Hétfőn a Magyarországi Romák Országos Önkormányzatának (MROÖ) budapesti Dohány utcai székházában gyűltek össze, hogy tisztelegjenek a roma holokauszt áldozatai előtt. Az eseményen Farkas Mihály, az Országos Roma Kulturális és Média Centrum vezetője tartott beszédet, amelyben az emlékezés mélyebb értelmét és annak jelenre, valamint jövőre gyakorolt hatását hangsúlyozta.
Farkas Mihály szavai szerint az emlékezés nem csupán a múlt eseményeinek felidézését jelenti, hanem sokkal inkább egy „lámpás, amely megvilágítja a jelent, utat mutat a jövő felé”. Kiemelte, hogy az emlékezésnek csak akkor van valós értelme, ha az aktívan hozzájárul a jelenlegi életminőség javításához és a közösség felemeléséhez. A vezető arra is felhívta a figyelmet, hogy az emlékezés önmagában nem elegendő, amennyiben nem ismerjük fel és nem kezeljük azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a kirekesztés, a gyűlölet és a rendszerszintű elnyomás továbbra is fennmarad, csupán más formákban jelenik meg.
A roma holokauszt emlékezete Farkas Mihály szerint nem kizárólag a múlt szörnyűségeiről szól, hanem egyben figyelmeztetés is arra, hogy az emberi méltóságot nemcsak az élet fizikai elvételével lehet megsemmisíteni. Az emberi méltóság lerombolható a hit, az önbecsülés, a lehetőségek és a jövő elvételével is, ami hosszú távon súlyos következményekkel jár egyéni és közösségi szinten egyaránt. Beszédében arra is kitért, hogy amíg a közösségen belül az emberek egymás ellen fordíthatók, addig mások írják a sorsukat, és nem válnak saját történetük alkotóivá, csupán „biodíszletekké” egy-egy kisebb színpadon.
A belső kohézió, a közös akarat és az egymás iránti felelősség hiánya a cigányságon belül akadályozza a valódi előrelépést – hangoztatta Farkas Mihály. Rámutatott, hogy a helyzet csak akkor változhat meg, ha a közösség tagjai felismerik, hogy „elsősorban egymásra számíthatunk!” Ez a felismerés alapvető fontosságú a közösség megerősödéséhez és a külső kihívásokkal szembeni hatékony fellépéshez.
A társadalmi mobilitás csatornáinak beszűkítése, mint például a minőségi oktatáshoz való hozzáférés korlátozása, a biztos megélhetés hiánya, az intézményi jelenlét elégtelensége és a valódi felemelkedési lehetőségek elzárása, egész generációkat tarthat mélyszegénységben és kiszolgáltatottságban. Farkas Mihály kiemelte, hogy a kiszolgáltatottság egy olyan állapot, amely – tetszik, nem tetszik – könnyen kihasználható. A hatalom gyakran „hiú reményeket csepegtet” és „apró ígéreteket ad” a valódi lehetőségek helyett. Ezeket az ígéreteket sokan „mannaként” fogadják, mivel azok számára, akiknek kevés jutott, a legkisebb figyelem is megváltásnak tűnhet.
A megemlékezés részeként Dancs Mihály, az MROÖ elnöke, és Farkas Mihály koszorúkat helyeztek el a székház falán található, a roma holokauszt áldozatainak tiszteletére emelt emléktáblánál. Ezzel a gesztussal fejezték ki tiszteletüket az áldozatok iránt, és erősítették meg az emlékezés fontosságát.
A roma holokauszt emléknapját nemzetközi szinten 1972 óta, a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján tartják augusztus 2-án. Ez a dátum arra a tragikus eseményre emlékeztet, amikor 1944. augusztus 3-ára virradóra több mint háromezer cigány embert gyilkoltak meg SS-katonák az auschwitzi haláltáborban. Az emléknap célja, hogy soha ne merüljön feledésbe a Porajmos, a roma népirtás, és felhívja a figyelmet a diszkrimináció és az előítéletek elleni küzdelem folyamatos szükségességére.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása