A magyar jobboldalnak töretlen hitre, elszántságra, bátorságra és határozott cselekvésre van szüksége ahhoz, hogy sikeresen újjáépítse a nemzeti tábort. Ez a meggyőződés egyre szélesebb körben terjed a jobboldali értelmiség és politikusok körében, akik a közelmúltbeli politikai fejlemények után számot vetettek a lehetőségekkel. A helyzet elfogadása mellett fontos felismerni, hogy a kihívások ellenére a jobboldal továbbra is jelentős támogatói bázissal rendelkezik, és nem tekinthető felszámolhatónak, hiszen híveinek száma változatlanul magas.
Az elmúlt időszak eseményei után a jobboldali gondolkodók körében hasonló következtetések fogalmazódtak meg a jövőbeli kilátásokkal kapcsolatban. Az általános konszenzus szerint a "hajó elment", vagyis a közelmúltbeli választási eredményeket és politikai változásokat el kell fogadni, de a helyzet valójában nem olyan súlyos, mint amilyennek elsőre tűnik. A jobboldalnak türelemmel kell kivárnia, amíg a jelenlegi kormányzat a tehetetlenség súlya alatt összeomlik, miközben a saját megújulására koncentrál.
Ebben a lassú politikai őrlődésben két alapvető kérdés tisztázása sürgető. Az egyik Orbán Viktor pozíciójának meghatározása a megújuló jobboldalon belül. A másik a viszony rendezése más jobboldali mozgalmakkal, különösen a Mi Hazánk Mozgalommal. A forrás szerint a Tisza Párt, mint új politikai erő, valószínűleg hamarabb veszíthet másfél millió szavazót, mint ahogy a jobboldal teljes eszmei és gyakorlati megújulása végbemegy, ami további átrendeződéseket jelez a politikai palettán.
A jobboldali politikai gondolkodók körében egyre inkább teret nyer az a nézet, hogy a "vereség pszichózisából" már részben sikerült kilábalni. Az elmúlt választásokkal kapcsolatos, gyakran parttalan vitákat le kell zárni, mivel azok stratégiai jelentősége mára elenyészővé vált. Ehelyett a jövőre és a proaktív megújulásra kell koncentrálni, új stratégiákat kidolgozva a következő időszakra.
A Fidesznek, mint a jobboldal meghatározó erejének, komolyan számot kell vetnie a kialakult helyzettel, és el kell kezdenie az ellenzéki munkát, még ha ez a jelenlegi politikai felállásban szokatlannak is tűnik. Ehhez elengedhetetlen a teljes átszervezés, amely magában foglalja a szükséges személycseréket, a politikai marketing teljes újrarajzolását, új üzenetek megfogalmazását, fiatal politikusok bevonását és a helyi szervezetek megerősítését. Ezen lépések elmaradása esetén a párt a következő választást is elveszítheti.
A Mi Hazánk Mozgalom potenciális szerepe kiemelten fontos a jobboldal jövője szempontjából. Amennyiben Toroczkai László pártja képes lesz megismételni a Jobbik 2009-2010-es felemelkedését, és magához vonzza a Tisza Párttól lemorzsolódó, valamint a Fidesztől átcsábított szavazókat, döntő befolyása lehet a következő kormányalakításra. Ezért stratégiai fontosságú a partnerség és egy szélesebb nemzeti koalíció kialakítása a jobboldali erők között.
Egy ilyen együttműködés keretében valamennyi jobboldali pártnak tömbbé szerveződve, egymást támogatva kellene indulnia a választásokon, hogy maximalizálja esélyeit. Ez az egység és a közös fellépés kulcsfontosságú a jobboldal hosszú távú sikeréhez és a nemzeti tábor újjáépítéséhez. A töretlen hit fenntartása és a közös célok melletti elkötelezettség alapvető a jövőbeli kihívások leküzdéséhez, és a választói bizalom visszaszerzéséhez.
A magyar jobboldal szellemi hátországában egyre több politikus, teoretikus és sajtómunkás vallja magáénak azt a tételt, hogy az erő nem fogyott el, és a jobboldal bármire képes. Ez az optimista szemléletmód alapvető a jövőbeni sikerekhez. Szeptembertől kezdődően új hangon, új módszerekkel és tartalommal kell fordulni a honfitársak felé, hogy a nemzeti tábor ismét megerősödhessen és vonzó alternatívát kínáljon.
Ha a Fidesz elmarad a teljes átszervezéssel, és megelégszik csupán óvatos reformokkal, elfogadva a kétharmados többség által rákényszerített kényszermozgásokat, akkor elveszítheti a következő választásokat is. A jövőbeli siker érdekében elengedhetetlen a bátorság, az elszántság és a határozott cselekvés, ahogyan azt az elmúlt harmincöt évben már többször is bizonyította a magyar jobboldal, például az 1994-es vagy 2002-es nehéz időszakok utáni talpra állásával.