Iránban egyre súlyosabb gazdasági nehézségekkel küzd a lakosság, ahol az alapvető élelmiszerek beszerzése is komoly kihívást jelent. A gyorsan emelkedő árak és a drasztikusan csökkenő vásárlóerő miatt sokan kénytelenek hitelre vásárolni a mindennapi szükségleteket. A főváros, Teherán déli kerületeiben a helyzet különösen kritikus, ahol a túlélésért folytatott küzdelem mindennapossá vált.
Az ILNA hírügynökség jelentése szerint a nagyvárosok peremén és a szegényebb negyedekben a gazdasági folyamatok felborultak. A boltosok arról számolnak be, hogy a vásárlók már az élelmiszerek, a hús, sőt még a kenyér árának kifizetését is halasztanák. Sok üzlet azonban már nem tud hitelt adni, mivel a készletek pótlásának költségei folyamatosan növekednek, így táblákkal kérik a vevőket, hogy ne kérjenek árut hitelre.
Egy szupermarket tulajdonosa elmondta, hogy a mai eladás holnap már drágább beszerzést jelentene, és nincs pénz a készletek feltöltésére. A pékek is gyakran szembesülnek kenyérre vonatkozó hitelkérelmekkel, ami sok alacsony jövedelmű háztartás számára az utolsó mentsvár. Bár sokan nem tudják visszafizetni tartozásaikat, egyes pékek továbbra is adnak hitelt, figyelembe véve a vásárlók nehéz anyagi helyzetét.
A hentesek is hasonló visszaesésről számolnak be, sokan kérnek hitelre húst, amit gyakran sosem fizetnek vissza. Az Iran Internationalnek nyilatkozó emberek szerint a gyorsan változó árak miatt már néhány hétre előre sem lehet tervezni a kiadásokat. A pénzügyi nyomás az élelmiszerek mellett az oktatásra és a közlekedésre is kiterjed.
Konkrét példák is alátámasztják a helyzet súlyosságát: 15 tojás és egy kis joghurt 5,5 millió riálba kerül, miközben a havi minimálbér körülbelül 166 millió riál, ami nagyjából 70 dollár. Egy konzerv tonhal ára egy hónap alatt 1,7 millióról 2,5 millióra, majd néhány héten belül 2,9 millió riálra emelkedett. Egy iskolatáska ára eléri a 20 millió riált, ami a minimálbér 12 százaléka.
A családok egyre nehezebben tudnak élelmet csomagolni gyermekeiknek az iskolába, és az angolórák kifizetése is problémát jelent. Egy 19 éves fiatal, aki havi 150 millió riált, azaz mintegy 64 dollárt keres, nem tudja, hogyan folytathatná tanulmányait, mivel egy egyetemi tandíj félévente 250 millió riálra, körülbelül 106 dollárra emelkedett. A közlekedés költségei is jelentősen megnövekedtek, egy kisteherautó havi szervize 45 millió riálba, mintegy 19 dollárba került, ami a havi minimálbér több mint negyede.
Egy minimálnyugdíjból élő nyugdíjas már három lánya alapvető szükségleteit sem tudja fedezni. A főváros déli kerületeiben mindennapos látvány, hogy az emberek az üzletek előtti kukákban keresnek élelmiszert. Egyes üzleteknél sorban állnak a csirketetemekért és húsmaradékokért. Egy tejtermékbolt tulajdonosa elmondta, hogy az árak megduplázódtak az elmúlt évben, miközben forgalma a korábbi szint negyedére esett vissza, a villanyszámla pedig négyszeresére nőtt.
Irán gazdasága évek óta súlyos kihívásokkal néz szembe, melyeket magas infláció és a valuta, a riál folyamatos leértékelődése jellemez. Ezeket a belső problémákat súlyosbítják a nemzetközi szankciók, a kereskedelmi és pénzügyi korlátozások, valamint a korrupció és a gazdasági rossz gazdálkodás. A riál további gyengülése drágítja az importált termékeket, ami újabb terhet ró a háztartásokra, amelyek jövedelme nem tud lépést tartani az áremelkedésekkel.
Az egyre súlyosbodó gazdasági nyomás próbára teszi Irán ellenálló képességét a pénzügyi és kereskedelmi korlátozásokkal szemben. Mohsen Modir-Shanechi elemző szerint az ilyen mértékű gazdasági bekerítésnek kitett országok fokozatosan gyengülnek. A valuta leértékelődése és az infláció közvetlenül érinti a lakosság mindennapi életét, alapvető szükségleteinek kielégítését.
Modir-Shanechi elemző szerint Washington jelentős mértékben pénzügyi és kereskedelmi korlátozásokkal igyekszik visszaszorítani az Iszlám Köztársaságot. Ezt a stratégiát korábban a Szovjetunióval, Irakkal, Jugoszláviával, Kubával és Venezuelával szemben is alkalmazták. Az infláció kulcsfontosságú mutatója annak, hogy Irán meddig képes ellenállni ennek a nyomásnak. Eljön egy pont, amikor az ország politikai és gazdasági intézményei belülről kezdenek szétesni, ha a gazdasági helyzet tovább romlik.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása