Ötven évvel ezelőtt, 1976. július 19-én jelentették be hivatalosan a Deep Purple, a hard rock zene egyik úttörőjének teljes feloszlását. Ezzel egy korszak zárult le a zenekar történetében, melyet már megelőztek belső feszültségek és tagcserék. A szólógitáros, Ritchie Blackmore például egy belgrádi koncerten törte össze látványosan gitárját távozása jeleként, míg az énekes, Ian Gillan oszakai bejelentésére a közönség székeket tört, a dobos, Ian Paice pedig felrúgta dobszerelését a színpadon.
A zenekar feloszlásában Ritchie Blackmore szólógitáros viselkedése kulcsszerepet játszott. Hírhedt volt bosszúálló és kontrollmániás természetéről, ami számos incidenshez vezetett. Egy alkalommal roadjaival szalmabálát gyújtatott fel a színpad mellett, hogy füsttel zavarja meg a Yes együttes túl hosszúnak ítélt előadását.
Blackmore a koncertek során rendszeresen összetörte, sőt, fel is gyújtotta gitárját, Jimi Hendrix példáját követve. Az 1974-es California Jam fesztiválon megtámadott egy operatőrt, szétverve annak tévékameráját, mert nem teljesítették kérését a sötétben, műfényvilágításban való fellépésre. A show végén egy robbanóanyaggal túltöltött erősítő lángra lobbantotta a színpadot, lelökve Ian Paice dobost a székéről, és egy operatőrt átmenetileg megsüketítve.
Ezt követően felgyújtotta, majd a közönség soraiba dobta gitárját. Az együttes menedzsere, John Coletta helikopterrel menekítette ki a helyszínről, elkerülve a rendőrségi vizsgálatot és feljelentést. Egy másik alkalommal, Rod Stewarttal közösen, 25 ezer dolláros kárt okoztak egy szállodában.
Blackmore és Ian Gillan énekes közötti feszültség is legendás volt. A „mosoly nélkülinek” is nevezett gitáros pszichológiai hadviselést folytatott Gillan ellen: éjszaka láncokkal csörgettek, falakat kapartak, és kísérteties suttogásokat játszottak be Gillan szobájában. Az énekes rettegve, fegyverrel virrasztott ágyában, ami végül elkerülhetetlenné tette a szakítást.
A Deep Purple magja 1968-ban alakult meg, a klasszikus felállás pedig 1969-ben jött létre. A névválasztás során számos ötlet felmerült, mint például a „Betonisten” vagy a „Kockacukor”, de végül Ritchie Blackmore nagymamájának kedvenc jazz dala után a „Deep Purple” nevet választották.
Kezdetben pszichedelikus és progresszív rockot játszottak, de az 1970-es Deep Purple in Rock albummal új zenei irányt vettek. Eltűntek a popos és pszichedelikus elemek, helyüket kemény, energikus hard rock szerzemények vették át, mint a Speed King vagy az Into The Fire. A lemez legismertebb dala a 10 perces Child in Time lett, mely Ian Gillan magas hangjairól vált híressé.
Ez a korong a Led Zeppelin és a Black Sabbath mellett a hard rock egyik legelső és legfontosabb zenekarává tette őket. Az énekeskeresés során olyan hangot kerestek, amely felveszi a versenyt Robert Planttel; Rod Stewart is szóba került, de végül Ian Gillan mellett döntöttek. A klasszikus felállás tagjai Ian Gillan (ének), Ritchie Blackmore (szólógitár), Roger Glover (basszusgitár), Jon Lord (billentyű) és Ian Paice (dob) voltak.
A Deep Purple in Rock (1970) hatalmas sikert aratott, és Ian Gillan hangjára Andrew Lloyd Webber és Tim Rice is felfigyelt. Ennek eredményeként Gillan énekelte Jézus szerepét az 1970-es Jesus Christ Superstar albumon, melyet a BBC kezdetben betiltott, de később milliós eladásokkal és évtizedes színpadi sikerekkel vált világhírűvé.
A zenekar további albumai, a Fireball (1971) és különösen a Machine Head (1972), szintén nagy sikert arattak. Utóbbi máig a Deep Purple legsikeresebb lemeze, listavezető volt Angliában és 7. helyezést ért el az USA Billboard 200-as listáján, ahol 118 hétig szerepelt. Bár a zenészek sosem tartották magukat heavy metal együttesnek, felbecsülhetetlen hatással voltak a rock és a heavy metal fejlődésére.
A tokiói és oszakai koncerteken rögzített Made In Japan (1972) dupla élő lemez két hét alatt platinalemez lett, és sokak szerint „minden idők egyik legerősebb élőrock-albuma”. A Smoke on the Water a zenekar leghíresebb dala, mely a világ legismertebb kezdő gitárriffjét tartalmazza. Ez a dallamtapadós riff annyira népszerű, hogy sok hangszerboltban tiltólistára került a gitárok kipróbálásakor.
A dal története egy valós eseményen alapul: a Machine Head felvételei alatt Frank Zappa koncertje közben kigyulladt egy montreux-i kaszinó. Ian Gillan szerint egy jelzőrakéta okozta a tüzet, de Frank Zappa hidegvérrel segített a tömeg evakuálásában. A Deep Purple tagjai a közeli Grand Hotelből nézték, ahogy a füst rászáll a Genfi-tóra, ami Roger Glover basszusgitárost ihlette meg a dal címével.
A Deep Purple klasszikus felállásának feloszlása lezárta egy rendkívül produktív és befolyásos időszakot a rockzenében. Ritchie Blackmore személyisége és a belső konfliktusok ellenére a zenekar öröksége megkérdőjelezhetetlen. A hard rock műfajra gyakorolt úttörő hatásuk, valamint olyan ikonikus dalok, mint a Smoke on the Water, máig inspirálják a zenészeket és rajongókat világszerte.
A Smoke on the Water riffjét 2007-ben Kansas Cityben 1700 amatőr, 2009-ben pedig Guinness-rekordot érő létszámban Wrocławban játszották el egyszerre. Ez is mutatja, hogy a Deep Purple zenei hatása időtálló, és a jövőben is meghatározó marad a rocktörténelemben.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása