A The Economist üzleti magazin által négy évtizede megalkotott Big Mac-index a vásárlóerő-paritás egyik legismertebb, mégis rendhagyó mérőszáma. Ez az index azt vizsgálja, hogy ugyanaz a termék, egy Big Mac, különböző országokban mennyibe kerül, és ebből következtet arra, hogy egy adott deviza felül- vagy alulértékelt-e egy másik valutához viszonyítva. Egy friss elemzés szerint a forint jelentősen alulértékeltnek tűnt a dollárral szemben, azonban egy fontos korrekció árnyalta a képet.
A Portfolio összefoglalója alapján készült számításokhoz a július 30-án érvényes árfolyamokat és fogyasztói árakat vették alapul. Ezen a napon egy amerikai dollár 313,35 forintot ért a devizapiacon, míg egy Big Mac ára Magyarországon 1660 forint, az Egyesült Államokban pedig 6,22 dollár volt.
Ezen adatokból kiindulva a Big Macek árából számított implicit dollárárfolyam 266,88 forint lett volna. Ezzel szemben a piaci 313,35 forintos árfolyam állt, ami jelentős eltérést mutatott a vásárlóerő-paritás elméleti értékétől.
Az index alapján a forint 14,8 százalékkal alulértékeltnek bizonyult a dollárral szemben. Ez azt is jelentette, hogy a forint ebben a tekintetben akár közel 50 egységgel is drágább lehetne, mint a jelenlegi piaci árfolyama, ha a vásárlóerő-paritás érvényesülne.
A Big Mac-index, bár egyszerűnek tűnik, a világ egyik legismertebb gazdasági mutatójává vált, amely a devizák relatív vásárlóerejét hivatott összehasonlítani. A The Economist szakértői évente két alkalommal frissítik az adatbázist, így az index mindig egy-egy adott időpont állapotát tükrözi, nem pedig folyamatos piaci mozgást.
Emiatt önmagában nem alkalmas arra, hogy a devizák aktuális értékeltségéről teljes képet adjon, azonban hosszabb idősort vizsgálva már jól kirajzolódnak a tartós trendek. Az adatsor alapján egyértelmű tendencia látszik: az elmúlt negyedszázadot szinte végig a forint alulértékeltsége jellemezte az amerikai devizához képest.
A most mért 14,8 százalékos alulértékeltség ugyanakkor korántsem számít szélsőségesnek a történeti adatok fényében. Sőt, a forint legutóbb 2014-ben állt ehhez hasonló szinten a Big Mac-index szerint, amikor az alulértékeltség mindössze 12,2 százalék volt, ami azt mutatja, hogy a jelenlegi eltérés nem példátlan.
A Big Mac-indexet az évek során számos kritika érte, főként amiatt, hogy az eredeti módszertan nem veszi figyelembe az országok fejlettségéből fakadó különbségeket. Egy alacsonyabb jövedelmű országban például a munkaerő és egyéb termelési költségek is kisebbek lehetnek, ami önmagában is lefelé húzhatja egy Big Mac árát.
Ez a költségkülönbség torzíthatja a deviza valós értékeltségét, mivel a hamburger alacsonyabb ára nem feltétlenül jelenti azt, hogy a valuta ténylegesen alulértékelt. A kritikusok szerint ez a tényező félrevezető következtetésekhez vezethet a vásárlóerő-paritás elemzésekor, ha nem vesszük figyelembe a gazdasági struktúrák eltéréseit.
Éppen ezért a szakértők egy GDP-vel korrigált változatot is kidolgoztak, amely ezt a fejlettségi különbségekből adódó torzító hatást igyekszik kiszűrni. Ez a korrigált módszertan pontosabb és reálisabb képet adhat a devizák relatív értékéről, figyelembe véve az országok gazdasági erejét.
A GDP-vel korrigált Big Mac-index alkalmazásával egészen más kép rajzolódik ki a forint értékeltségéről. Ezzel a módszerrel számolva a forint alulértékeltsége gyakorlatilag eltűnik, és az index mindössze 0,2 százalékos eltérést mutat a dollárral szemben.
Ez az eredmény azt sugallja, hogy a GDP-vel korrigált Big Mac-index alapján a forint árfolyama jelenleg nagyjából a fundamentumok által indokolt szinten mozog. Ez a korrekció jelentősen árnyalja az eredeti, korrigálatlan index által mutatott képet, és rávilágít a módszertani finomítások fontosságára.
A korrigált index tehát sokkal reálisabb képet fest a forint vásárlóerejéről, figyelembe véve a magyar gazdaság fejlettségi szintjét. Ez a megközelítés segít elkerülni a túlzott egyszerűsítésből adódó tévedéseket a devizaértékelésben, és mélyebb betekintést nyújt a nemzetközi árfolyamokba.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása