Az elmúlt hetekben heves vitákat váltott ki a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnökének kinevezése, miközben letelt az új kormány első száz napja. Fodor Gábor volt miniszter szerint érdemes Magyar Péter kabinetjének ezen döntését tágabb összefüggésben vizsgálni. Álláspontja szerint Unger Anna személye másodlagos, az igazi problémát az NVVH létrehozása jelenti.
A Tisza Párt választási győzelmét követően Magyar Péter kampányában kiemelten kezelte az "elszámoltatás" kérdését. Ennek jegyében hozták létre az NVVH-t, melynek élére Unger Annát jelölték ki. Fodor Gábor hangsúlyozza, hogy a korrupciógyanús ügyek kivizsgálása elengedhetetlen, de ezt jogállami keretek között, a leszámolás igénye nélkül kell megtenni.
A volt miniszter szerint az új kormány első száz napjára már bizonyos tendenciák jellemzőek. Ezek között említi a jogállami normák megsértését, az alkotmányosság zárójelbe tételét, valamint a tiszteleten alapuló közéleti viselkedési szabályok figyelmen kívül hagyását. Ezek a jelenségek aggodalomra adnak okot a hivatal működésével kapcsolatban.
Az "elszámoltatás" fogalma a rendszerváltás, azaz 1990 óta visszatérő elem a magyar közéletben. Az első szabadon választott kormányt, az Antall-kabinetet is bírálták, mert sokak szerint nem lépett fel elég radikálisan a kommunizmus kiszolgálóival szemben. Később, a 2000-es évek elején Keller László kapott kormánymegbízatást hasonló feladatra a Fidesz–Kisgazda–KDNP-koalíció gazdasági ügyeinek vizsgálatára.
A 2010 utáni időszakban Papcsák Ferenc és Budai Gyula is az elszámoltatás feladatát kapta a Fidesz–KDNP-től a szocialista-liberális koalíció állítólagos gazdasági ügyeinek feltárására. Ezek a korábbi próbálkozások azonban a felfokozott várakozásokhoz képest kevés eredményt hoztak. A mostani helyzet abban különbözik, hogy egy önálló, erre a célra létrehozott szervezet, az NVVH áll a feladat élén.
Egy jól működő társadalom alapvető jellemzője a törvényes rend betartása és a törvényszegők felelősségre vonása. Sem a gazdasági, sem egyéb bűncselekmények felett nem hunyhat szemet, és senki sem rendelkezhet felmentéssel a jogszabályok alól. A jogállamiság és az alkotmányosság nem csupán elvont fogalmak, hanem a mindennapi sikeresség zálogai.
Közép-Európa, így Magyarország tragikus történelmi múltja, különösen a pártállami diktatúra, arra tanította az embereket, hogy a hatalommal vigyázni kell. Az életben maradás sokszor fontosabb parancsnak tűnt, mint a törvények tisztelete. A rendszerváltás óta azonban folyamatosan erősödik a biztonságot és kiszámíthatóságot adó, közösen alkotott normák fontossága az egyéni túlélés helyett.
Fodor Gábor hangsúlyozza, hogy a jogállami normák tiszteletben tartása és az egyensúlyra törekvés elengedhetetlen a társadalom boldogulásához. A politikai rendszernek figyelembe kell vennie a kisebbségi véleményeket is, és a lehető legszélesebb szabadságot kell biztosítania mindenki számára. A szélsőséges kilengések, mint például a kétharmados többség, helyett az egyensúlyra való törekvés a célravezető.
A volt miniszter szerint a Tisza-kormány első száz napjára rányomja a bélyegét a jogállami normák megsértése. Példaként említi Sulyok Tamás köztársasági elnök eltávolítását személyre szabott jogalkotással, Orbán Viktor miniszterelnöki ciklusának visszaható hatályú, törvényellenes korlátozását, valamint az ellenzéket sújtó, jogellenesen limitált képviselői mandátumszabályozást.
A "múltat végképp eltörölni" felfogás rendkívül káros, bár történelmi hagyományokkal rendelkezik. Egy stabil és erős társadalomnak folyamatosan építenie kell a tradícióira, és csak ott változtatnia, ahol a jó működés érdekében szükséges. Destruktív hatású, ha egy kormány azzal érkezik hivatalába, hogy elődei mindent rosszul csináltak, és csak az ő tevékenységük jó.
Fodor Gábor szerint önmagában baj, ha egy kabinet fekete-fehér erkölcsi dimenziókat aggat magára. Ezt láthattuk 2010-ben a Fidesz "fülkeforradalma" és a Nemzeti Együttműködés Rendszere idején, és most is tapasztalható a Tisza kormányzásának első hónapjaiban a "rendszerváltás" retorikájával. Mindkét esetben a politikai ellenfelek erkölcsi megsemmisítésére törekednek, ami az ország reménytelen kettészakadásához vezet.
Ez a morális fölényre épülő felfogás azt eredményezi, hogy a vesztesek mindig bosszúra várnak, ami a revans durvulásához vezethet. A demokratikus választási sikert forradalmi, rendszerváltásos dimenzióba helyezni nem célravezető, mert nem felel meg a valóságnak, és túlzott elvárásokat gerjeszt a társadalomban.
A volt miniszter az európai forradalmi hagyomány két gyökerére hívja fel a figyelmet, melyek a francia forradalomra vezethetők vissza. Az 1789-es hagyomány az emberi jogokat és a jogi normákat hangsúlyozza, míg az 1793-as a népakaratra hivatkozva semmibe veszi a jogi normákat, és a terrort jelenti. A marxizmus, leninizmus és sztálinizmus az utóbbit választotta, ahol a jogok másodlagosak az állítólagos népakarat nevében.
Ennek a tradíciónak szerves része az elszámoltatás, a múlt rendszer eltörlése és a politika erkölcsi dimenzióinak hamis túlhangsúlyozása. Ezzel szemben a magyar 1848, 1956 és a közép-európai rendszerváltás az 1789-es hagyományra, a jogkiterjesztésre épül. Itt az alkotmányosság, az emberi jogok tisztelete és a politika feletti jogi kontroll a meghatározó.
Ez a felfogás nem a múlt megtagadására, hanem a lassabb, szerves fejlődésre épül. Fodor Gábor éppen ezért nézi aggodalommal az NVVH létrehozását. Nem látja indokoltnak a bűnüldöző szervek munkájának megkettőzését, ami potenciálisan alááshatja a jogállami működést.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása