Az Európai Parlament (EP) összetétele az utolsó választások óta eltelt két évben jelentős jobbra tolódást mutat. Bár Orbán Viktor korábban „Brüsszel elfoglalásáról” beszélt, a statisztikák alapján az Európai Néppárt (EPP) továbbra is a legtöbb szavazást nyeri. Az elemzések rávilágítanak a jobboldali frakciók belső kohéziójára és a szavazási mintázatokra, különös tekintettel a magyar pártok részvételére.
A Fidesz-KDNP által is alapított Patrióták Európáért (PfE) frakció megalakulásakor a harmadik legnagyobb csoporttá vált az EP-ben, a képviselők mintegy 10-11 százalékát adva. Az „új” csoport az Identitás és Demokrácia frakció bővítésével jött létre, csatlakozott hozzá az ANO, a Vox és több független képviselő is. Azonban Orbán Viktor azon jóslata, miszerint a PfE hamarosan a második legnagyobb frakcióvá válik, egyelőre nem teljesült, sőt, a csoport közel áll ahhoz, hogy a negyedik helyre csússzon vissza.
Az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciója az elmúlt időszakban aktívan gyűjtötte az új tagokat, és már csak egy képviselő hiányzik ahhoz, hogy beérje a PfE-t. A Mi Hazánk által részben alapított Szuverén Nemzetek Európája (ESN) frakció szintén növekedett, három új képviselővel, ami a legkisebb csoport számára több mint 10 százalékos relatív növekedést jelent. Az euroszkeptikus és szélsőjobboldali pártok erősödése tehát az EP-választásokon túl is folytatódott.
Az Európai Néppárt (EPP) veszítette a legtöbb képviselőt, de a háromfős csökkenés a 184 taghoz képest csekélynek mondható. Májusban rövid ideig öt fővel kevesebben voltak, ami részben Magyar Péter és Tarr Zoltán mandátumáról való lemondásának, majd utódaik, Bogdán Csaba és Weisz Viktor későbbi mandátumfelvételének volt köszönhető. A független képviselők száma is csökkent, jelezve, hogy a radikálisabb jobboldali pártok innen is tudtak tagokat felszívni.
Az EP két évvel ezelőtti megalakulásakor már látható volt a jobboldali eltolódás, amelyre Orbán Viktor „Brüsszel elfoglalásaként” hivatkozott. A Patrióták Európáért frakció a Fidesz és a KDNP mellett olyan pártokat tömörít, mint az ANO, a spanyol Vox, valamint más kisebb, független csoportok. A frakció célja a jobboldali erők egyesítése volt, de az ECR beolvasztása vagy részleges megszerzése nem sikerült, mivel a lengyel Jog és Igazságosság párt végül az ECR-ben maradt, kihasználva pozícióját.
Az ECR azóta is folyamatosan bővül, és a lengyel ellenzéki Jog és Igazságosság párt közelmúltbeli szakadása is befolyásolhatja a frakciók közötti erőviszonyokat. A Politico szerint a lengyel szakadárok és a fő párt is az ECR-ben maradnának, elkerülve a kizárást, hogy erősebb pozícióból tárgyalhassanak a közelgő félidős tisztújításon. A független képviselők között a Patriótáknak és az ESN-nek is jelentős tartalékai lehetnek, mivel velük szavaznak együtt a legnagyobb arányban azok, akik nem tartoznak egyik frakcióhoz sem.
Az EP-ben a frakciók egységes fellépése kulcsfontosságú a szavazások megnyeréséhez, azonban a jobboldali csoportoknál minél szélsőségesebb egy frakció, annál kevésbé képes általában egy irányba húzni. Az elmúlt két év adatai ezt nagyrészt igazolják, kivételt képez a Szuverén Nemzetek Európája (ESN), amely a legradikálisabbnak számítva is átlagosan 89,7 százalékos együttszavazási arányt mutat. Ezzel szemben a Patrióták Európáért (PfE) frakció egysége alacsonyabb, 84 százalékos, az ECR-é pedig 87,3 százalékos.
Az ESN magas kohéziójára magyarázatot adhat, hogy a csoport nagyjából felét a német AfD adja. A PfE esetében a francia Nemzeti Tömörülés 30 fős küldöttsége, amely a frakció harmadát teszi ki, sem eredményezett nagyobb egységet. Összességében az euroszkeptikus és szélsőjobboldali csoportok együttszavazási aránya magasabbnak tűnik, mint korábban, de a baloldali frakciók, mint a zöldek (95,7%), a szocialisták (95,4%) és a liberálisok (94,2%) továbbra is egységesebbek. Az EPP 92,41 százalékos egységet mutatott.
A hagyományos „nagykoalíció” (EPP, szocialisták, liberálisok) továbbra is meghatározó, és az adatok nem támasztják alá egy általános jobboldali összeborulás tézisét. Az EPP átlagosan nagyobb arányban szavaz együtt a szélsőbaloldallal (53%) vagy az ECR-rel (52%), mint az ESN-nel (32%) vagy a PfE-vel (38%). A liberálisok szavaztak legtöbbször együtt a néppártiakkal (87%). A 2024-es EP-választások óta sem látszik jelentős változás a Néppárt, a PfE és az ESN közötti együttszavazási arányokban.
Az Európai Parlamentben nincs olyan szigorú frakciófegyelem, mint a nemzeti parlamentekben, így a koalíciók témától és tagállami logikától függően változhatnak. A jobboldali magyar ellenzéki pártok frakciói, a PfE és az ESN viszont egymással szavaztak a leggyakrabban együtt (73%), ami közös ideológiai rokonságukra utal. Ez a tendencia azt jelzi, hogy a szélsőjobboldali erők közötti együttműködés erősödhet, még ha a nagyobb, jobbközép csoportokkal való általános összehangolás nem is valósult meg.
A frakciók közötti folyamatos mozgás és a belső kohézió eltérései befolyásolhatják az EP jövőbeni működését és a politikai döntéshozatalt. Az ECR és a PfE közötti verseny a harmadik legnagyobb frakció címéért, valamint a lengyel Jog és Igazságosság párt belső feszültségei további átrendeződéseket hozhatnak. A félidős tisztújítás lehetőséget adhat az erőviszonyok újbóli felmérésére és a szövetségek újrakötésére.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása