Fekete Ádám legújabb, Megszólítások című regénye egy olyan irodalmi alkotás, amely tudatosan játszik a valóság és a fikció közötti vékony határral, állandó bizonytalanságban tartva az olvasót. A mű központi eleme a meta-narratív technika, amely révén a szerző folyamatosan reflektál a saját írói folyamatára és a regény keletkezésére. Ez a megközelítés egyedülálló olvasási élményt nyújt, amelyben a befogadó aktívan részt vesz a jelentés megalkotásában, miközben az írói szándék és a befogadói értelmezés közötti feszültség végigkíséri az olvasást.
Fekete Ádám Megszólítások című regényének elbeszélője, Tömkeleg Ábrahám, egy cerebrális parézisben szenvedő karakter, ami azonnal felveti a szerző és a figura közötti lehetséges azonosság kérdését. A cerebrális parézis, amely magzatkori oxigénhiány következtében alakul ki és mozgáskoordinációs zavarokkal jár, a regényben központi szerepet kap, mivel az elbeszélő is hasonló állapotban van. Az olvasóban óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy Tömkeleg Ábrahám egy álnév, és a mű valójában személyes vallomásokat tartalmaz. A szerző azonban tudatosan játszik ezzel a feltételezéssel, hol szűkítve, hol tágítva a valóság és a fikció közötti rést, ezzel folyamatosan tamáskodásra kényszerítve az olvasót.
Az irodalomban régóta vitatott kérdés, hogy mennyire befolyásolja a szerzőről szerzett tudás a mű befogadását. Bár sokan úgy vélik, a szövegnek önmagában kell hatnia, a szerző életeseményei mégis elkerülhetetlenül beépülnek az olvasási élménybe, gyakran bizsergető többletjelentéssel gazdagítva azt. Fekete Ádám esetében a cerebrális parézis ténye és a regénybeli elbeszélő hasonló állapota különösen hangsúlyossá teszi ezt a dilemmát, hiszen az olvasó hajlamos a személyes vallomást feltételezni. Ez a jelenség arra kényszeríti a befogadót, hogy folyamatosan mérlegelje, mi a valóság és mi a kitaláció, és ne fogadjon el semmit automatikusan, mivel az író képes hazudni, de az igazságokat is elrejtheti a fikcióba. A legpőrébb kitárulkozás is beleolvadhat a kreatív fantáziába, és fordítva, a fikció is hitelesnek tűnhet.
A regényben az írásra mint egy Minótauroszra való gondolás, aki saját labirintusát építi, rávilágít a mű mélyebb rétegeire és a szerzői szándékra. Ez a labirintus nem a vallomásos irodalom céljait szolgálja, hanem falakat emel az író és az olvasó közé, arra ösztönözve a befogadót, hogy aktívan keresse a megfejtéseket és ne elégedjen meg az egyszerű válaszokkal. Az elhivatott olvasó számára ez kihívást jelent, nem pedig akadályt, hiszen a regény nem egy unalmas sugárúton vezeti a cél felé. Az olvasó bolyongása a szövegben Fekete Ádám belső utazásának tükörképe is lehet, aki a fizikai korlátok miatt kénytelen a kalandot önmagában keresni, egyre mélyebbre bújva. A Megszólítások nyelvi és strukturális értelemben is ennek az utazásnak a krónikája. A mű tobzódik a lírai elhajlásokban és kísérletezésekben, például a „Tömkeleg Ábrahám: A Stüxön át” című fejezetben, amely bekezdésnyi terjedelmű szabadversek gyűjteménye, bátor próbálkozás a megfoghatatlan megragadására. Strukturálisan a szöveg egyre mélyebbre fúr: az első blokkban még a külvilági eseményekre, szerelmekre és viszonyokra fókuszál, amelyek reflexiókat hívnak elő az íróból. A második blokkból ezek szinte teljesen eltűnnek, és az emlékezés a gyerekkorra, az apára és az anyára, a belvilág, az egymásba fonódó gondolatfüzérek abszolút hatalomátvétele dominál.
A harmadik blokkban maga az irodalom jelenik meg mint lehetőség és probléma, és a szerző egyértelműen kimondja, hogy egy készülő regényről van szó, ezzel teljessé téve a meta-narratív kört. A „Alakulsz, próza: mint laminált gyerekben a buborék” mondat jól összefoglalja a mű lényegét, utalva a benne rejlő finom, de mély rétegekre. Bár a szöveg nehéz és sok fájdalmat tartalmaz, a benne rejlő humor és önirónia teszi végső soron jó olvasmánnyá és értékessé. Ezek a képességek segítenek túlélni a nehéz időket, szembenézni azzal, akik vagyunk, és helyén kezelni a körülmények által formált személyiségünket. Fekete Ádám Megszólítások című kötete, amelyet a Magvető ad ki 2026-ban 7499 Ft-ért, egy mély és gondolatébresztő irodalmi alkotás, amely az olvasót is aktív résztvevővé teszi a jelentésalkotásban.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása