A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Halász Judit, a Vígszínház társulatának tagja egy interjúban osztotta meg gondolatait azokról a könyvekről, amelyek mélyen befolyásolták életét és szemléletét. A színésznő, aki nem kedveli a "leg-" kezdetű kérdéseket, mégis számos meghatározó olvasmányélményét idézte fel, bemutatva, hogyan formálták ezek a művek a világról alkotott képét. Beszélgetésében hangsúlyozta az irodalom szerepét a történelem megértésében és az értelmiségi felelősségvállalás kérdését.
Halász Judit részletesen mesélt arról, hogy már gyermekkorában is az irodalomhoz fordult, amikor tizenegy és fél évesen, skarlátos betegen, édesapja könyvei között fedezte fel Tolsztoj monumentális művét, a Háború és békét. Ez az olvasmány nem csupán hosszú időre lekötötte, hanem alapvető történelmi ismereteket is adott neki a napóleoni háborúkról, Kutuzovról és az orosz télről, olyan részleteket, amelyeket az iskolában nem tanítottak. Gyógyulása idején, a Sztálin halálával egybeeső időszakban, a gyermekkori élmények és tapasztalatok tartós hatásáról is elmélkedett.
A színésznő felidézte Radnóti Miklós Ikrek hava – Napló a gyerekkorról című írásának relevanciáját, amely a gyerekkor és az élet múlására vonatkozó kérdéseket feszegeti. Kiemelte Antoine de Saint Exupéry A kis hercegét is, amelyet gyermekként és felnőttként egyaránt többször elolvasott, és amely minden alkalommal más gondolatokat és érzéseket ébresztett benne. Halász Judit sajnálatát fejezte ki azok iránt, akiknek kimarad ez az alapmű az életéből.
Halász Judit szerint a 20. század történelmét az irodalom tanította meg neki, mivel a történészek sokszor eltérő tanulságokat és következtetéseket vontak le ebből a nehéz időszakból. Az írók, akik gyakran maguk is megtapasztalták a kor borzalmait és örömeit, hitelesebb képet festettek a múltról. Emiatt javasolja Lengyel József Elejétől végig és Elévült tartozás című írásait, amelyek a szerző saját élményeiből táplálkozva nyújtanak megdöbbentő betekintést a korba. Ezek a művek Magyarországon már 1964-ben megjelentek, amikor Halász Judit a leginkább befogadó korban volt.
A színésznő számára Jorge Semprún művei is kulcsfontosságúak voltak. Különösen A nagy utazás című regényét emelte ki, amely világsikert aratott, és egyaránt lekötötte a húszéves egyetemi hallgatókat és az ötvenéves tanárokat. Semprún későbbi munkái közül a De szép vasárnap! és az Írni vagy élni című könyveket tartja rendkívül fontosnak, amelyek mély tanulságokat hordoznak. Ezek a művek a rendszerváltás idején váltak különösen aktuálissá, amikor hasonló kérdések foglalkoztatták a társadalmat.
Halász Judit kiemelte Semprún De szép vasárnap! című regényéből azt a gondolatot, miszerint az értelmiségnek távol kell maradnia a hatalom gyakorlásától. Érvelése szerint az értelmiség és a hatalom lényegileg különböző entitások, és az igazi intellektuelek elbuknak, ha megengedik, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás szintjére züllesszék őket. Ez a megállapítás rávilágít az értelmiségi függetlenség és integritás fontosságára, különösen a politikai rendszerek változásainak idején.
A színésznő számára talán a legfontosabb olvasmány Sinkó Ervin Egy regény regénye című műve volt, amely elsőként tárta fel előtte a sztálini Szovjetunió valóságát. Ez a könyv a személyesen megélt borzalmakról, a hazugságokról és az emberi létezés ellehetetlenítéséről szólt. Bemutatta a kortárs antifasiszta, humanista orosz és francia írók, mint Babel, Paszternak, Gorkij, Romain Rolland, Malraux, André Gide és Aragon segítőkészségét és tévedéseit, valamint a Francia Kommunista Párt Sztálinnal szembeni hihetetlen függőségi viszonyát.
Halász Judit olvasmányai révén egy átfogó képet kapott a 20. század történelmi eseményeiről és társadalmi folyamatairól, különösen a totalitárius rendszerek működéséről és az emberi sorsokról. Az irodalom általi történelmi tanulmányai rávilágítanak arra, hogy a művészet és a kultúra milyen mértékben képes kiegészíteni, sőt felülírni a hivatalos történetírás hiányosságait. Az általa említett művek mind a személyes élmények, mind a szélesebb társadalmi és politikai kontextus mélyebb megértését segítették elő.
A színésznő gondolatai az értelmiség hatalommal való viszonyáról ma is aktuálisak, hangsúlyozva a kritikus gondolkodás és a független hang megőrzésének szükségességét. Bár számos más, szívet és lelket melengető könyvet is olvasott, interjúja elsősorban azokra a művekre fókuszált, amelyek a történelem és az emberi lét nehéz kérdéseivel szembesítették, és amelyekből értékes tanulságokat vonhatott le a múltról és a jelenről.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása