Guy Ritchie "Az Úriemberek" című sorozatának második évada jelentős hangnemváltáson esett át, eltávolodva az első szezonra jellemző könnyed humoros és abszurd elemek keverékétől. Az új részek sötétebb, komolyabb és ambiciózusabb történetet ígérnek, azonban a kritikusok szerint ez a változás a sorozat korábbi vonzerejének rovására ment. A cselekmény középpontjában továbbra is Eddie Horniman, az angol lord áll, aki a fűbizniszbe csöppenve megtapasztalja a hatalom ízét, és egyre többet akar visszaszerezni ősi birtokából.
A második évad, mely az első eseményei után egy évvel játszódik, Eddie Horniman és Susie Glass egyenlő partnerségét mutatja be a Glass család kiterjedt bűnözői hálózatában. Eddie, aki korábban csak belekóstolt a gengszteréletbe, most már nagyszabású terveket szövöget, és egyre önállóbbá válik, ami feszültséget okoz a börtönben ülő Bobby Glass-szal. Eddie fő célja a marihuána legalizációjának elérése a Lordok Házában, hogy monopóliumot szerezzen az új piacon, ám Bobby Glass ellenzi ezt a lépést. Susie Glassnak nehéz döntést kell hoznia apja kívánsága és a pragmatikus üzleti lehetőségek között.
A történet kibővítésére Guy Ritchie számos új helyszínt és szereplőt vezetett be, többek között olasz gengsztereket és nemeseket, arab sejkeket, angol püspököket és dél-amerikai drogbárókat. Ezzel a karakterdömpinggel azonban nem sikerült mélységet adni a mellékszereplőknek, motivációik gyakran homályban maradtak. Az új arcok gyorsan jönnek és mennek, anélkül, hogy szervesen kapcsolódnának a fő cselekményszálhoz, vagy elegendő időt kapnának a bemutatásukra.
A karakterfejlődés hiánya különösen érezhető Eddie feleségének, Bellának a halálánál, ami a nézők számára érzelmileg súlytalan marad. Mivel a karakter motivációi és Eddie-vel való kapcsolata kidolgozatlan, a gyászoló Eddie-vel való azonosulás is nehézkes. A sorozat egyik korábbi erőssége, Freddie, a Horniman testvér, a második évadban háttérbe szorul, elvonóra kerül, és csupán néhány rövid jelenetben tűnik fel, melyek célja sem mindig egyértelmű.
Az "Úriemberek" franchise, mely a 2019-es film és a 2024-es sorozat révén született, Guy Ritchie korai gengszterfilmjeinek stílusát idézte. Az első évad, bár önálló sorozatként nem volt hibátlan, egyedi hangulatával és a gengsztersorozatoktól eltérő megközelítésével kiemelkedőnek bizonyult. A sorozat alapfelállása, miszerint angol nemesek marihuánát termesztenek birtokaik fenntartására, önmagában is humoros és abszurd volt, amit Ritchie ügyesen egyensúlyozott a véresen komoly gengszterélet és a nevetségesen abszurd nemesi lét között.
Az első évadot a kaotikus, karikatúrákkal teli világ, a jól megírt párbeszédek és a fülbemászó zene jellemezte, ami miatt a Netflix gyorsan berendelte a második, majd még annak megjelenése előtt a harmadik évadot is. Ez a siker a rendező azon képességéből fakadt, hogy bátran ugrált a humor és a dráma, az abszurditás és a brutalitás szélsőségei között, anélkül, hogy elvesztette volna könnyed, szórakoztató jellegét.
A második évadban a sorozat elveszítette mindazt, amiért az elsőt annyira szerették: a humort, az abszurditást és a karikatúra-szerű karaktereket. A korábbi laza erőszak és következmények nélküli gengszterkedés helyét a tettek súlya és a véres megtorlás vette át, ami egy komolyabb, ám kevésbé szórakoztató hangnemet eredményezett. A történet szándékosan sötétebbé vált, ahogy azt Eddie Horniman első jelenete is jelzi, ahol félholtra verve kúszik a sárban.
A legkiábrándítóbb fordulatok közé tartozik Freddie karakterének mellőzése és későbbi főgonosszá válása. Freddie, aki az első évadban a sorozat egyik legnagyobb erőssége volt, humorával és Eddie-t kiegészítő személyiségével, a második évadban szinte teljesen eltűnik, majd egy érthetetlen, spirituális utazás után ellenféllé válik. Ez a változás nemcsak a karaktert, hanem a sorozat dinamikáját is negatívan befolyásolja.
A "spirituális utazás" motívuma, mely Freddie-t vallásos dílerek, Bobbyt mágikus goblinok, Eddie-t pedig biblikus lázálmok formájában éri el, idegenül hat a sorozat világában. Guy Ritchie, aki a második évad összes írásában részt vett, hosszú bibliai példázatokról szóló monológokat adott a karakterek szájába, melyek nem illeszkednek sem a sorozat hangulatához, sem a szereplők jelleméhez. Ez a vonulat, mely Ritchie "spirituális ébredésének" tűnik, rosszkor és rossz helyen jelent meg a történetben.
Az egyetlen említésre méltó új mellékszereplő, Lord Hawthorne, a korrupt nemes, akit Eddie-ék a legalizációs törvény megszavaztatásához használnak fel, szintén elvész a cselekményben. Bár eleinte mintha Freddie helyét töltené be humoros, esetlen karakterével, az évad második felére róla is megfeledkeznek, majd drámai módon eltávolítják a történetből.
A második évad egyértelműen emelte a tétet és komolyabb hangvételre váltott, azonban ezzel feláldozta azokat az elemeket, amelyek az első évadot annyira szerethetővé tették. A humor, az abszurditás és a karikatúra-szerű ábrázolás hiánya a sorozat sármjának elvesztéséhez vezetett. A tettek súlya és a következmények hangsúlyozása ugyan mélységet adhatna a történetnek, de a kidolgozatlan karakterek és a zavaró spirituális elemek miatt ez nem valósul meg.
A harmadik évadnak komoly kihívással kell szembenéznie, hogy visszanyerje a nézők bizalmát és az "Úriemberek" eredeti szellemiségét. Különösen nehéz lesz Freddie karakterének fordulatából felállni, és újra megtalálni azt az egyensúlyt a könnyed szórakoztatás és a komoly bűnügyi dráma között, ami az első évadot sikeressé tette.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása