Az OECD 2026 júliusában közzétett, Magyarországról szóló országjelentése ismét foglalkozott a hazai nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságának kérdésével. A jelentés azonban meglepően felületesnek bizonyult a nyugdíjakkal kapcsolatos javaslatok terén, különösen a 2024-es, sokkal részletesebb tanulmányhoz képest. A dokumentum nem tért ki nyíltan az új kormány nyugdíjpolitikai feladataira, ami aggályokat vet fel a szakértők körében.
A 2026. július 23-án publikált OECD-jelentés több ponton is érintette a nyugdíjrendszert, konkrét javaslatokat téve bizonyos területeken. Felvetette a 13. és 14. havi nyugdíj maximálásának szükségességét, valamint a Nők40 kedvezmény újragondolását. Emellett a nyugdíj-megtakarítási pillérek célzott megerősítését, a valorizációs szorzók számításának módosítását és a nyugdíjak személyi jövedelemadó-mentességének megszüntetését is javasolta. A jelentés megismételte, hogy az induló magyar nyugdíjak nemzetközileg magasnak számítanak a keresetekhez képest, és a rendszer hosszú távon fenntarthatatlan.
A mostani jelentés előzménye a 2024 júliusában megjelent, sokkal alaposabb OECD nyugdíjtanulmány volt. Ezt a tanulmányt az akkori kormány kérte fel 2023-ban, az Európai Unió Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) forrásainak ösztönzésére. Mire azonban a 2024-es jelentés elkészült, az EU már blokkolta a magyar RRF-támogatásokat, és a kormány elhatárolódott a javaslatoktól, hangsúlyozva a rendszer tízéves fenntarthatóságát.
A 2024-es jelentés példaszerűen beágyazta a magyar rendszert nemzetközi kontextusba, és 2070-ig előre jelezte a fenntarthatatlanságot, a GDP 5-6 százalékát is elérő hiánnyal. A korábbi tanulmány konkrét takarékossági intézkedéseket javasolt, mint például a 13. nyugdíj maximálása az átlagos nyugdíjon, a Nők40 mérsékelt vagy radikális visszafogása, valamint az általános korhatár indexálása a 65 éves korban várható élettartamhoz. Fontosnak tartotta a lefelé is rugalmas korhatár bevezetését, de ezt a 2040 körül várható 66-67 éves általános korhatár eléréséhez kötötte. A 2024-es jelentés elutasította a vegyes valorizálás ötletét, mivel az önkényesen előnyben részesíti a gyorsabban növekvő egyéni bérpályákat. A nemzetközi összehasonlíthatóság kedvéért 80 százalékos relatív nyugdíjszintet becsült 40 éves szolgálati idő esetén, de megjegyezte, hogy ez az arány a nyugdíjba vonulás után fokozatosan csökken az árindexálás miatt.
A 2026-os jelentés felületessége különösen abban mutatkozik meg, hogy figyelmen kívül hagyja a már megállapított nyugdíjak relatív értékvesztését, ami miatt a hivatalos átlagos szint 50 százalék körül ingadozik. Meglepő, hogy nem veti fel a már megállapított nyugdíjak sokak által követelt vegyes indexálásának kérdését sem. Míg a 2024-es jelentés elutasította a vegyes valorizálást, a 2026-os elfogadja azt, ami ellentmondásosnak tűnik. Az is érthetetlen, hogy a nyugdíjak szja-mentességét bírálja, miközben a nyugdíjszámítás nettó keresetekkel történik, ami logikusan szja-mentes nyugdíjat eredményezne.
A szakértők rámutattak, hogy a jelenlegi KSH bérstatisztika félrevezetően gyors átlagbér-dinamikát mutat. Ez egyrészt mesterségesen alacsonyra becsüli a relatív nyugdíjszintet, másrészt valóságosan túl gyorsan emeli az induló nyugdíjakat. A jelentés a nyugdíjrendszeren túl aggódik a reálbérek elszaladása és a gyermekes anyák egyre bővülő szja-kedvezménye miatt is. Bár az OECD jelentések fontosak a gazdaság monitorozása szempontjából, a mostani elemzés felületessége és az új kormány feladatainak nyílt megnevezésének hiánya aggodalomra ad okot.
Az új kormány megalakulása óta eltelt rövid idő ellenére az OECD-jelentés alkalmat ad a nyugdíjpolitikai tervek rövid számvetésére. Pozitívumként említhető a választási programban ígért, 120 ezer forint alatti nyugdíjak 120 ezer forintra emelése, kiegészítve a 120 és 140 ezer forint közötti nyugdíjak kiigazításával. Ezzel szemben kritikát vált ki a tervezett nyugdíjaskártya bevezetése. Ez a konstrukció önkényesnek tűnik, mivel a havi 250 ezer forint alatti nyugdíjak tulajdonosai évi 200 ezer forintot, míg a 250 és 500 ezer forint közöttiek évi 100 ezer forintot kapnának, ami éles ugrást eredményez a sávhatárokon.
A TISZA programja a Nők40 megtartása mellett a Férfiak40 bevezetését is tartalmazza, bár nem azonnali lépésként. A szakértői vélemény szerint ez az ötlet hosszú távon rossznak bizonyulhat. Remények szerint a kormány képes lesz egy olyan rugalmas korhatár-rendszert kidolgozni, amely hatékonyabb és méltányosabb, mint a jelenlegi Nők40 kedvezmény. A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága továbbra is kiemelt figyelmet igényel, és a nemzetközi szervezetek részletesebb, célzottabb javaslatai elengedhetetlenek lennének a jövőbeni reformokhoz.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása