A művészet gyakran a valóság mélyebb megismerésének eszközeként jelenik meg, azonban felmerül a kérdés, milyen valóság az, ahol egy politikai vezetőt „váteszként” értelmeznek. A Magyar Nemzet egy konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nem csupán híreket közöl, hanem a világ összefüggéseit is igyekszik értelmezni, hiteles szerzők és időtálló gondolatok segítségével eligazodást kínálva a közélet, a kultúra és a történelem kérdéseiben.
A „vátesz” kifejezés latin eredetű, és leginkább jós, jövőbe látó, vagy próféta értelemben használatos. Olyan személyt jelöl, aki erkölcsi iránytűként, lángoszlopként világítja meg a nemzet előtt álló utat. A történelem és a kultúrák eltérő módon viszonyultak azokhoz a személyekhez, akiket a társadalmi normáktól eltérőnek, vagy éppen „őrültnek” tartottak.
Léteznek olyan kultúrák, ahol az ilyen embereket tisztelettel kezelik, elfogadják a közösség tagjaiként, nem alázzák meg és nem közösítik ki őket.
Az írás felidézi a gyermekkori emlékeket, ahol „a falu bolondját” ártalmatlan és tiszta szívű emberként becsülték, sőt, legendák szóltak arról, hogy aki megbántott egy ilyen félkegyelműt, azt az Isten megbüntette. A történelem során előfordult, hogy egyes „őrülteket” szentként tiszteltek, mivel cselekedeteik emberibbek, keresztényibbek voltak, mint a „normális” kortársaiké, annak ellenére, hogy látszólag nem feleltek meg az adott kor társadalmi elvárásainak. Az ortodox kereszténységben például a „Krisztus kedvéért való ostobaság” hagyományának követői közül többen szentté is váltak.
Azonban ritkán fordult elő a történelemben, hogy „dühöngő őrültek” kezébe került egy birodalom vagy egy ország. Az írás szerint talán „hungarikum”, hogy egy ilyen személyt a nép demokratikusan megválaszt, majd elismert és díjazott művészek, írók hódolnak előtte, királyi palástot álmodva a kényszerzubbony helyére, és jogart képzelve a mobiltelefon helyett egy „ripacs Néró” kezébe.
A cikk kritikus hangnemben szól arról, hogy a „Pártunk és kormányunk, amit ma Magyar Péternek hívnak”, nem érti és nem érzékeli a problémák súlyosságát. Az írás szerint ez a politikai szereplő kizárólag Facebook-bejegyzéseinek kommentelőire figyel, és minden téren nekik akar megfelelni.
A valóság értelmezésének nehézségeit tovább árnyalja a multiverzum-elmélet felvetése. Egyes fizikusok szerint univerzumunk rejtélyeit, különösen a kvantummechanikát, csak úgy lehet magyarázni, hogy egy multiverzumban élünk, ahol végtelen számú párhuzamos univerzum létezik egymás mellett. Ebben a végtelen számú valóságban logikailag persze minden megtörténhet, ami rávilágít a valóság és a percepció közötti különbségekre.
A cikk végkövetkeztetése szerint a művészet és a valóság viszonyának vizsgálata során különösen élesedik a kérdés: milyen valóság az, ahol a Tisza Párt vezetője „váteszként” látszódik, miközben a kritika szerint nem érzékeli a valódi problémákat, és kizárólag a közösségi média visszajelzéseire fókuszál.