A globális tőkepiacok meglepő nyugalommal kezelik az Irán és az Egyesült Államok közötti folyamatos konfliktust. Annak ellenére, hogy a Hormuzi-szoros körüli feszültség továbbra is fennáll, a befektetők egyelőre nem mutatnak aggodalmat.
Ez a látszólagos stabilitás több tényezőre vezethető vissza, melyek közül a fejlett gazdaságok csökkent olajfüggősége az egyik legfontosabb. A jelenlegi helyzet azonban nem tartható fenn a végtelenségig, hiszen mindkét fél számára szűkül a mozgástér a konfliktus rendezésére.
Az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus, amely eredetileg rövidnek ígérkezett, mára elhúzódó patthelyzetté alakult. A Trump-adminisztráció kezdeti ígéretei ellenére, miszerint gyorsan rendezik a helyzetet, a valóság inkább geopolitikai kudarcot mutat.
Az iráni dúsítotturán-készletek érintetlenek maradtak, és a Hormuzi-szoros feletti de facto iráni ellenőrzést sem sikerült megtörni. Bár a szoros részlegesen nyitva van, a teljes szabadság nem állt helyre, és a katonai beavatkozás hatékonysága is kérdéses.
Ez a helyzet arra utal, hogy az Egyesült Államok egy újabb, potenciálisan végtelen háborúba bonyolódhatott. A konfliktus jelenleg a katonai infrastruktúrák támadására korlátozódik, elkerülve a szélesebb körű összecsapásokat, ami hozzájárul a tőkepiaci nyugalomhoz.
A konfliktus előzményei között szerepel egy korábbi elemzés, amely szerint Donald Trump hajlamos kihátrálni a külföldi kalandokból. Ezt a jelenséget a „Trump Always Chickens Out” (TACO) rövidítéssel jellemezték.
Az elemzés március 17-én azt jósolta, hogy Trump előbb-utóbb visszavonulna, de az irániak nem engednének könnyen. Irán számára ez a konfliktus lehetőséget kínál az Egyesült Államok regionális befolyásának gyengítésére és tartós megszorongatására.
Az iráni rezsim a Hormuzi-szoros ellenőrzésében látja a legfőbb ütőkártyát, mivel ez a vízi út a világgazdaság egyik legfontosabb olajszállítási útvonala. A háború kitörése utáni hetekben a Trump-adminisztráció gyors győzelmi jelentésekkel próbálta leplezni a valóságot. A valóság azonban az, hogy a Hormuzi-szoros továbbra is iráni ellenőrzés alatt áll, és a dúsított urán készletek is érintetlenek maradtak.
A globális tőkepiacok jelenlegi viselkedése több okból is kiemelten fontos. Egyrészt a fejlett gazdaságok olajfüggősége jelentősen csökkent az 1970-es évek olajválságaihoz képest. Ez azt jelenti, hogy még a hordónkénti 100 dolláros olajár sem okoz azonnal recessziót vagy súlyos inflációs aggodalmakat.
A gazdaságok továbbra is növekednek, és az inflációs adatok sem adnak okot komoly pánikra. Másrészt a konfliktus eszkalációja eddig elmaradt, a felek visszaléptek a „mindenki lő mindenre” állapotból.
A katonai infrastruktúrák célzott támadása egyfajta „egyensúlyt” teremtett, amely mellett a tőkepiacok ralizáltak. Ez az állapot azonban nem fenntartható örökké. Az irániak tárgyalási időablaka lassan zárul, mivel egy éven belül az olajszállítás jelentős része alternatív útvonalakon is eljuthat a világpiacra.
Az Egyesült Arab Emírségek új vezetéket épít, Irak vasúton és közúton próbálja szállítani az olajat, Szaúd-Arábiának pedig már van alternatív csővezetéke. Bár ez nem váltja ki teljesen a Hormuzi-szorost, csökkenti Irán zsarolási erejét. Emellett Iránnak számolnia kell a belső társadalmi elégedetlenséggel és a magas inflációval is, bár a társadalmi ellenállás képessége, ahogy az orosz-ukrán konfliktus is mutatja, jelentős lehet.
A jövőbeli fejlemények szempontjából kulcsfontosságúak az amerikai félidős választások. Donald Trumpnak és a republikánusoknak rendkívül jól jönne a konfliktus rendezése, mivel Trump éppen az értelmetlen külföldi háborúskodások helyett Amerika belső ügyeire való koncentrációt ígérte.
Jelenleg az irániaknak még mindig több idejük van az Egyesült Államok megszorongatására, mint fordítva. Azonban fennáll a veszélye egy súlyosabb katonai eszkalációnak, ha Trumpék reménytelennek látják a félidős választások megnyerését.
Ebben az esetben minden haragjukat az irániakra zúdíthatnák, amíg még övék a törvényhozási többség. Izrael és több Öböl menti állam is az eszkalációt szorgalmazza, arra ösztönözve az Egyesült Államokat, hogy „fejezze be a munkát”.
A tőkepiaci befektetőknek érdemes figyelniük, ha a Trump-adminisztráció ismét a rezsimváltást említi mint egyetlen megoldást, vagy ha a felek túllépnek a katonai infrastruktúrák támadásán, például Irán megpróbálja bevonni Szaúd-Arábiát a konfliktusba. Egy tűzszünet deeszkalációt jelentene. Ha azonban Irán ragaszkodik a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzéshez, az komoly politikai vereséget jelentene Trumpék számára, beigazolva a „romlott TACO” forgatókönyvet.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása