Az Egyesült Államokban egy mentőrepülőgép tragikus balesete kapcsán erősödik a gyanú, miszerint a katasztrófát az amerikai hadsereg által végrehajtott kísérleti GPS-zavarás okozhatta. Ezt a lehetőséget az amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Szervezet (NTSB) előzetes jelentése veti fel, melyről a The Telegraph brit lap számolt be.
A szerencsétlenség 2024. május 14-én történt Új-Mexikó államban, Ruidoso település közelében, a festői Capitan-hegység területén. A balesetben érintett légijármű egy kétmotoros kisgép volt, amelyet kritikus fontosságú légimentési feladatokra, betegek szállítására használtak. A gép egy hegyoldalnak csapódott, és a fedélzeten tartózkodó mind a négy személy – két tapasztalt pilóta és két ápoló – életét vesztette. A becsapódás következtében hatalmas erdőtűz keletkezett, amely hetekig pusztított a környező hegyvidéken, jelentős környezeti károkat okozva.
Az NTSB előzetes vizsgálati jelentése kulcsfontosságú részleteket tárt fel. Eszerint a repülőgép közvetlenül a lezuhanása előtt elveszítette a GPS-navigációs jelet, ami alapvető fontosságú a modern repülésben a pontos helymeghatározáshoz és útvonalkövetéshez. Éppen ebben az időszakban az amerikai hadsereg GPS-zavarási tesztet hajtott végre a közeli White Sands rakétakísérleti lőtéren, amely egy kiterjedt katonai létesítmény. A jelentés rávilágít arra, hogy nem csupán a balesetet szenvedett gép, hanem más, a térségben repülő polgári és katonai repülőgépek is jelezték a jelkimaradást. A légiforgalmi irányítók a helyzetet annyira súlyosnak ítélték, hogy kérték a hadsereget a zavarás azonnali leállítására a légiközlekedés biztonságának fenntartása érdekében.
A feltárt eseménysorozat részletes képet ad a tragédia előtti percek történéseiről. Amikor a pilóták először jelezték a problémát a légiforgalmi irányításnak, vizuális megközelítést írtak elő számukra. Ez a protokoll azt jelenti, hogy a műszerekre hagyatkozás helyett a pilótáknak a tereptárgyak, például hegyek, folyók és települések alapján kellett volna tájékozódniuk a repülőgép vezetésében. A legénység ekkor közölte, hogy korrigálja a magasságát, és további irányutasítást kért az irányítóktól, valószínűleg a vizuális tájékozódás nehézségei miatt. Ezt követően a légiforgalmi irányító engedélyezte a vizuális megközelítést, majd – figyelemre méltó módon – jelezte a hadseregnek, hogy folytathatja a korábban felfüggesztett zavarási tevékenységet.
A gép a süllyedés során ütközött egy hegyoldalnak, mintegy 22 kilométerre északkeletre a repülőtértől, ahová tartottak. Feltételezhető, hogy a legénység a GPS jel hiánya és a vizuális tájékozódás nehézségei miatt nem vette észre időben az akadályt. Ez az eset az első olyan ismert baleset az amerikai légtérben, ahol a katonai GPS-zavarás potenciálisan szerepet játszhatott egy polgári repülőgép lezuhanásában. Ez a körülmény komoly aggodalmakat vet fel a katonai tesztek és a polgári légiközlekedés biztonságos együttélésével kapcsolatban, különösen a modern, GPS-függő navigációs rendszerek korában.
Fontos hangsúlyozni, hogy az NTSB előzetes jelentése egyelőre nem állapított meg egyértelmű okozati összefüggést a GPS-zavarás és a tragédia között. Az ilyen vizsgálatok rendkívül összetettek és időigényesek, számos tényezőt kell figyelembe venni. A vizsgálat továbbra is folyamatban van, és a végleges jelentés megjelenése a jövő évre várható. A teljes körű elemzés fényt deríthet arra, hogy pontosan milyen tényezők vezettek a balesethez, és milyen tanulságokat lehet levonni a hasonló esetek elkerülése, valamint a légtérhasználati protokollok felülvizsgálata érdekében.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása