Az azbesztszennyezés kezelése egyre jelentősebb és összetettebb kihívássá válik az újonnan felálló kormány számára. A települések, különösen Szombathely, milliárdos nagyságrendű költségekkel küzdenek a kármentesítés során, miközben az országos állami keret korlátozottnak bizonyul. A probléma nem csupán pénzügyi, hanem környezetvédelmi és egészségügyi aggályokat is felvet, amelyre a válaszok eddig lassabban érkeztek, mint a korábbi hasonló válságok idején.
Az azbesztügy idén tavasszal robbant ki Szombathelyen, ahol az Oladi Platón mintegy 12 kilométeres úthálózat kőzúzalékában mutattak ki azbesztet. A levegőben is mértek azbesztrostokat, és a becslések szerint csak ezen a területen körülbelül százezer tonna szennyezett kőzet lehet. A szennyezett felületek lezárása Szombathelyen mintegy másfél milliárd forintba kerülhet, amelyből közel egymilliárd forint az Oladi Platón, további 542 millió forint pedig a város több mint száz egyéb érintett pontján merülne fel.
Zalaegerszegen a korábbi kormány májusban százmillió forint rendkívüli támogatást ítélt meg a szennyezett helyszínek rendezésére. A város önkormányzata a gyermekintézmények közelében lévő területeken, mint a Gazdaság, Iskola és Domb utcákban, a Greenpeace ajánlásait követve intézkedett. A Zala-Müllex Kft. szakemberei elszállították a szennyezett burkolatot és újat terítettek le, megelőlegezve a költségeket a költségvetésből.
Azonban a további helyszíneken már nem kaptak szakhatósági engedélyt a munkálatokra. A Greenpeace kritizálta a szombathelyi megoldást, amely szerint a szennyezett kőzúzalékot nem távolítják el, csupán lefedik vagy leburkolják. A környezetvédelmi szervezet aggodalma szerint ez a módszer későbbi útmunkák vagy kátyúsodás esetén ismét felszínre hozhatja az azbesztet, az eltávolítás pedig drágábbá és bonyolultabbá válhat.
Szeptember végén Kőszegen továbbra is rendkívül magas levegőbeli azbesztrost-koncentrációt mértek, ami jelzi a probléma folyamatos és szélesebb körű jelenlétét. A helyzet komplexitását mutatja, hogy egyetlen város, Szombathely igénye is az országos alap jelentős részét emésztené fel.
Az azbesztügy nemzetközi dimenzióval is rendelkezik, mivel a szennyezett kőzúzalék osztrák, elsősorban burgenlandi bányákból került Magyarországra. Magyar Péter május 21-én Bécsben tárgyalt Christian Stocker osztrák kancellárral, ahol egy közös magyar–osztrák bizottság létrehozását jelentették be. Akkor a „szennyező fizet” elv érvényesítését ígérték a magyar fél részéről.
A nyilvánosan elérhető adatok alapján azonban szeptember végéig nem látható konkrét osztrák pénzügyi kötelezettségvállalás, amelyből a magyar települések kármentesítését finanszíroznák. A magyar minisztérium is érdeklődött Ausztriánál a lehetséges anyagi hozzájárulásról, de eddig nem érkezett tájékoztatás.
Az osztrák kapcsolatok körül korábban kommunikációs vita is kialakult. Kelemen Ágnes vízügyi államtitkár ausztriai tartózkodásáról Magyar Péter és Gajdos László is hivatalos egyeztetéseket említett. Az osztrák szaktárca azonban később cáfolta, hogy személyes tárgyalás történt volna, csupán telefonos egyeztetésről számolt be.
A kormány júliusban jelentette be a hárommilliárd forintos országos támogatási alapot, amelyre mintegy 250 település pályázhat. A pályázat csak szeptemberben nyílt meg, ami a probléma tavaszi kirobbanásához képest lassú ütemű reakcióra utal. Szombathely is pályázott az állami pénzekre, de megyei jogú városként harminc százalékos önerő terheli, ami körülbelül ötszázmillió forintot jelentene a saját költségvetéséből.
Az azbesztszennyezés komoly egészségügyi kockázatot jelent, mivel az azbesztrostok belélegezve súlyos tüdőbetegségeket, köztük rákot okozhatnak. A probléma hosszú távú hatásai miatt a gyors és hatékony kármentesítés elengedhetetlen. A települések számára a pénzügyi teher óriási, különösen Szombathely esetében, ahol a szolidaritási hozzájárulás és a leállított gyorsforgalmi fejlesztések is bevételkiesést okoznak.
A jelenlegi azbeszt-krízis kezelése éles kontrasztban áll a 2010-es vörösiszap-katasztrófa idején tapasztalt központi válságkezeléssel. Akkor a MAL Zrt. tározójának gátszakadása után napok alatt felállt a központi irányítás. A miniszterelnök azonnal a helyszínre utazott, veszélyhelyzetet rendeltek el, és az Országgyűlés is gyorsan intézkedett a kárelhárítás és újjáépítés érdekében.
Ezzel szemben az azbesztügyben a tavaszi első riasztások után csak júliusban jelentették be az országos támogatási alapot, és a pályázat is csak szeptemberben nyílt meg. Ez a lassú reakcióidő felveti a kérdést a válságkezelés hatékonyságáról és a központi koordináció hiányáról. A közfelháborodás csillapítására Magyar Péter is Szombathelyre látogat majd országjárása során.
Az azbesztügy továbbra is jelentős kihívást jelent a Tisza-kormány számára, amelynek sürgősen átfogó és fenntartható megoldásokat kell találnia. A települések pénzügyi terhei, a környezetvédelmi aggályok és az egészségügyi kockázatok együttesen sürgős cselekvést igényelnek. Az osztrák féllel való együttműködés és a "szennyező fizet" elv érvényesítése kulcsfontosságú lenne a kármentesítés finanszírozásában.
A lassú válságkezelés és a források korlátozottsága rávilágít a rendszer hiányosságaira egy ilyen mértékű környezeti probléma esetén. A jövőben elengedhetetlen lesz egy gyorsabb és koordináltabb nemzeti stratégia kidolgozása, amely magában foglalja a megelőzést, a hatékony kármentesítést és a nemzetközi partnerek bevonását.
A közvélemény figyelme és a politikai nyomás valószínűleg továbbra is fennmarad, amíg a probléma megnyugtató megoldást nem nyer. Az azbesztügy hosszú távú következményei miatt a mostani döntések alapvetően befolyásolják majd a magyar lakosság egészségét és a környezet állapotát.