Kovács "Kokó" István, az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékok ökölvívó bajnoka, rendhagyó módon ünnepelte meg győzelmének harmincadik évfordulóját. A sportoló görögországi nyaralásáról hazatérve, családjával együtt, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren szembesült egy előre megszervezett, nagyszabású meglepetéssel.
A váratlan fogadtatás mélyen meghatotta a sportembert, aki elmondása szerint "padlót fogott" a látványtól. Az esemény nemcsak a sporttörténeti jubileumról szólt, hanem Kovács István pályafutásának egyik legfontosabb alakja, Szántó Imre edző emlékének is adózott.
Kovács István hétfőn érkezett haza görögországi pihenéséből, felesége és két kisfia társaságában. A nyaralás előtt Szaúd-Arábiában, Dzsiddában is dolgozott supervisorként egy Anthony Joshua és Kristian Prenga közötti mérkőzésen.
Amikor kilépett a repülőtér várótermébe, a Magyar Ökölvívók Szövetségének teljes kollektívája, bátyja, Kovács Gyula, valamint a Vasas ifjú és tapasztalt ökölvívói, edzői várták. A tömeg falrengető üdvrivalgással fogadta a bajnokot.
Takács Péter, ismertebb nevén Deze, a hazai bokszesemények ringszpíkere konferálta fel az ünnepeltet. Ezt követően az egész váróterem, beleértve a hazatérő turistákat és a külföldieket is, tapsviharban tört ki.
Kovács István szemei gyanúsan csillogtak a meghatottságtól. Megjegyezte, hogy a fogadtatás csodálatos, de egyvalaki hiányzik nagyon, mégpedig szeretett mestere, Szántó Imre.
1996. augusztus harmadika kiemelkedő dátum a magyar ökölvívás és általában a magyar sport történetében. Ezen a napon szerezte meg Kovács István az olimpiai aranyérmet az atlantai játékokon, az 54 kilogrammos súlycsoportban.
Ez volt a magyar ökölvívás tizedik olimpiai aranyérme, melyet azóta sem sikerült megismételni. A döntőben a kubai Arnaldo Mesával mérkőzött meg, és 14-7 arányban győzött, a harmadik menet elején már jelentős előnyre tett szert.
A mérkőzés kommentálásában Borbély Zoltán működött közre, szakkommentátorként pedig Erdei Zsolt, "Madár" segítette a közvetítést. Kovács István a második menet utáni szünetben már biztos volt a győzelemben, mondván, "Ez az arany már a zsákban van".
Az atlantai siker előtt, az 1992-es barcelonai olimpián Kovács István már világ- és Európa-bajnokként utazott ki, és az aranyérem fő esélyesének számított. Azonban az elődöntőben egy észak-koreai bunyós, Csoj Csol Szu megállította.
Ez a vereség annyira lesújtotta a 22 éves sportolót, hogy fontolgatta a visszavonulást. Szerencsére mestere, Szántó Imre lebeszélte erről, és négy évvel később Atlantában a dobogó tetejére állhatott.
Kovács István Facebook-profilján is megemlékezett a jubileumról, posztjának főszereplője azonban nem ő maga, hanem július 15-én elhunyt mestere, Szántó Imre volt. A sportoló kiemelte, hogy huszonkilenc éven keresztül augusztus 3-án mindig telefonáltak egymásnak, ami egyfajta szertartás volt számukra.
Ezek a beszélgetések nem csupán köszöntések voltak, hanem erőt adó tanítások is, melyek során Szántó Imre sosem hagyta, hogy tanítványa elhiggye, már mindent tud. A mentor szerepe kulcsfontosságú volt Kovács István pályafutásában és személyes fejlődésében.
Augusztus 3-át Kovács István a "második születésnapjának" tekinti, annak ellenére, hogy valójában augusztus 17-én született. Ez a dátum a nagy álom beteljesülését, az olimpiai arany megszerzését jelképezi számára.
Az atlantai győzelem a magyar csapat ötödik aranyérme volt az adott olimpián, és a magyar ökölvívás történetének egyik legfényesebb pillanata maradt. A jubileumi megemlékezés rávilágít a sportolói karrierben a mentorok és a kitartás fontosságára.
A repülőtéren történt meglepetés fogadtatás, a jubileumi megemlékezések és Kovács István megható posztja is azt mutatja, hogy az olimpiai bajnok teljesítménye harminc év elteltével is élénken él a köztudatban és a sportvilágban.
Az esemény alkalmat adott arra, hogy ne csak a sportoló egyéni sikerét, hanem a mögötte álló csapatmunkát és a mester-tanítvány kapcsolat erejét is megünnepeljék. A hiányzó Szántó Imre emléke azonban árnyékot vetett az örömteli pillanatokra.
A fényképezőgépek kattogtak, és mindenki Kovács Istvánnal akart fotózkodni, ami jól mutatja, hogy ő továbbra is a magyar sport egyik legnagyobb alakja. Az atlantai aranyérem megszerzésének története inspirációt jelent a jövő generációi számára.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása