A Balti-tenger mélyén, Németország északkeleti partjainál, a Greifswaldi-öbölben egy különleges régészeti felfedezés történt. Egy új gázvezeték építésének előkészítése során bukkantak rá egy mintegy 400 éves hajó maradványaira. Az iszap alatt évszázadokon át rejtőző roncs, bár csak néhány nagyobb faszerkezeti eleme maradt fenn, számos tárgyat őrzött meg, amelyek sokat elárulnak a hajó történetéről és a 17. századi tengeri életről.
A felfedezés után a régészek rendkívül szűkös határidővel szembesültek a gázvezeték építési munkálatai miatt. Mindössze tizenkét nap állt a búvárok rendelkezésére a leletek kimentésére a nagyjából 7,5 méteres mélységből, zavaros vízben és puha iszapos tengerfenéken. Ötfős csapatok huszonkét merülést hajtottak végre a nehéz körülmények között.
A tárgyak jelentős része mélyen eltemetve, széles területen szétszóródva feküdt, ami tovább bonyolította a mentési munkálatokat. Ennek ellenére hatvan régészeti leletet sikerült a felszínre hozni. Előkerült két kovácsoltvas horgony, hosszú kötéldarabok, elveszített cipőtalpak, különféle szerszámok és egy csaknem 3,7 méter hosszú fenékvízszivattyú-cső is.
Ez utóbbi egyetlen tölgyfatörzsből faragott szerkezet volt, melynek célja a hajótestbe bejutó víz kiszivattyúzása. A hajótest legnagyobb fennmaradt darabja körülbelül 7,3 méter hosszú. Ezek a leletek kulcsfontosságú információkkal szolgálnak a hajó felépítéséről és használatáról.
A hajó korát a fa évgyűrűinek vizsgálata alapján sikerült meghatározni. Az építéshez felhasznált fákat 1615 és 1639 között vághatták ki, így a kutatók a 17. század első felére teszik a vízi jármű keletkezését. Az építési módszer is azonosítható volt: a hajót úgynevezett klinkerpalánkozással készítették, ahol a fadeszkák szélei egymásra feküdtek.
Ezt a technikát vasszegekkel rögzítették, a réseket pedig kátrány segítségével tették vízhatlanná, ami évszázadokon keresztül elterjedt volt Észak-Európában. A roncs körül talált két horgony, egy fából készült bója és nagy mennyiségű kötél arra enged következtetni, hogy a hajó valószínűleg lehorgonyozva állt az öbölben, amikor elsüllyedt. A fadarabokon felfedezett égésnyomok alapján fedélzeti tűz is okozhatta a vesztét.
A szerszámleletek, mint például vésők, fúrók és élezéshez használt eszközök, arra utalnak, hogy a hajó fel volt készülve hosszabb utakra. Egy kisebb műhely működhetett a fedélzeten, lehetővé téve a legénység számára a szükséges javítások elvégzését a tengeren. A szivattyú, a horgonyok és a jól felszerelt műhely együttes jelenléte megerősíti a hosszabb tengeri utak megtételére való alkalmasságot.
A feltárás során előkerült egyik tárgy azonban továbbra is komoly fejtörést okoz a szakembereknek. Egy sárga agyagtéglát találtak, amelyet fába foglaltak, és több lyukat is kialakítottak benne, de funkciója ismeretlen. Az egyik lehetséges magyarázat szerint rögtönzött élezőeszköz lehetett, vagy egy korábban megsérült szerkezet darabját hasznosították újra.
Michal Grabowski víz alatti régész is elismerte, hogy a tárgy pontos funkcióját még nem sikerült megfejteni, ami tovább növeli a roncs rejtélyét. Ez a felfedezés nem csupán egy elsüllyedt hajó történetét meséli el, hanem egyfajta „időkapszulaként” is szolgál. Segítségével pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan hajóztak, dolgoztak és éltek az emberek a Balti-tenger térségében négyszáz évvel ezelőtt.
Szerencsére a roncs nem semmisült meg a gázvezeték építése miatt, mivel a nyomvonalat végül módosították, hogy elkerülje a lelőhelyet. A hajó maradványait homokzsákokkal fedték le, így azok továbbra is a tengerfenéken maradhatnak, védve az elemek pusztító hatásától. A kutatók abban bíznak, hogy a jövőben visszatérhetnek a helyszínre, és további tárgyakat tárhatnak fel.
A hajó történetének jelentős része azonban továbbra is rejtély. Nem tudni pontosan, honnan indult, hová tartott, milyen rakományt szállított, kik voltak a fedélzetén, és pontosan mi történt azon a napon, amikor elsüllyedt. Bár a tűz nyomai egy lehetséges magyarázatot kínálnak a vesztére, a végleges válaszhoz további kutatásokra lesz szükség.
Négyszáz évvel a hajó pusztulása után a Greifswaldi-öböl iszapja még mindig őrzi történetének egy részét. A mostani felfedezés felbecsülhetetlen értékű adalék a Balti-tenger hajózásának és kereskedelmének megértéséhez. A jövőbeli kutatások remélhetőleg feltárják a még rejtett titkokat, teljessé téve ezen ősi vízi jármű történetét.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása