Hosszú és rendkívül termékeny életút után, 97 éves korában elhunyt Kuszama Jajoi, a japán kortárs művészet ikonikus alakja, akit világszerte a „pöttyök királynőjeként” ismertek. Munkái, melyek a pszichedelikus színek, a végtelen tükörillúziók és a jellegzetes pöttyök köré épültek, milliárdos értékben cseréltek gazdát, miközben a közösségi médiában is hatalmas népszerűségre tettek szert.
Kuszama művészete nemcsak esztétikai élményt nyújtott, hanem mélyen összefonódott személyes küzdelmeivel, különösen a gyermekkora óta kísérő hallucinációival. Évtizedeken át egy tokiói pszichiátriai intézetben élt, ahonnan naponta átjárt a szemközti műtermébe alkotni, a művészetet tekintve egyfajta terápiának és életmentő eszköznek.
Kuszama Jajoi halálával a művészvilág egy egyedi és megismételhetetlen alkotót veszített el. A „külsősként” is szupersztárrá vált művész alkotásai a 2010-es évektől kezdve robbanásszerűen terjedtek el, kiállításaira a jegyek pillanatok alatt elfogytak, a rajongók pedig órákon át sorban álltak, hogy néhány pillanatra elmerülhessenek a végtelen tükörszobák és pöttyös installációk világában.
Munkássága során számos nagyszabású egyéni kiállítása volt szerte a világon, többek között Mexikóvárosban, Rióban, Szöulban és az Egyesült Államokban. 2017-ben Tokióban megnyílt saját múzeuma, és ugyanebben az évben egy hatalmas pöttyös szalaggal borította be a washingtoni Hirshhorn Múzeum épületét. 2021-ben a New York-i botanikus kert fáit öltöztette piros-fehér pöttyös ruhába, 2023-ban pedig a Louis Vuitton párizsi üzletének homlokzatát díszítették színes pöttyök a tiszteletére. Az Ausztráliában egy évvel később nyílt tárlata az ország történelmének leglátogatottabb kiállítása lett.
Kuszama Jajoi 1929-ben született egy jómódú, virágkertész családban a japán Macumotóban. Gyermekkora boldogtalan volt, édesanyja bántalmazta, és nem támogatta művészi ambícióit. Már ekkor jelentkeztek nála az első hallucinációk, melyek során a virágok megelevenedtek és beszéltek hozzá. Megküzdési stratégiaként kezdte el lerajzolni mindazt, amit látott.
A második világháború idején ejtőernyőket varrt a japán légierőnek. Később Kiotóban tanulta a nihonga festészeti technikát, de hamarosan úgy érezte, ki kell törnie a hagyományos keretek közül. 1958-ban, 27 évesen New Yorkba költözött, ahol kezdetben nehéz körülmények között élt, ételmaradékokon tengődve.
Az áttörést az Infinity Net (Végtelen háló) sorozata hozta el, melyet az óceán hullámainak mintázata inspirált. Az első darabokat művésztársai, Frank Stella és Donald Judd vásárolták meg. Később, 2014-ben a White No 28 című vászna 7,1 millió dollárért kelt el, ami akkoriban rekordnak számított az élő női alkotók között. Az 1960-as években „puha szobrokat” is készített, fallikus formákkal borított bútorokat, melyekkel a szex iránti undorát kívánta legyőzni. A hippikorszakban „flower power” papnőjeként performanszokat szervezett, többek között ruhátlan bulizókat hívott össze a New York-i Értéktőzsde elé, és Richard Nixonnak is levelet írt a vietnámi háború befejezéséért.
Az 1960-as évek férfiak uralta New York-i művészeti színtérén azonban nem érezte magát kellően elismerve, ezért depressziótól sújtva 1973-ban visszatért Japánba. Négy évvel később önként jelentkezett egy tokiói pszichiátriára, ahol a művészetterápia stabilitást nyújtott számára, lehetővé téve, hogy zavartalanul folytassa alkotói munkáját.
Kuszama Jajoi jelentősége abban rejlik, hogy művészetét a személyes megélések és a mentális egészség témájával ötvözte, miközben globális popkulturális ikonná vált. Munkássága hidat képez a pop-art, a minimalizmus és az avantgárd között, egyedi vizuális nyelvet teremtve, amely azonnal felismerhetővé tette őt.
Az, hogy évtizedeken át egy pszichiátriai intézetben élt, és onnan alkotott, nem elszigetelte, hanem paradox módon szabadságot adott neki. Saját bevallása szerint ez tette lehetővé, hogy mindennap alkosson, és ez mentette meg az életét. Kuszama ezzel rávilágított a művészet terápiás erejére és arra, hogy a kreativitás hogyan segíthet a belső démonokkal való megküzdésben.
Kuszama a művészeti establishmenten kívülállóként tekintett magára, de munkái mégis a legmagasabb elismeréseket kapták. 1993-ban ő képviselte Japánt a Velencei Biennálén, 2001-ben pedig Asahi-díjban részesült a japán kulturális életben nyújtott kiemelkedő teljesítményéért.
Kuszama Jajoi halála ellenére művészeti öröksége továbbra is él és inspirál. Az utóbbi években a világ legkelendőbb művészei közé tartozott, alkotásai a női alkotók között a legdrágábbak közé tartoztak, egy festményéért négy évvel ezelőtt 10,5 millió dollárt fizettek. Népszerűsége nemcsak a gyűjtők körében nőtt, hanem a szélesebb közönség körében is, amit a londoni Tate Modernben rendezett, rendkívül népszerű és többször meghosszabbított kiállítása is bizonyít.
A művész ritkán adott interjúkat, de egy alkalommal a Guardiannek elmondta, hogy a pszichiátrián töltött évtizedek lehetővé tették számára, hogy mindennap alkosson, és ez mentette meg az életét. Kuszama Jajoi munkássága maradandó nyomot hagyott a művészettörténetben, bizonyítva, hogy a személyes szenvedésből is születhet olyan művészet, amely globális hatással bír.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása