Svájcban egy eddig ismeretlen ortobunyavírus megjelenését észlelték tejelő szarvasmarháknál, ami komoly aggodalomra ad okot az állategészségügyi hatóságok körében. A svájci Szövetségi Élelmiszer-biztonsági és Állategészségügyi Hivatal (OSAV) hétfőn hozta nyilvánosságra, hogy július közepe óta az ország több régiójában is megszaporodtak azok a megbetegedések, amelyek lázzal, hasmenéssel és a tejtermelés jelentős visszaesésével járnak. Ez a jelenség nem csupán Svájcot érinti, hanem Franciaországban és Dél-Németországban, különösen Baden-Württemberg tartományban is megfigyelték már az állatállomány körében.
A megbetegedések hátterében egy apró, vérszívó rovarok, elsősorban a Culicoides-fajok által terjesztett ortobunyavírus állhat, amelyet Svájcban korábban még nem azonosítottak. Az Állatorvosi Virológiai és Immunológiai Intézet (IVI) által végzett vizsgálatok során több akut tüneteket mutató állatnál is kimutatták a Simbu-szerocsoportba tartozó vírus jelenlétét. Az OSAV közlése szerint jelenleg is intenzív genetikai vizsgálatok zajlanak annak pontos meghatározására, hogy melyik specifikus vírusról van szó, valamint annak igazolására, hogy valóban ez a kórokozó felelős-e a megfigyelt betegségekért és tünetekért.
A Simbu-szerocsoportba tartozó ortobunyavírusok ellen jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony vakcina. A felnőtt állatok esetében a fertőzés általában enyhe vagy közepesen súlyos tünetekkel jár, mint például a láz és a hasmenés, valamint a tejtermelés jelentős csökkenése. Bár ezek a tünetek önmagukban is gazdasági veszteséget okozhatnak, a vírus valódi veszélye a vemhes állatokra nézve mutatkozik meg.
Különös jelentősége van annak, hogy a vírus vemhesség alatt átjuthat a magzatra. A fertőzés időpontjától függően ez rendkívül súlyos következményekkel járhat, beleértve a vetélést, a halva születést vagy súlyos veleszületett fejlődési rendellenességeket a kérődzőknél. Ez a tényező jelentősen növeli a gazdálkodók és az állategészségügyi szakemberek aggodalmát, mivel hosszú távon komoly hatással lehet az állatállomány reprodukciós képességére és a gazdaságokra.
A Simbu-szerocsoport vírusai elsősorban kérődző állatokat, így szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket fertőznek meg. Az IVI adatai szerint ezek a vírusok hagyományosan Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában fordulnak elő, ami felveti a kérdést, hogy miként jutott el a kórokozó Európába és terjedt el Svájcban, Franciaországban és Németországban. A vírusok terjedésében szerepet játszhatnak a klímaváltozás és az éghajlati viszonyok változásai, amelyek kedvezőbbé tehetik a vektorok, azaz a vérszívó rovarok elterjedését és aktivitását.
Az állategészségügyi hatóságok egyelőre vizsgálják, hogy a rendkívül magas hőmérséklet, amely az elmúlt időszakban jellemezte a régiót, hozzájárulhatott-e a betegségek megjelenéséhez és gyors terjedéséhez. A klímaviszonyok változása, mint például a hosszabb és melegebb nyarak, elősegíthetik a rovarvektorok populációjának növekedését és földrajzi kiterjedését, ami új területekre juttathatja el az általuk terjesztett kórokozókat.
Az OSAV és az IVI folyamatosan figyelemmel kíséri a helyzetet, és további kutatásokat végez a vírus terjedésének mechanizmusainak, hatásainak és a lehetséges védekezési stratégiáknak a pontosabb megértése érdekében. A gazdálkodókat tájékoztatják a szükséges óvintézkedésekről, mint például a rovarok elleni védekezésről, és a tünetek észlelése esetén követendő eljárásokról, hogy minimalizálják a járvány okozta károkat és megakadályozzák a további terjedést. Az eset rávilágít az állatbetegségek globális terjedésének kockázataira és a nemzetközi együttműködés fontosságára az ilyen kihívások kezelésében.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása