Szombat este a Kossuth téren gyűltek össze a „Ne féljetek 2.0” elnevezésű tüntetés résztvevői, amelyet a Köztér szervezett. A rendezvényen a Fidesz mellett korábban kiálló jobboldali sajtó több ismert személyisége is felszólalt, kritikát megfogalmazva a jelenlegi politikai irányvonallal és a Tisza Párttal szemben. Az esemény üzenete a „működő szeretetország” hiányára és a tapasztalható „gyűlöletkeltésre” fókuszált.
Renge Zsolt szervezőként felkonferálva arról beszélt, hogy az ígért „szeretetországból” semmi sem valósult meg, ehelyett „folyamatos gyűlöletkeltést, uszítást” és „jogállam-ellenes intézkedéseket” tapasztalnak. Mónus Benjámin a Tisza Párt politikájának elutasítása mellett a jelenlegi ellenzék stratégiai hiányosságait is felvetette, hangsúlyozva, hogy nem a meglévő rendszert kell kritizálni, hanem egy jobbat kell létrehozni. Szerinte a magyarság egy „normális, működőképes és emberséges Magyarországot” szeretne, ahol a politika nem mérgező, a hatalom pedig eszköz, nem cél.
Dezse Balázs a „rács-rács-bilincs” ígéretének erősödését látta a „szeretetország” építésével szemben, példaként említve az emberek egymás feljelentését. Kifogásolta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállítását, mondván, az „közpénz” fogalmát „kirekesztő stigmává” tette. Huth Gergely, az újonnan alapított Revans képviseletében, a „rendszerváltoztatás óta felépített világ szétveréséről” beszélt, kifogásolva a közmédia átalakítását és a független testületbe jelölt személyeket, akiket „moszkovitának, kőkomcsinak és Soros-féle libernyáknak” nevezett. Beszéde során a közönség Lannert Judit, Ruff Bálint és Unger Anna említésekor füttykoncerttel és „Hazaárulók” skandálásával reagált, Lannert lemondását követelve. Huth „revansot” és „valódi elszámoltatást” ígért a „quislingeknek”.
A tüntetés a jobboldali sajtó azon szegmensének megmozdulása volt, amely a választások után állami finanszírozás híján maradt, és új utakat keres. Huth Gergely, az egykori Pesti Srácok főszerkesztője, a Revans alapítójaként igyekszik új platformot teremteni ennek a közösségnek. Mónus Benjámin szavaiból az is kirajzolódott, hogy a kritika nem csupán a jelenlegi, hanem az előző, Fidesz-kormányzati időszakot is érinti, utalva arra, hogy „évtizedeken át etették a politikusok” a társadalmat „szép szavakkal”. Ez a megközelítés a jobboldali politika szélesebb körű felülvizsgálatának szükségességét sugallta.
A rendezvény rávilágított a jobboldalon belüli feszültségekre és iránykeresésre, különösen az április 12-i választások utáni helyzetben. A felszólalók egy része a Tisza Pártot és annak vezetőjét, Magyar Pétert kritizálta, míg mások a jobboldal egységét és megújulását sürgették, elhatárolódva a gyűlöletkeltéstől és a szélsőséges megnyilvánulásoktól. A „Ne féljetek 2.0” tehát egyfajta belső vitát is tükrözött a jobboldali értelmiség körében a jövőbeni stratégiákról és célokról.
Skrabski Fruzsina a civil összefogás erejét hangsúlyozta, mondván, az ügyek mentén történő együttműködés, például szemétgyűjtés, felülírhatja a politikai megosztottságot. Kiemelte, hogy a magyarok békére és korrupciómentes országra vágynak, belefáradva a gyűlölködésbe. Ábrahám Róbert is az összefogás fontosságát emelte ki, de kritikával illette az április 12. után kialakult „kávéházjobboldalt”, amely szerinte a „karcos hangok” rovására alakult ki. Ugyanakkor elhatárolódott a gyűlöletben való részvételtől és a „revansvágytól”, üzenve ezzel Huth Gergelynek.
Tóth Elizabeth, a Dobbanjon Mozgalom vezetője Orbán Viktornak üzent névnapja alkalmából, és a jobboldal sokszínűségéről beszélt, ahol a nemzeti radikálisoktól a liberálisabb gondolkodókig sokféle irányzat képviselteti magát, közös pontként a hazaszeretetet említve. Magyar Péternek címezve azt üzente: „Nem félünk!”. Kurucz Dániel szervező Magyar Pétert a gyűlölet politikai termékeként jellemezte, és a Fidesz 2030-as kétharmados győzelmét tűzte ki célul a Tisza Párt ellen, függetlenül a jövőbeni választási rendszertől. Ez a sokszínűség és a belső ellentétek jelzik a jobboldali politikai tér átrendeződését és a jövőbeni irányvonalak keresését.
A tüntetésen elhangzottak alapján a jobboldali ellenzék egy része mélyreható kritikát fogalmaz meg nemcsak a Tisza Párttal, hanem a korábbi Fidesz-kormányzással szemben is, új, emberségesebb és kevésbé toxikus politikai kultúrát sürgetve. A „revans” és az „elszámoltatás” ígérete mellett megjelenik a civil összefogás és az ügyközpontú politika gondolata is, mint lehetséges jövőbeni stratégia. A felszólalók eltérő megközelítései azt mutatják, hogy a jobboldali térben jelenleg is zajlik a stratégiai vita a jövőbeni irányról és a Tisza Párttal szembeni fellépés módjáról.
Kurucz Dániel felhívása egy 2030-as Fidesz-győzelemre és egy új választási program megírására jelzi, hogy a jobboldal egy része már a hosszú távú politikai tervezésre koncentrál, miközben a jelenlegi politikai helyzetet egy „bántalmazó kapcsolatból” való kilépésként értelmezi. A demonstráció tehát nem csupán egy aktuális elégedetlenségi megnyilvánulás volt, hanem egyben a jobboldali politikai gondolkodás belső feszültségeit és a jövőbeni útkeresését is bemutatta.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása