A Rákóczi út sűrűn beépített környezetében, bérházak által teljesen körbenőve rejtőzik egy XIX. század közepén historizáló stílusban épült, ám az évtizedek során jelentősen átalakult szlovák evangélikus templom. Ez az elzárt és a közvélemény által jórészt elfeledett épület most esélyt kap az újraéledésre, remélhetőleg méltó funkciót nyer majd a Luther-ház udvarában.
A Rákóczi úti Luther-ház udvarában található szlovák evangélikus templom, melyet a bérházak teljesen körbevettek, hosszú időre elzáródott a külvilág elől. Az épület, amely a XIX. század közepén historizáló stílusban készült, az elmúlt évtizedekben drasztikus átalakulásokon esett át. Jelenleg a felújítás és az újrahasznosítás lehetősége áll fenn, ami reményt ad az egykor jelentős egyházi központ méltó jövőjére.
A pesti evangélikus közösség története szorosan összefügg II. József 1781-es vallási türelmi rendeletével, amely jelentősen enyhítette a protestánsok és más felekezetek vallásgyakorlási korlátait. Ez a döntés fellendítette a népmozgást, és Pest lakossága is dinamikusan növekedett, vonzva nemeseket, polgárokat és iparosokat egyaránt. Ennek nyomán Pongrácz Boldizsár evangélikus esperességi felügyelő kezdeményezte egy közös pesti és budai evangélikus gyülekezet alapítását, melynek eredményeként 1787 novemberében megtarthatták első istentiszteletüket Molnár János lelkész vezetésével.
Az ideiglenes imateremben békésen működött együtt a német, szlovák és magyar közösség, délelőtt német, délután szlovák nyelvű istentiszteleteket tartva. A gyarapodó gyülekezet 1792-ben a mai Deák tér helyén, a Szén piac területén kapott telket a várostól, ahol 1811-re felépült és felszentelték a háromnyelvű templomot, parókiát és iskolát. Az 1849-es sérülések után Hild József építette újjá az épületeket, amelyek ma is a tér meghatározó elemei.
Molnár János nyugalomba vonulása után Jan Kollár, a pánszlávizmus egyik alapítója vette át a lelkészi posztot, aki a szlovák nemzeti törekvéseket erősítve önálló tót gyülekezet és iskola létrehozását szorgalmazta. Az egyre népesebb szlovák evangélikus közösség József főherceghez fordult kérelemmel, hogy saját egyházi központot építhessenek, mivel a Deák téri templom és a bérelt iskola már szűkösnek bizonyult. Az 1838-as pesti árvíz utáni városrendezési tervek során a nádor egy új telket jelölt ki számukra az akkor még kültelkinek számító, barátságtalan Kerepesi úton, a mai Rákóczi úton.
A Kerepesi út, amely ma Rákóczi út néven ismert, a 19. század végén jelentős átalakuláson ment keresztül, különösen az 1884-es Központi (Keleti) pályaudvar átadása után. Ez az útvonal a belváros és a pályaudvar, valamint a gyorsan fejlődő Külső-Erzsébetváros közötti pezsgő tengellyé vált, ami alapvetően befolyásolta a szlovák evangélikus templom történetét is. A Józsefvárosban élő nagyszámú szlovák kisebbség és evangélikus közösség számára hatalmas előrelépést jelentett a 2200 négyszögöles ajándéktelek megszerzése, amely lehetőséget kínált az önálló egyházi élet kialakítására.
Az önálló templom és iskola építésének vágya már jóval a telek megszerzése előtt megfogalmazódott, és a tehetősebb hívek adakozásba is kezdtek. Azonban az 1830-as évek végére sem állt rendelkezésre elegendő tőke a munkálatok megkezdéséhez. A fordulatot egy jelentős örökség adta: 1845-ben özvegy Hvszdák Andrásné, született Slavkovsky Zsófia végrendeletileg Király utcai házát, melynek értéke 60 000 forint volt, egy különálló evangélikus tót templom építésére hagyományozta Pesten. Ez az adomány biztosította a szükséges anyagi alapot a régóta vágyott építkezés elindításához.
Az örökség hatására a szlovák nyelvű gyülekezet 1852-ben felkérte Diescher József építészt, hogy készítsen terveket a telek rendezésére és a leendő épületekre. A Szépítő Bizottság 1853 tavaszán jóváhagyta a keleti oldalra tervezett iskolaszárnyat, és megkezdődtek a munkálatok. Ekkor még a háromnyelvű felekezet közösen kezelte a telket és az adományokat, ám 1864-ben a szlovák felekezet önállósodott, és ettől kezdve ők folytatták a Kerepesi úti építkezést.
A Szépítő Bizottság 1855-ben engedélyezte a plébánia tervét, majd egy évvel később, 1856-ban áldását adta a neoromán stílusú templom terveire, amelyet a telek két oldalára szimmetrikusan elképzelt és részben már megépített földszintes épületek közé terveztek. Az építkezés feltételezhetően 1856 második felében vagy legkésőbb 1857 tavaszán indult el, ám a folyamatot folyamatos pénzügyi nehézségek kísérték, ami a templom történetének egyik visszatérő eleme maradt.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása