Biatorbágyon jelentős társadalmi vita bontakozott ki a város külterületeinek jövőjéről, különösen az Ürgehegy, Öreghegy és Szarvashegy térségében. Az agglomerációs településekhez hasonlóan Biatorbágy is azzal szembesül, hogy a nem beépíthetőnek minősülő területei egyre inkább állandó lakossággal telnek meg.
Ez a jelenség komoly kihívások elé állítja a helyi infrastruktúrát és környezetet, miközben a lakosság egy része a jogaik csorbításától tart. Az önkormányzat egy új fejlesztési koncepcióval igyekszik kezelni a helyzetet, amely azonban erős ellenállásba ütközött.
A városvezetés egy 2022-ben készült, majd 2025-ben aktualizált tanulmányra alapozva hirdette meg fejlesztési koncepcióját. A tanulmány szerint Biatorbágy kritikus helyzetben van, és azonnali beavatkozás nélkül visszafordíthatatlan környezeti károk és káosz fenyeget.
A koncepció három lehetséges forgatókönyvet vázol fel: a beköltözés féktelen folytatását, a szigorú jogi eszközökkel történő megállítást, valamint az úgynevezett tájvíziót. Az első két opció a tanulmány szerint hosszú távon ugyanoda vezetne, mint a passzivitás, ezért a tájvízió mellett érvelnek.
A tájvízió lényege a "nagytelkesítés", azaz a jelenlegi mintegy 2000 kis telek összevonása 400-500 nagyobb ingatlanná. A tulajdonosok, akik befektetnek a telekegyesítésbe, cserébe legálisan építhetnének lakóházat, feltéve, hogy megművelik a birtokot.
A koncepció háromféle nagytelket különböztet meg: a minimum 3000 négyzetméteres tájgazdálkodási birtokot, a minimum 6000 négyzetméteres hegyközségi birtokot, és a tájbankot. A tájbank kategóriába tartoznának a tájpotenciált őrző területek, például az erdők.
A tervek szerint a tájbanki ingatlanok felvásárlásához közösségi alap vagy alapítvány létrehozása javasolt. A lakosok körében különösen nagy felháborodást váltott ki az a javaslat, miszerint a zártkerti ingatlanok nem rendeltetésszerű használata esetén az önkormányzat kezdeményezheti a telek tájbanki programba való bevonását, amit a helyiek "rekvirálásnak" értelmeznek.
Emellett aggodalomra ad okot, hogy a modellterületre eső ingatlanokon minden értéknövelő beruházás tiltottá válna, azonnali büntetést vonva maga után.
Budapest vonzáskörzetének települései az elmúlt években jelentős lakosságnövekedéssel szembesültek, ami túlterheli a helyi közműveket és közszolgáltatásokat. Biatorbágy kiemelten érintett ebben a folyamatban, mivel a főváros környékén neki van a legnagyobb külterülete.
Ezek a területek, melyek eredetileg szőlősként, majd zártkerti nyaralóövezetként funkcionáltak, mára egyre inkább állandó lakóhellyé válnak. A tanulmány rámutat, hogy a felgyorsuló beköltözés és a szőlőhegyek illegális, kaotikus beépítése súlyos fenyegetést jelent a városra és környezetére.
A zöld területek pusztulása, erdőirtás, talajerózió és a felszín alatti vizek károsodása várható. A közművek és közszolgáltatások hiánya miatt az ingatlanok tartós talaj- és környezetszennyezést is okoznak.
A kialakult helyzet kezelése kulcsfontosságú Biatorbágy jövője szempontjából. A polgármester, Kocsis József hangsúlyozta, hogy a zártkerti ingatlanok benépesülése elkerülhetetlen folyamat, amelyet nem megállítani, hanem szabályozni kell.
Elmondása szerint a város jelenlegi 16 ezer lakosához a következő egy-két évtizedben további 10 ezer lakos csatlakozhat, ha a jelenlegi üdülő- és zártkerti ingatlanokba beköltöznek. Ez az infrastruktúra, a szociális, oktatási és egészségügyi ellátás összeomlásához vezethet.
A polgármester szerint a koncepció célja egy "Újbiatorbágy" létrejöttének megakadályozása közművek és alapvető szolgáltatások nélkül. Kocsis József igyekezett megnyugtatni a lakosságot, kijelentve, hogy a jelenleg kint élők meglévő jogai nem csorbulnak, függetlenül a telek méretétől.
Érvelése szerint az önkormányzat kártérítési kötelezettséggel tartozna, ha a jogokat sértené, ami garanciát jelent a lakosoknak. A jelenlegi szabályozás szerint a zártkerti telkek 3 százaléka építhető be gazdasági épülettel, ami a gyakorlatban sokszor lakóházként funkcionál.
A biatorbágyi külterületek rendezési terve mélyreható változásokat hozhat a város életében. Miközben az önkormányzat a környezeti fenntarthatóságot és a közszolgáltatások biztosítását tartja szem előtt, a külterületeken élők jelentős része a tulajdonjogok korlátozásától és az otthonuk elvesztésétől tart.
A lakossági fórumok és a nyilvános viták rávilágítanak a koncepcióval kapcsolatos eltérő értelmezésekre és félelmekre. A polgármesteri nyilatkozatok és a lakossági aggodalmak közötti feszültség azt mutatja, hogy a végleges megoldás kidolgozása során alapos egyeztetésekre és kompromisszumokra lesz szükség.
A cél egy olyan rendezett tájhasználat kialakítása, amely figyelembe veszi a környezetvédelmi szempontokat, biztosítja a fenntartható fejlődést, és egyúttal tiszteletben tartja a helyi lakosok érdekeit és jogait. A vita a város jövőjének egyik legfontosabb kérdése marad.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása