Hernádi Gyula (1926-2005) a magyar irodalom és filmművészet meghatározó alakja volt, akinek életútját mélyen befolyásolta a második világháború és a szovjet hadifogság. Munkássága során egyedi hangot képviselt, melyben a történelem, a politika és a filozófia groteszk humorral és fantasztikummal ötvöződött. Halálakor barátja, Jancsó Miklós rendező ironikus búcsúja is hűen tükrözte közös világlátásukat.
Hernádi Gyula 2005. július 21-én hunyt el Budapesten, hosszas és termékeny életpályát hagyva maga után. Halálhírére Jancsó Miklós rendező, akivel évtizedeken át dolgozott együtt, egy különleges, ironikus üzenettel reagált. „Ez rossz vicc volt, Gyula. Így kerülni a médiaérdeklődés középpontjába. Ez hülye vicc volt, Gyula” – mondta a rendező, utalva Hernádi saját halálával kapcsolatos gyakori ironizálására.
Ez a búcsú nem csupán egy barát elvesztését fejezte ki, hanem rávilágított arra a közös művészi és emberi attitűdre, amely a két alkotót összekötötte. Hernádi írói és forgatókönyvírói munkássága során gyakran feszegette a halál, a sors és az emberi lét abszurditásának kérdéseit. Műveiben a komoly történelmi témák mellett mindig jelen volt a groteszk humor és a filozófiai mélység.
Hernádi Gyula 1926. augusztus 23-án született Oroszváron, egy magyarországi településen, melyet a párizsi békeszerződések értelmében 1947-ben Csehszlovákiához csatoltak. Fiatal éveit jelentősen meghatározta a második világháború, melynek során leventeként szovjet hadifogságba esett. Fogságba esésekor állítása szerint egyetlen fegyvert sem sütött el.
Közel három évet töltött hadifogságban, egészen 1947-ig, ami mély és maradandó nyomot hagyott egészségén és későbbi írói munkásságán. A kényszermunka során egy különleges helyre, egy úgynevezett rózsakolhozba került, ahol rabtársaival együtt illóolaj-alapanyagot szolgáltató rózsa- és levendulaültetvényeken dolgozott. Itt súlyos vérhast kapott, amiből csodával határos módon felgyógyult, de a tábori vezetés kórházi szanitécnek osztotta be.
Gyógyszerek hiányában tehetetlenül volt kénytelen végignézni sok rabtársa halálát, ami rendkívül traumatikus élményt jelentett számára. Ez a tapasztalat hozta őt először igazán közel a halálélményhez, és formálta világlátását. Hazatérése után közgazdászként dolgozott, többek között tervosztályon is, de érdeklődése hamarosan az irodalom és a színház felé fordult.
Szépirodalmi pályafutását 1955-ben költőként kezdte, de szélesebb körben a hadifogságot feldolgozó Deszkakolostor című novelláskötetével és a Péntek lépcsőin című regényével vált ismertté. Érdekesség, hogy első novelláskötetében említést tesz arról, hogy tizenhárom éves korában egy Rózsi nevű cselédlánnyal veszítette el szüzességét. Az 1950-es évek végén a Belvárosi Kávéház írói asztaltársaságának meghatározó tagja volt.
Hernádi Gyula művészi jelentősége elsősorban Jancsó Miklóssal való legendás együttműködésében rejlik, mely a magyar filmművészet ikonikus darabjait eredményezte. Ezek közé tartozik az Így jöttem, a Szegénylegények, a Csend és kiáltás, a Sirokkó, a Még kér a nép és a Szerelmem, Elektra. Ezekben az alkotásokban Hernádi nem csupán forgatókönyvíróként, hanem ötletadóként és íróként is kulcsszerepet játszott.
A rendező utolsó, Kapa-Pepe filmjeiben személyesen is feltűnt, tovább erősítve a művészi és személyes kapcsolat mélységét. Munkásságára jellemző volt a történelem, a politika, a filozófia, a groteszk humor, a mítosz és a fantasztikum egyedi ötvözése. Ez a sokszínűség és mélység tette őt a magyar kulturális élet egyik legkiemelkedőbb alakjává.
Hernádi nem csak a komoly, történelmi témák mestere volt, hanem képes volt a legmélyebb emberi dilemmákat is humorral és iróniával ábrázolni. Művei a mai napig relevánsak, és folyamatosan új értelmezéseket kínálnak a nézőknek és olvasóknak.
A rendszerváltás után Hernádi Gyula továbbra is aktív maradt a közéletben és az irodalomban. Megalapította a Független Írók Szövetségét, ezzel is hozzájárulva a független irodalmi hangok erősítéséhez. 1996-ban elismerésben részesült, amikor ő lett az alternatív Kossuth-díj első kitüntetettje, melyet rajongóitól vehetett át.
Ez a díj is jól mutatja, hogy Hernádi nem csupán a szakma, hanem a közönség körében is rendkívül népszerű és elismert volt. Öröksége a magyar filmművészet és irodalom szerves részét képezi, művei generációk számára nyújtanak gondolkodnivalót és esztétikai élményt. Hernádi Gyula életműve a huszadik századi magyar történelem és kultúra lenyomata, mely a mai napig inspirációt ad.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása