A Duna alacsony vízszintje 2026 nyarán súlyos problémákat okozott Magyarországon, különösen a Paksi Atomerőmű hűtésében, a hajózásban és a mezőgazdaságban. Ez a helyzet azonban nem hirtelen alakult ki, hanem évtizedes mulasztások és szakmai tévedések következménye. Wágner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke szerint a magyar politika több mint három évtizeden át halogatta a szükséges intézkedéseket.
A Duna vízszintjének kritikus csökkenése miatt felmerült a Paksi Atomerőmű leállításának lehetősége, ami havi 50 milliárd forintos veszteséget jelentene. Bár az Alpokból érkező 40 centiméteres vízszintemelkedés átmeneti enyhülést hozott, a szakemberek ezt csupán „sebtapasznak” tekintik. A probléma gyökere sokkal mélyebben rejlik: az édesvíz visszatartásának hiánya, a talajvízszint drámai csökkenése és a zöld áram termelésének elmaradása. Mindezek mellett a meder mélyülése és a hajózás akadályozottsága is hozzájárul a logisztikai lánc sérüléséhez, jelezve, hogy a kihívás rendkívül komplex.
A jelenlegi vízügyi problémák gyökerei 1989-ig nyúlnak vissza, amikor a rendszerváltás során a Bős-Nagymarosra tervezett vízlépcső politikai üggyé vált szakmai kérdés helyett. A „Duna Kör” kampánya téves információkkal hitette el a lakossággal, hogy a vízlépcső ivóvízhiányt és környezeti károkat okozna. Wágner Ernő rámutatott, hogy más Duna menti országokban a vízlépcsők működő infrastruktúrát jelentenek, nem ideológiai szitokszót.
A szlovák oldalon megépült „C” variáns, melyet sokan „papírtigrisnek” neveztek, ma is sikeresen működik, elegendő vizet biztosítva Szlovákiának és áramot termelve, amelynek 40 százaléka Magyarországnak járna. A magyar „zöld” politika azonban hozzájárult ahhoz, hogy a vízkormányzást Szlovákiának adjuk át. Ennek következtében Dunacsúnynál elterelték a Dunát, ellehetetlenítve a Dunakilitinél épült zsilip működését, bár a mellé épített fenékküszöb ma már biztosít vizet a Szigetköz egy részének.
További súlyos következmény, hogy a Magyarország által megvásárolt és kifizetett turbinák Bécs alatt, Freudenauban termelnek áramot Ausztriának. Az erőmű építését népszavazás erősítette meg, és Magyarország még jóvátételt is fizetett a nagymarosi munkák elmaradásáért. Pozitív példaként említhető a Véneknél négy éve épült műtárgy a Mosoni-Dunán, amely visszaduzzasztja a vizet és emeli a talajvíz szintjét a környezetében, Győrben is éreztetve jótékony hatását.
A vízügyi szakemberek évtizedek óta figyelmeztettek a kialakuló helyzetre, azonban a politika nem hallgatott rájuk. Aszalós Sándor szerint a „nem csinálunk semmit” politika megbukott, mivel a víz egyszerűen elhagyja az országot. A Duna szabályozása nem csupán a hajózás miatt fontos, hanem az ország vízellátásának, mezőgazdaságának és iparának biztosítása érdekében elengedhetetlen.
A megoldáshoz széles körű, szakmai alapokon nyugvó, 100-200 évre szóló tervek kidolgozására van szükség. Ehhez interdiszciplináris megközelítésre van szükség, amelyben vízépítők, építőmérnökök, hidrológusok, tájépítészek, környezetmérnökök, logisztikusok, vízügyesek, energetikusok, atomfizikusok, kikötőfejlesztők és politikusok egyaránt részt vesznek. Fontos a költség-haszon elemzés elvégzése, figyelembe véve, hogy nincs hibátlan megoldás, de a legkisebb kárt okozó szakmai beavatkozás szükséges. A szakemberek szerint véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy nem mérnöki végzettségű személyek befolyásolják a vízügyi döntéseket.
A jelenlegi, 2026-os dunai krízis egyértelműen megmutatta, hogy Magyarország „eljutott a falig” a vízügy terén. Aszalós Sándor kiemelte, hogy miközben a politika évtizedekig vitatkozott, a klímaváltozás és a valóság elrohant az ország mellett. A szakemberek többsége egyetért abban, hogy a víz megtartása mindenáron szükséges, a vita már csak a módszerekről szól.
Amennyiben a jövőbeli kormányok nem biztosítják a vizet radikális eszközökkel, a mezőgazdaság, az ipar és az ivóvízellátás is összeomolhat. A 2026-os helyzet igazolta a szakértőket: a víz elfolyt, a hajózás leállt, az erőművek hűtése veszélybe került, a kutak száradnak és a mezőgazdaság haldoklik. A régi mítoszok eloszlottak, de a súlyos következmények itt maradtak, sürgős és átfogó megoldásokat követelve.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása