A Fővárosi Állat- és Növénykert, a világ egyik legrégebbi és legpatinásabb intézménye, idén ünnepli 160. születésnapját. Kapuit 1866. augusztus 9-én nyitotta meg a nagyközönség előtt, megalapozva egy olyan helyet, amely azóta is a szórakoztatás, az oktatás és a fajvédelem hármas funkcióját tölti be.
Az állatkert üzemeltetői mindig is kiemelt figyelmet fordítottak az állatok jólétére, törekedve a természetes életkörülmények megteremtésére, a hűtésre és fűtésre egyaránt. Emellett az intézmény fontos szerepet játszik a látogatók szemléletformálásában, az állatjólét és az állattartás szabályainak megismertetésében, közelebb hozva az embereket az állatvilághoz.
Az Állatkert fennállása során számos emlékezetes eseményt élt meg, melyek közül néhány a közelmúltban is történt. Négy évvel ezelőtt például Sanyika, a négy hónapos pingvin, szökött meg, és a Dózsa György úton kóborolt, amiről a rendőrök kedves szelfiket is készítettek.
Ezek a történetek is hozzájárulnak az intézmény különleges hangulatához és népszerűségéhez. A 160. évforduló alkalmából az Állatkert grandiózus születésnapi ünnepléssel készül, számos programmal várva a látogatókat.
Az állatok gyűjtésének és bemutatásának gondolata nem újkeletű, már az ókori Egyiptomban, Mezopotámiában, Kínában, Hellaszban és Rómában is tartottak egzotikus vadállatokat. Ezek a gyűjtemények gyakran a gazdagság és a hatalom szimbólumai voltak, mint például II. Ptolemaiosz alexandriai állatkertje, amely szorosan kapcsolódott a kultúrához.
A római korban a tehetősek hobbiból tartottak vadállatokat, bár a vadállatviadalokat az értelmiségi elit, mint Seneca és Cicero, elítélte. Marcus Aurelius császár sem kedvelte ezeket, inkább olvasott vagy államügyeket intézett a harci játékok alatt. A középkori Európában is számos uralkodó rendelkezett egzotikus állatokkal, és megjelentek a vadaskertek is.
Bécsben, a schönbrunni kastélyhoz kapcsolódó udvari menazséria 1779-ben vált publikussá, megalapozva a modern állatkert fogalmát. Magyarországon a reformkorban merült fel az igény egy állatkert létrehozására a nemzeti művelődés fejlesztése céljából. Gerenday József orvos és botanikus, valamint Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum direktora vállalták az alapítást, amelyet Xántus János polihisztor is támogatott.
Az Állatkertet részvénytársasági formában hozták létre, a szükséges tőkét arisztokraták és a feltörekvő polgárság képviselői adták össze. Az első jelentős befizetők között volt Zichy Antónia grófnő, Batthyány Lajos özvegye. Az 1866-os nyitásra tizenegy nagyobb és több kisebb épület készült el, mintegy 500 állattal.
Az első igazgató Leopold Fitzinger müncheni zoológus volt, majd Xántus János vette át a vezetést. Kezdetben főként a Kárpát-medence élővilágából származó állatok éltek itt, de érkeztek egzotikus ajándékok is, mint Erzsébet királynő zsiráfja vagy Ferenc József 34 schönbrunni állata. Deák Ferenc gyakori látogató volt, kedvence Kristóf, a barnamedve, akinek egyszer finom husit vitt, de a medve az esernyőjét is elvette. Később Horthy Miklós kormányzó is nagy rajongója volt az Állatkertnek.
Az épületeket többször átépítették, néha különös okokból; az 1900-as évek elején például a török követség kérésére kellett átalakítani az elefántházat, mert szerintük egy mecsetre hasonlított. A millenniumi ünnepségekre Monsieur Gravier francia vállalkozó egy afrikai falut is felépített 250 afrikai emberrel az állatkert területén, hogy bemutassa életmódjukat a látogatóknak.
A budapesti Állatkert történetében a második világháború jelentette a legnagyobb tragédiát. A főváros ostroma során sok épület megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott. Az intézmény 2500 állatából mindössze 14 maradt életben, köztük öt víziló és egy indiai elefánt. Sziám, a legendás elefánt, bombatámadás következtében pusztult el, és egy oroszlán állítólag a földalatti járatokba szökött, kóbor lovakkal táplálkozva, bár ez valószínűleg csak legenda.
Az éhező lakosság számos elszabadult, ehető állatot gyűjtött be és fogyasztott el, mint juhokat, lovakat, szarvasokat és zebrákat. A legtöbb állat azonban a hideg és az éhezés miatt pusztult el, megfagytak a krokodilok és sok majom is, akiket a lakosok nem menekítettek ki.
Az állatkertek, így a budapesti is, kulcsfontosságú szerepet töltenek be a modern társadalomban. Nem csupán szórakoztató intézmények, hanem az oktatás és a környezeti nevelés fontos bástyái. A látogatók itt ismerkedhetnek meg az állatvilág sokszínűségével, az állatjólét alapelveivel és a fenntartható állattartás fontosságával.
A fajvédelem terén is elengedhetetlen a munkájuk, hiszen számos veszélyeztetett faj megőrzésében és szaporításában vesznek részt, hozzájárulva ezzel a biológiai sokféleség fenntartásához. Az állatkertek a tudományos kutatásnak is helyszínt biztosítanak, segítve az állatok viselkedésének és ökológiájának jobb megértését.
A második világháború után, 1945-ben, a romeltakarítás után gyorsan megfogalmazódott az újranyitás gondolata. Az állatokat pótolni kellett, amit újsághirdetésekkel ("Jó karban lévő vadállatokat keresünk…") és a lakosságtól visszaszerzett egyedekkel oldottak meg.
Két majmot egy vénkisasszonytól, három pónilovat és egy Teleki téren statisztáló papagájt is begyűjtöttek. Később a vidéken szántásra befogott két teve is visszakerült az Állatkertbe. Ez a gyors újjáépítés és a közösségi összefogás példája mutatja az intézmény jelentőségét és a hozzá fűződő ragaszkodást.
A Fővárosi Állat- és Növénykert folyamatosan fejlődik, alkalmazkodik a modern kihívásokhoz, miközben megőrzi gazdag történelmi örökségét. A 160. évforduló nem csupán egy múltbeli eseményekre való visszatekintés, hanem egyben a jövőre vonatkozó tervek és célok megerősítése is.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása