A Paksi Atomerőmű, Magyarország legfontosabb villamosenergia-termelő létesítménye, 44 éves működése során példátlan helyzet elé nézhet: a Duna rekordalacsony vízállása miatt leállhat. Ez a potenciális kiesés jelentős kihívásokat támaszt a hazai áramellátásban, bár az azonnali áramhiány elkerülhetőnek tűnik. A mostani szituáció rávilágít arra, hogy milyen változásokra van szükség a magyar energiarendszerben ahhoz, hogy a jövőben is kezelni tudjon hasonló kieséseket, rövid és hosszú távon egyaránt.
A Paksi Atomerőmű leállása 2000 megawattos kapacitás kiesését jelentené, ami a magyar villamosenergia-termelés jelentős részét teszi ki. A Mavir adatai szerint 2026 január és április között Paks az országos termelés 41,7 százalékáért felelt, májusban pedig 34,4 százalék volt a hozzájárulása. Ezzel párhuzamosan a megújuló energiaforrások, különösen a napenergia, rekordot döntöttek, májusban a termelés 46 százalékát adták a napelemek, további 5,8 százalékot pedig egyéb megújulók.
A hazai áramtermelésben a nukleáris és megújuló források mellett földgázt használó erőművek (20-25%), a Mátrai Hőerőmű (4% alatt) és egyéb hőerőművek (biomassza, hulladék) is részt vesznek. Paks normális esetben folyamatosan, stabilan működik, a naperőművek napközben egészítik ki, míg a gázerőművek a csúcsigények kielégítésére szolgálnak, drágább termelésük ellenére.
Az esti órákban, amikor a napenergia nem elérhető és az energiatárolási kapacitások korlátozottak, Magyarország gyakran importra szorul. A magyar erőművek termelése nem fedezi teljes mértékben a hazai fogyasztást; 2025-ben például 35,616 terawattóra termelésre 44,613 terawattóra fogyasztás jutott. Paks kiesése alapjaiban változtatja meg ezt a rendszert, mivel a 2000 megawattos kapacitás hazai forrásból történő pótlása rendkívül költséges lenne.
Az árampiaci árakat a legdrágábban termelő erőmű határköltségei határozzák meg, és ezt az árat kapja meg minden termelő. Míg a napenergia termelési költségei alacsonyak az erőmű felépítése után, Paks is viszonylag alacsony határköltséggel működik. Egy felhőtlen napon, mérsékelt fogyasztás mellett Paks és a napelemek fedezhetik az igényt, ekkor Paks költségei szabják meg az árat.
Amikor azonban a kereslet megnő, és a gázturbinás erőműveket is be kell kapcsolni, azok magasabb határköltségei határozzák meg az árat. Ilyenkor a naperőművek és Paks is ezen a magasabb áron értékesítik az áramot. Ezért gyakran gazdaságosabb az import, mint a hazai, kevésbé hatékony gázerőművek beindítása, különösen, hogy a Mátrai erőmű elavult és szennyező, szén-dioxid-kvóta fizetési kötelezettséggel jár.
Magyarország jó importlehetőségekkel rendelkezik a szomszédos országokkal kiépített összeköttetéseinek köszönhetően. Az árampiac regionális szinten működik, ahol a kereslet és a kínálat általában találkozik, még akkor is, ha egyes országokban problémák merülnek fel. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa, Diallo Alfa szerint a délkelet-európai rendszer nem fog összeomlani, mivel a régió országai eltérő adottságokkal rendelkeznek.
A Paksi Atomerőmű kiesése várhatóan az import jelentős növekedését vonja maga után, ami drasztikusan megemelheti az áram árát a regionális piacon. Erre már volt példa 2024-ben, amikor egy nyári hőhullám idején ezer euró körüli szintre emelkedett az áram ára a régióban. Bár a lakosság a rezsicsökkentés miatt nem érzékeli közvetlenül az áremelkedést, a költségvetésnek és a piaci fogyasztóknak, azaz a vállalatoknak, rendkívül magas költségeket jelent ez a helyzet.
Ez a rövid távú megoldás tehát rendkívül költséges, és hosszú távon más, fenntarthatóbb megoldásokra van szükség. A klímaváltozás hatásai miatt a jövőben is előfordulhatnak hasonló helyzetek a Dunán, ezért elengedhetetlen a Paks nélküli működésre való felkészülés. Az energiaipari szakemberek egyre kevésbé számítanak a Paks II. beruházás megvalósulására, ami tovább erősíti a diverzifikáció szükségességét.
A jövőbeli energiaellátás biztosítására több lehetőség is felmerül. Tervben van három új gázerőmű építése, amelyek tervei korábbi kormányzati időszakból származnak. Azonban a REKK számításai szerint piaci alapon ezek közül jó, ha egy beruházás megtérülne, hacsak az állam nem fizet kapacitási díjat a rendelkezésre állásért, ami jelenleg nem szerepel a tervek között. Ezért ez az irány nem tűnik a legoptimálisabbnak.
A legnagyobb kihívást a nyáresti csúcsok jelentik, amikor a napelemek már nem termelnek, de a magas hőmérséklet és a háztartási fogyasztás (klímák, elektronikai eszközök) miatt az áramigény rendkívül magas. Ezért kulcsfontosságú az energiatárolási kapacitások fejlesztése, valamint a rugalmasabb és költséghatékonyabb termelési források bevonása. A magyar energiarendszernek hosszú távon olyan stratégiára van szüksége, amely képes kezelni a Paks kiesésével járó ingadozásokat és biztosítja az ország energiafüggetlenségét, miközben figyelembe veszi a klímaváltozás hatásait és a piaci realitásokat.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása