A Paksi Atomerőmű, Magyarország legfontosabb villamosenergia-termelő létesítménye, 44 éves működése során először szembesülhet azzal a helyzettel, hogy le kell állnia. A Duna rekordalacsony vízállása miatt felmerült leállás jelentős kihívások elé állítja a magyar energiaellátást, és rávilágít a rendszer sebezhetőségére, valamint a szükséges fejlesztésekre.
A Paksi Atomerőmű leállásának lehetősége az aszályos időjárás és a Duna alacsony vízszintje miatt került napirendre. Ez a helyzet komoly hatással lenne a hazai áramtermelésre, mivel Paks a magyar villamosenergia-termelés mintegy 40 százalékát adja. A Mavir adatai szerint 2026 januárja és áprilisa között Paks a termelés 41,7 százalékáért felelt, májusban ez az arány 34,4 százalékra csökkent, miközben a megújuló energiaforrások, különösen a napenergia, rekordot döntöttek.
A magyar áramtermelés második legfontosabb forrása mára a megújuló energia, mely májusban a termelés 46 százalékát adta napelemekből, további 5,8 százalékot pedig egyéb megújuló forrásokból, mint például szél- és vízi erőművekből. Emellett az országban működnek földgázt használó erőművek, amelyek a termelés 20-25 százalékáért felelősek, valamint egy széntüzelésű erőmű Mátrában, melynek hozzájárulása már 4 százalék alatt van, és több hőerőmű, ahol biomasszát és szemetet égetnek.
A magyar energiarendszerben Paks normális esetben stabil, folyamatos, 2000 megawattos alapterhelést biztosít. Ezt egészítik ki napközben a naperőművek, míg a gázerőműveket a csúcsidőszakokban kapcsolják be, mivel termelésük könnyen szabályozható, ám viszonylag drága. Esténként, amikor a napelemek nem termelnek, és az energiatároló kapacitások még korlátozottak, a rendszer jelentősen támaszkodik Paksra és a hőerőművekre.
Magyarország áramtermelése nem képes folyamatosan fedezni az ország teljes áramigényét. 2025-ben például a hazai termelés 35,616 terawattóra volt, miközben a fogyasztás elérte a 44,613 terawattórát. Ezért az ország rendszeresen importál áramot a szomszédos országokból, különösen esténként, bár export is zajlik, főként déli és keleti irányba. Paks kiesése alapjaiban változtatná meg ezt a rendszert, mivel 2000 megawatt kapacitás hazai forrásból történő pótlása rendkívül költséges lenne.
Az árampiacon az árképzés speciális: mindig a legdrágábban termelő erőmű határköltsége határozza meg az áram eladási árát, és minden termelő ezt az árat kapja meg. A napenergia termelési költsége szinte nulla az erőmű felépítése után, Paks is viszonylag alacsony határköltséggel működik. Azonban, ha a kereslet megnő, és a gázturbinás erőműveket is be kell kapcsolni, azok magasabb határköltsége szabja meg az árat, ami minden termelőre érvényes lesz.
Ezért gyakran gazdaságosabb importálni az áramot, mint bekapcsolni a drágább és kevésbé hatékony hazai gázerőműveket, vagy a szennyező Mátrai Erőművet, amely után szén-dioxid-kvótát is fizetni kell. Magyarország importlehetőségei jók, szinte minden szomszédos országgal van árampiaci összeköttetés. A Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának (REKK) főmunkatársa, Diallo Alfa szerint az árampiac regionális szinten működik, és a délkelet-európai régióban, ahol Magyarország is integrált, a kereslet és a kínálat általában találkozik, megelőzve a rendszer összeomlását.
Azonban Paks kiesése esetén az árak várhatóan jelentősen megugranak a regionális piacon, ahogy az már 2024-ben is történt egy nyári hőhullám idején. Bár a lakosság a rezsicsökkentés miatt ebből keveset érez, a költségvetés és a piaci fogyasztók, azaz a vállalatok számára ez rendkívül magas költséget jelent majd.
A jelenlegi helyzet rövid távon is csak nagyon költségesen tartható fenn, ezért hosszabb távon új megoldásokra van szükség. A REKK kutatói szerint fel kell készülni a Paks nélküli működésre, mivel a klímaváltozás hatásai miatt a jövőben is előfordulhatnak hasonló helyzetek a Dunán. Az energiaszektorban egyre kevésbé számítanak a Paks II. beruházás megvalósulására, ami tovább erősíti az alternatív megoldások keresésének szükségességét.
Felmerült három új gázerőmű építésének terve, azonban a REKK számításai szerint piaci alapon ezek közül jó, ha egy beruházás megtérülne, hacsak az állam nem fizet kapacitási díjat a rendelkezésre állásért. Mivel ilyen tervek nincsenek Magyarországon, ez nem tűnik a legjobb iránynak. A legnagyobb problémát a nyáresti csúcsok jelentik, amikor a napelemek már nem termelnek, de a légkondicionálók és egyéb háztartási eszközök magas fogyasztása miatt megnő az áramigény.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása