Az idő felosztása, bár természetesnek tűnik, valójában hosszú történelmi fejlődés eredménye. A ma használt Gergely-naptár, amely a mindennapokat szervezi, nem az egyetlen lehetséges megoldás. A 20. század első felében egy jelentős nemzetközi mozgalom dolgozott egy alternatív, 13 hónapos naptár bevezetésén. Ezt az elképzelést üzletemberek, politikusok és nagyvállalatok, például a Kodak is támogatták.
A 13 hónapos naptár legismertebb változata az 1902-ben Moses B. Cotsworth brit naptárreformer által kidolgozott Nemzetközi Rögzített Naptár (International Fixed Calendar) volt. Az alapötlet szerint minden hónap pontosan 28 napból, azaz négy teljes hétből állt volna. Az év így 364 napos lett volna, melyet egy különleges, hónapokhoz és hetekhez nem tartozó, „Year Day” nevű ünnepnappal egészítettek volna ki.
Szökőév esetén egy további napot, a „pluszszökőnapot” június végére illesztették volna be, megtartva a Gergely-naptár szökőéves szabályait. A reform egyik fő ígérete a hónapok eltérő hosszúságának megszüntetése volt. Ennek köszönhetően minden hónap vasárnap kezdődött és szombaton végződött volna, így minden dátum évente ugyanarra a hétköznapra esett volna.
Ez a kiszámíthatóság különösen előnyös lett volna a gazdaság és az üzleti élet számára, mivel a hónapok eltérő munkanapszáma megnehezíti a termelési adatok összehasonlítását. Egy egységes, 28 napos hónap sokkal megbízhatóbb alapot biztosított volna a termelési adatok elemzéséhez és a tervezéshez. A reform egy új, Sol nevű hónapot is bevezetett volna június és július közé, mely a Napra utalt volna, és az északi féltekén a nyári napforduló idejére esett volna. A Kodak vállalat 1928-ban bevezette és egészen 1989-ig használta a 13 hónapos naptárat.
A 13 hónapos év gondolata nem Cotsworth találmánya volt, hasonló elképzelések már évszázadokkal korábban is felmerültek. A 18. század közepén, 1745-ben Hugh Jones, egy amerikai gyarmati lelkész javasolt egy Georgian Calendar nevű reformot, melyben a 365. nap szintén különleges ünnepnap lett volna.
Később, 1849-ben Auguste Comte francia filozófus is kidolgozott egy 13 hónapos naptárt, a pozitivista naptárat, amelyben a hónapok mind 28 naposak voltak, és az év egy különálló ünnepnappal egészült ki. Comte ráadásul valamennyi hónapnak saját nevet is adott. Cotsworth tehát egy már létező elképzelést adaptált a 20. század eleji gazdasági igényekre.
A javasolt naptárrendszer legfőbb előnye az egyszerűség és a kiszámíthatóság volt. A 28 napos hónapok, amelyek mindig négy teljes hétből álltak volna, megszüntették volna a jelenlegi naptár hónaphosszúság-ingadozásait. Ezáltal minden hónap ugyanazon a hétköznapon kezdődött és végződött volna, és egy adott dátum mindig ugyanarra a hétköznapra esett volna.
Ez a stabilitás jelentős előnyökkel járt volna az üzleti életben, ahol a különböző hónapok eltérő munkanapszáma megnehezíti a statisztikai összehasonlításokat. Egy egységes, 28 napos hónap sokkal megbízhatóbb alapot biztosított volna a termelési adatok elemzéséhez és a tervezéshez. A reform tehát a naptárhasználat racionalizálását célozta.
A Nemzetközi Rögzített Naptár bevezetése azonban végül nem valósult meg, számos akadályba ütközött. A legnagyobb probléma a 364 napos évhez hozzáadott extra nap, a „Year Day” volt, amely nem tartozott volna a hét napjai közé. Ez megszakította volna a hét folyamatos, hétnapos ciklusát, ami komoly vallási kifogásokat váltott ki.
A zsidó vallási hagyományban a szombat, a sábát, a hét meghatározott hetedik napja, melynek folyamatos ciklusa alapvető jelentőségű. Joseph Hertz brit főrabbi aggodalmát fejezte ki, hogy az extra napok eltolnák a vallási ünnepeket a hagyományos ciklushoz képest. Emellett a rendszer hétköznapi furcsaságokat is hordozott, mint például az ünnepek és születésnapok mindig ugyanarra a hétköznapra esése, ami sokak számára unalmassá tehette volna az eseményeket.
A 20. század első felében a reformot támogató Nemzetközi Rögzített Naptár Liga (International Fixed Calendar League) 1923-ban alakult, és a Népszövetség érdeklődését is felkeltette. Azonban a szükséges nemzetközi támogatást nem sikerült megszerezniük.
A modern korban egy ilyen naptárreform még összetettebb lenne, mivel szinte valamennyi informatikai rendszer, adatbázis, pénzügyi infrastruktúra és digitális szolgáltatás a Gergely-naptárra épül. Egy globális átállás során a korábbi dátumok átszámítása, szoftverek módosítása, adatbázisok átalakítása és jogszabályok újraértelmezése hatalmas feladatot jelentene, rengeteg hibalehetőséggel.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása