A Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium megalakulása óta eltelt első száz napja nem hozott egyértelmű fordulatot a magyar vidékpolitikában. A tárca működését a feladatok széttagoltsága, a stratégia hiánya és belső szervezeti problémák jellemzik. Ez a helyzet komoly kérdéseket vet fel a miniszter, Lőrincz Viktória politikai felelősségével kapcsolatban.
A Tisza-kormány megalakulása óta a magyar vidék jövőjével kapcsolatos politikai felelősség nem összpontosul egyetlen kézben. A mezőgazdaság az agrárminisztériumhoz tartozik, míg a vidék- és településfejlesztés Lőrincz Viktória tárcájához. Az uniós források egy részéért pedig más minisztérium felel.
Ez a széttagoltság az agrár-vidékfejlesztési támogatások végrehajtásában is megfigyelhető, ahol több intézmény, például az államkincstár és a kormányhivatalok is részt vesznek. A rendszer feldarabolása miatt senki sem felel a teljes egészért, ami szervezési és felelősségi problémákat is felvet.
A minisztérium kommunikációjában megjelent az EU vidéki paktumához való csatlakozás, ami önmagában pozitív lépés. Azonban egy nemzetközi együttműködés nem helyettesíti a magyar vidék saját, átfogó fejlesztési stratégiáját.
A tárca belső működésében is figyelmeztető jelek mutatkoznak. Bencsik András augusztusi kinevezése közigazgatásért felelős államtitkárnak egybeesett Mészáros Renáta helyettes államtitkár néhány hetes szolgálat utáni távozásával. Emellett számos kulcsfontosságú területen még mindig nem történt meg a vezetői kinevezés.
Lőrincz Viktória miniszter kinevezésekor jelentős vidékpolitikai fordulatot ígért. Vállalásai között szerepelt az erősebb önkormányzatiság, a decentralizáció és az integrált fejlesztéspolitika. Emellett a város és a vidék kapcsolatának újragondolását, a területi különbségek csökkentését, valamint az önkormányzatok nagyobb önállóságát is hangsúlyozta.
A miniszter egyik fontos alapvetése szerint „Erős vidék nélkül nincs fenntartható város”. Azonban az első száz nap tapasztalatai alapján ezek az ígéretek egyelőre nem öltöttek konkrét formát. Az önkormányzatok semmilyen szakpolitikai koncepciót nem kaptak, és az önkormányzati államtitkári poszt körül is bizonytalanság uralkodott.
Ez a helyzet súlyos politikai jelzésnek tekinthető, mivel az ígért önállóság visszaadása nem valósult meg. A konkrét eredmények hiánya aláássa a minisztérium hitelességét és az ígért fordulat elmaradását jelzi.
A minisztérium létrejöttének célja a magyar vidék felzárkóztatása és versenyképességének növelése lenne. Ehhez azonban világos válaszokra lenne szükség olyan alapvető kérdésekben, mint a falvak népességfogyása vagy a fiatalok visszatérésének ösztönzése. A vidéki munkahelyteremtés, a kisgazdaságok jövője és a helyi élelmiszer-termelés jövedelmezősége is kritikus pontok.
További kihívást jelentenek a vízhiány, az elöregedő falvak és a vidéki térségek hozzáadott értékének előállítása. Ezekre a kérdésekre kellene a tárcának átfogó stratégiai válaszokat adnia. A jelenlegi széttagolt struktúra és a konkrét koncepciók hiánya akadályozza a hatékony fellépést.
A vezetői válság, az elakadt ügyek és az elkésett döntések tovább gyengítik a minisztérium pozícióját. Egy új tárca első száz napjának végén felmerülő ilyen problémák már a hitelességet kérdőjelezik meg.
Az első száz nap végére három fő probléma vált egyre hangsúlyosabbá. Egyrészt nem látható még a vidékpolitikai áttörés, amelyet a miniszter ígért. Másrészt az önkormányzatok továbbra is hiányolják a konkrét koncepciókat és az együttműködési kereteket.
Harmadrészt pedig megjelentek a minisztérium belső működését kritizáló politikai állítások, amelyek a vezetői stabilitás hiányára utalnak. Ez a három tényező együttesen már miniszteri kockázatot jelent.
A helyzet azt mutatja, hogy nem egy új, koherens vidékpolitika született. Inkább egy olyan minisztérium jött létre hosszú vajúdások árán, amely négy hónap elteltével sem állt fel teljes mértékben. Ez a helyzet már Lőrincz Viktória személyes politikai felelősségének kérdése.