A 2026–2027-es tanév kezdetét megelőzően a magyar közoktatás egy új fejezet előtt áll, hiszen hosszú idő után ismét önálló minisztérium felel a területért. Ez a változás önmagában nem oldja meg a rendszerszintű problémákat, de lehetőséget teremt a szakmai párbeszéd újraindítására. A III. PedagógusFesztivál éppen ezt a célt szolgálta, egyfajta tanévnyitóként, ahol az oktatás jövője iránt elkötelezett szereplők találkozhattak.
A rendezvényen kerekasztal-beszélgetések, műhelymunkák és közösségi programok várták az érdeklődőket, a fókuszban pedig a Tisza-kormány oktatáspolitikájának első száz napjának értékelése állt. Bár a résztvevők többsége egyfajta pozitív elmozdulást érzékelt a korábbiakhoz képest, a hiányérzet jelentős maradt, ami éles kritikákat is eredményezett a döntéshozókkal szemben.
Nagy Erzsébet, a PDSZ ügyvivője szerint számos égető probléma megoldásához már hozzá kellett volna fogni. Kiemelte a pedagógusok túlterhelését, a kifizetetlen túlmunkát, a bértábla hiányát, valamint az egyéb munkakörökben dolgozók bérrendezésére vonatkozó ígéret elmaradását. Hozzátette, a minisztérium részéről megfogalmazott módszertani ajánlások gyakran nem veszik figyelembe a hatályos jogszabályi kereteket, például a 35 perces tanórák lehetősége nem újkeletű, mégis újdonságként tálalják.
A PDSZ ügyvivője egy munkaügyi és foglalkoztatási minisztérium létrehozását is sürgeti, hangsúlyozva a jogszabályok normalizálásának fontosságát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a polgári engedetlenség miatt elbocsátott pedagógusok visszahelyezése jogerős per esetén sem lehetséges, és sürgősnek tartja a státusztörvény hibás döntésként való elismerését.
Dobos Orsolya, az Alapítványi és Magániskolák és -óvodák Egyesületének (AME) társelnöke üdvözölte, hogy sok szakember került a minisztériumba, de aggodalmát fejezte ki a szervezet felállásának lassúsága és a döntések hiánya miatt. Ezt az álláspontot osztotta Nahalka István és Radó Péter oktatáskutató is. Radó Péter kritikusan megjegyezte, hogy bár érthető a minisztériumok nulláról való felépítése, az államtitkárok irodák nélküli lézengése és a munkatársak felvételének januárra tolódása a Tisza-párt felkészületlenségére utal.
Radó Péter súlyos hibának tartja a tankerületi megbízások újabb öt évre történő kiadását is, ami szerinte a korábbi, rossz rendszer fenntartását jelzi, holott számos alternatíva létezne. A kritikák tehát a konkrét intézkedések hiányára, a szervezeti felépítés lassúságára és a korábbi, vitatott rendszerelemek megtartására fókuszáltak.
A III. PedagógusFesztivál nem csupán egy rendezvény, hanem egy platform, amely a 2026-2027-es tanév kezdetével egybeesve lehetőséget teremtett a szakmai párbeszédre. Az esemény különlegességét az adta, hogy hosszú idő után ismét önálló minisztérium felel az oktatásért, ami új reményeket ébresztett a szektorban. A fesztivál célja az volt, hogy összehozza a pedagógusokat, intézményvezetőket, szakszervezeteket, kutatókat, döntéshozókat és diákokat, hogy közösen gondolkodjanak az oktatás jövőjéről.
A kerekasztal-beszélgetések kiemelt témája a Tisza-kormány oktatáspolitikájának első száz napjának értékelése volt. Ez az időszak kulcsfontosságú, hiszen ekkor dől el, milyen irányba indul el az új oktatásirányítás, és milyen gyorsan képes reagálni a szektor régóta fennálló problémáira. Az értékelés során a pozitív elmozdulások mellett a hiányosságok és a lassú ütem is hangsúlyt kapott.
A fesztiválon elhangzott kritikák rávilágítanak arra a feszültségre, amely a gyors cselekvés iránti igény és az új minisztérium felépítésének kihívásai között feszül. A szakmai szervezetek és kutatók sürgetik a konkrét lépéseket a pedagógusok terheinek csökkentése, a bérezés rendezése és a jogszabályi környezet normalizálása érdekében. A státusztörvény és a tankerületi rendszer fenntartása különösen éles vitákat generál, jelezve, hogy a rendszerszintű problémák megoldása továbbra is várat magára.
A döntéshozók és a szakma közötti párbeszéd minősége alapvető fontosságú a bizalom építéséhez és a hatékony reformokhoz. Az államtitkári reakciók, amelyek a megelőlegezett bizalom és a közös munka fontosságát hangsúlyozzák, azt mutatják, hogy a kormányzat is érzékeli a helyzet súlyát. Azonban a szakszervezetek, mint a PDSZ, már most megfigyelőként tekintenek a Szakképzési Innovációs Tanács munkájára, jelezve, hogy az érdemi érdekegyeztetés feltételeit nem látják biztosítottnak, ami tovább nehezítheti a közös munkát.
A kritikákra reagálva Szűcs Dóra országgyűlési képviselő, az Oktatási Bizottság elnöke elismerte a szervezeti felállás lassúságát. Ugyanakkor türelmet kért, hangsúlyozva, hogy egy teljesen új minisztérium és oktatási bizottság van kialakulóban, amelynek egy 16 éves hagyatékkal kell megbirkóznia. Naderi Zsuzsanna szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkár szintén reagált az elhangzottakra, kifejezve személyes érintettségét a PDSZ Szakképzési Innovációs Tanáccsal kapcsolatos bírálata miatt.
Az államtitkár a megelőlegezett bizalom és a konstruktív hangnem fontosságát emelte ki, hangsúlyozva, hogy történelmi időkben élünk, és a jó iskolarendszer, valamint a szakképzés megteremtéséért közösen kell cselekedni. A döntéshozók részéről tehát a türelem és a bizalom kérése, valamint a közös munka hangsúlyozása volt a válasz az éles kritikákra, jelezve, hogy a szakmai párbeszéd folytatódik, de a megoldások megtalálása még hosszú utat igényel.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása