Egy nemzetközi tudóscsoport átfogó kutatása rávilágított arra, hogy a majmok és emberszabásúak képesek tartós társas kapcsolatokat kialakítani más állatfajok tagjaival. A megfigyelések során játékos interakcióktól a gondoskodó viselkedésig számos esetet dokumentáltak, amelyek alapjaiban változtathatják meg az állatvilágban tapasztalható társas dinamikákról alkotott képünket. Ez a tanulmány mélyebb betekintést enged az állati viselkedés komplexitásába és az interspecifikus kötelékek természetébe.
A kutatók összesen 427 ilyen interakciót gyűjtöttek össze tudományos publikációkból, fényképekből, videókból és 37 főemlősspecialista felméréséből. A vizsgálat során szigorúan kizárták a gyanúsan megrendezett vagy szerkesztett anyagokat, biztosítva az adatok hitelességét. A megfigyelésekben 88 különböző főemlősfaj és 127 más állatfaj képviselői vettek részt.
A főemlősök leggyakrabban játékkal kezdeményeztek kapcsolatot más fajokkal, összesen 139 ilyen esetet rögzítettek. Emellett 136 esetben társas kurkászást végeztek, ami a szociális kötelékek erősítésének egy másik formája. Az interakciók kezdeményezésében a főemlősök domináltak: 219 pontosan meghatározott esetből 144 alkalommal ők mutattak először érdeklődést, míg 72 esetben a kapcsolatfelvétel szinte egyidejű volt. Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy a főemlősök aktívan keresik a más fajokkal való érintkezést.
Az állatok életkora és neme jelentősen befolyásolta a viselkedési mintákat az interspecifikus kapcsolatokban. A fiatal főemlősök túlnyomórészt játékos interakciókba bocsátkoztak, ami a fejlődésük szempontjából is fontos lehet. Ezzel szemben a felnőtt nőstények gyakrabban mutattak barátságos, gondoskodó kurkászó magatartást, 42 pozitív és mindössze két negatív esettel.
A felnőtt hímeknél eltérő mintázat volt megfigyelhető: 30 békés interakció mellett 12 esetben agresszív vagy durva viselkedésbe torkollott a találkozás. Ez a különbség rávilágít a nemi szerepek és a szociális hierarchia lehetséges hatására a fajok közötti kapcsolatokban. Az a hipotézis, miszerint a főemlősök különösen vonzódnának más fajok fiatal egyedeihez, nem nyert egyértelmű megerősítést; a feljegyzett esetekben 44 alkalommal felnőtt, 37 alkalommal pedig fiatal partnerekkel találkoztak.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden interakció végződött pozitívan. A kutatók 26 esetben számoltak be durva bánásmódról, és sajnos 13 alkalommal a partnerállatok el is pusztultak az ilyen találkozások következtében. Az áldozatok között madarak, tobzoskák, egy házimacska és más főemlősök is szerepeltek, ami a fajok közötti interakciók potenciális veszélyeire is felhívja a figyelmet.
Az egyik legmegdöbbentőbb és legkülönlegesebb eset Brazíliából származik, ahol vadon élő kapucinus majmok fogadtak örökbe egy selyemmajomkölyköt. A kapucinusok legalább tíz hónapig gondozták a kölyköt, hordozva a hátukon és a vállukon. Két nőstény felváltva gondoskodott róla, sőt, egyikük még szoptatta is a kis jövevényt, ami rendkívül ritka és figyelemre méltó példája a fajok közötti gondoskodásnak. Ez az eset különösen kiemeli a főemlősök empátiás és gondoskodó képességeit, még a saját fajukon kívül is.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy ezeket a fajok közötti kapcsolatokat egyelőre nem lehet egyenlővé tenni az emberi háziállattartás hagyományával, mivel a legtöbb feljegyzett interakció pontos időtartama ismeretlen. Azonban a játék, a tolerancia és a más fajokról való gondoskodás képessége alapvető evolúciós előfeltétele lehet a szoros ember-állat kapcsolatok kialakulásának.
Ez a kutatás új perspektívát nyit az állati viselkedés és az evolúciós folyamatok megértésében. Az interspecifikus kötelékek tanulmányozása hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük az empátia, a szociális tanulás és a kulturális átadás mechanizmusait az állatvilágban, és végső soron az emberi társas viselkedés gyökereit is. Az Earth.com által is megírt tanulmány jelentős lépés a fajok közötti interakciók komplex világának feltárásában.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása