A Magyar Külügyi Intézet élén történt változások nyomán Feledy Botond vezérigazgató és Rácz András kutatási és tudományos ügyekért felelős vezérigazgató-helyettes egy interjúban mutatta be az intézet jövőjére vonatkozó elképzeléseit. A cél egy olyan szakmai műhely létrehozása, amely a döntés-előkészítő elemzésekre fókuszál, és egyértelműen elhatárolódik a propagandától. A vezetők hangsúlyozták, hogy szakítani kívánnak az előző, erősen átpolitizált és egyoldalúan amerikai irányba tolódott működéssel.
Feledy Botond hét év brüsszeli tapasztalat után tért haza, a felkérést intellektuálisan izgalmasnak és időszerűnek nevezte. Rácz András számára a váltás személyesebb, hiszen fiatal kutatóként 2007-ben épp ebben az intézetben kezdte pályafutását, most pedig külföldön szerzett tudását hozná haza. Az új vezetés a nonprofit Zrt. formában rejlő rugalmasságot kívánja kihasználni, például a mesterséges intelligencia közigazgatási alkalmazásának tesztelésére.
Az intézet megőrizné olyan értékeit, mint a Külügyi Szemle és a Foreign Policy Review folyóiratok, a Budapest Balkán Fórum, valamint a vezetőképző programok. Kiemelt feladatnak tekintik a magyar nyelvű külpolitika-tudomány művelését. Feledy szerint az Európai Unióval kapcsolatos tudásfelhalmozás elmaradt az előző időszakban, ezért itt jelentős új kapacitásokra és kutatói pályázatokra van szükség.
A vezetőség óvatosan nyilatkozott a személyi változásokról, de jelezték, hogy lesznek távozók és maradók is. A szervezeti struktúrát nem felülről kényszerítenék rá az intézetre, hanem a munkatársakkal közösen alakítanák ki. Ez a megközelítés a kollaborációra és a belső konszenzusra épít.
A magyar külpolitika fókuszát illetően Feledy Botond a horizontális biztonságpolitikai kérdések felértékelődését emelte ki. Ezek közé tartozik a kritikus infrastruktúra védelme, a kiber- és gazdaságbiztonság, a klímaváltozás, valamint a migráció kezelése. Ezek a területek elengedhetetlenek Magyarország számára, és nem spórolhatók meg.
Rácz András a földrajzi irányokat vázolta fel, hangsúlyozva az Európai Unió megkerülhetetlen szerepét, mivel a magyar külkereskedelem több mint 80 százaléka az EU-val zajlik. Emellett kiemelte a hagyományos balkáni szakértelem, a posztszovjet térség és Oroszország fontosságát, valamint a kiépítendő Kína-kapacitást. Mindkét vezető fontosnak tartja a közép-európai kapcsolatok, így a lengyel, osztrák, cseh és szlovák viszonyok újjáépítését.
Új külpolitikai kockázatként említették a közös vízkészleteket, mint például a Tisza és a Duna ügyét, amelyek regionális együttműködést igényelnek. Rácz András szerint a magyar közbeszédből hiányoznak az érdemi uniós témák, mint a digitális szuverenitás, a kereskedelem vagy a szankciók. Ez az elmúlt évek leegyszerűsítő, EU-ellenes kommunikációjának következménye, ami ismerethiányt szült a társadalomban.
Az intézet sajtóháttér-beszélgetésekkel igyekszik majd visszacsempészni ezeket a szakmai témákat a nyilvánosságba. Az Eurobarométer és a Globsec Trends felmérései szerint a magyar lakosság a régió egyik leginkább EU-párti népessége, ami optimizmusra ad okot. A szemléletváltáshoz azonban időre és értelmes közbeszédre van szükség.
Oroszország kapcsán Rácz András rámutatott, hogy rövid távon a pragmatikus kapcsolatoknak nincs alternatívája. Az energetikai infrastruktúra 1989 előtti eredete miatt Magyarország inherens függésben van, ezen csak lassan, politikai szándékkal lehet változtatni. A stíluson és a tartalmon azonban gyorsabban lehet változtatni.
Az új vezetés szakítani kíván a korábbi külügyminiszter, Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közötti „szervilis” viszonnyal. Ennek jele, hogy az új külügyminiszter már behívatta az orosz nagykövetet. Rácz András kiemelte, hogy a volt magyar külügyminiszter és Lavrov kapcsolata sokkal szorosabb volt, mint amennyit a magyar nyilvánosság eddig tudott.
Az Ukrajnával való viszonyról szólva Rácz András a „múlt hosszú árnyékát” és a kölcsönös bizalomhiányt hangsúlyozta. Ez a jelenség az egész posztszovjet térségre jellemző, nem kizárólag magyar–ukrán sajátosság. A kisebbségi jogok esetében nem a papíron rögzített megállapodások a mérvadóak, hanem azok tényleges implementációja.
A kárpátaljai magyarság pontos létszámát jelenleg senki sem tudja, a legutóbbi megbízható felmérés 2017-ből származik, amely 125-135 ezer főt jelzett. A legproblémásabb ukrán törvénycikkelyek visszavonását nem egyedül a magyar diplomácia érte el, hanem az uniós nyomásgyakorlás eredményeként valósult meg.
Feledy Botond szerint az ukrán kérdés már nem működik a politikai kommunikáció eszközeként, és „üzemi hőmérsékletre” hűl vissza. Brüsszelből nézve egyre inkább látszik, hogy nem Magyarország az egyetlen „kerékkötő” ebben a kérdésben. Más országok, például Belgium, Spanyolország, Szlovákia és Lengyelország esetében is összetett ez a téma.
A Külügyi Intézet új vezetése tehát egy átfogó szemléletváltást és szakmai megújulást ígér. Céljuk egy olyan intézmény létrehozása, amely objektív elemzésekkel és tényeken alapuló javaslatokkal támogatja a magyar külpolitika alakítását. Ez a változás hosszú távon hozzájárulhat egy kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb külpolitikai stratégia kialakításához, amely figyelembe veszi a regionális és globális kihívásokat.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása