Az Eurostat friss adatai szerint 2025-ben a 16 éves vagy annál idősebb magyar lakosság közel 40 százaléka nem engedhette meg magának egy egyhetes, otthonától távol töltött éves üdülés finanszírozását. Ez az arány jelentősen meghaladja az Európai Unió 27,5 százalékos átlagát, és Magyarországot az uniós tagállamok rangsorának harmadik legrosszabb helyére sorolja. A hosszabb távú adatok ugyanakkor érdemi javulást mutatnak a 2010-es és 2015-ös évekhez képest.
Az Eurostat által közzétett, 27,5 százalékos uniós átlag fél százalékpontos emelkedést jelent az előző évhez képest, ami enyhe romlásra utal. Ennek ellenére az arány még mindig 7,7 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évtizeddel korábban, 2015-ben. Ez azt jelzi, hogy az uniós háztartások pénzügyi mozgástere hosszú távon javult, de az elmúlt évek inflációs és megélhetési nyomása megtörte a korábbi egyértelmű javulási tendenciát.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez a mutató nem a tényleges utazási kedvet vagy aktivitást méri, hanem azt, hogy a háztartások anyagi okokból képesek lennének-e finanszírozni egy egyhetes üdülést. Az Eurostat ezt a nyaralás megfizethetőségét a materiális és társadalmi deprivációs mutatók között kezeli, mint az elfogadható életminőséghez szükséges javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyik jelzőjét.
A rangsor élén Románia áll, ahol a lakosság 61,4 százaléka nem engedhette meg magának az üdülést, ezt követi Görögország 46,6 százalékkal. Bulgária és Magyarország egyaránt 39,1 százalékos értékkel a harmadik legkedvezőtlenebb helyen áll. Ezzel szemben Luxemburgban (10,6%), Svédországban (12,4%) és Hollandiában (12,8%) volt a legalacsonyabb az érintettek aránya, ami rendkívül nagy különbséget mutat a tagállamok között.
Az adatok alapján továbbra is erős kelet–nyugati, illetve részben dél–észak irányú törésvonal figyelhető meg az EU-n belül. A kedvezőtlenebb helyzetű országok között jellemzően közép- és délkelet-európai gazdaságok találhatók, míg a legalacsonyabb értékeket a magasabb jövedelmű és erősebb háztartási megtakarítási képességgel rendelkező országok mutatják.
Az EU-ban a nyaralás megfizethetősége szempontjából a legkedvezőtlenebb helyzetet 2012-ben mérték, 40,5 százalékon. Magyarországon is ekkor volt a csúcs, de jóval magasabb szinten, 67,3 százalékon, ami azt jelentette, hogy a 16 éves és idősebb magyar lakosság több mint kétharmada nem engedhette meg magának egy egyhetes nyaralást.
A 2010-es évek eleji csúcs óta Magyarországon jelentős javulás figyelhető meg: a 2012-es 67,3 százalékról 2025-re 39,1 százalékra csökkent az érintettek aránya. Ez érdemi felzárkózást jelez, de a magyar érték továbbra is 11,6 százalékponttal magasabb az EU-átlagnál. A javulás ellenére az éves nyaralás megfizethetősége sok magyar háztartás számára továbbra is érzékeny, könnyen elhalasztható kiadási kategória.
Ez a mutató nem csupán turisztikai szempontból releváns, hanem a háztartások tényleges jólétének egyik mérőszáma is. Azt mutatja meg, hogy a mindennapi kiadások fedezése után marad-e elegendő pénzügyi mozgástér olyan életminőségi fogyasztásra, mint az éves üdülés, amely nem alapvető szükséglet, de az európai életminőség fontos eleme.
A turisztikai piac szempontjából lényeges, hogy a vendégéjszakákban vagy bevételekben mért turisztikai teljesítmény és a lakosság üdülési hozzáférése nem azonos. Egy ország turizmusa lehet erős a belföldi felsőbb jövedelmi csoportok vagy a külföldi vendégek kereslete miatt, miközben a saját lakosság jelentős része továbbra sem tud rendszeresen részt venni a fizetős üdülési piacon. Ezt a kettősséget jól jelzi, hogy az EU turizmusa 2025-ben rekordévet zárt, 3,08 milliárd vendégéjszakával, ami 2 százalékos növekedést jelentett.
A magyar mutató változásának összehasonlítása a szomszédos országokéval és néhány régiós referenciagazdaságéval kedvezőbb képet mutat. Magyarország a vizsgált mezőnyben a nagyobb javulást mutató országok közé tartozik, bár nem a leggyorsabban felzárkózók közé. 2010-hez képest Lengyelország érte el a legnagyobb javulást, ahol 35,4 százalékponttal csökkent azok aránya, akik nem tudtak megfizetni egy egyhetes nyaralást. Horvátország 34,7, Szlovákia 26,6 százalékpontos javulást mutatott, míg Magyarország 25,8 százalékpontos csökkenéssel a negyedik helyen áll ebben az összevetésben.
2015-höz képest hasonló a sorrend: Magyarország 16,2 százalékpontos javulással szintén a negyedik helyen áll Horvátország, Lengyelország és Szlovákia mögött. Horvátország kiugró, 33,2 százalékpontos csökkenése az elmúlt évtizedben különösen erős javulásra utal a háztartások üdülési megfizethetőségében. Ausztria ezzel szemben minimális, 0,3 százalékpontos romlást mutat 2015-höz képest, ami részben annak tudható be, hogy az alacsonyabb arányokról nehezebb további nagy javulást elérni.
Összességében az adatok alapján Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben jelentősen csökkent azok aránya, akik anyagi okból nem tudnak elutazni egy hétre nyaralni. A probléma súlya azonban továbbra is nagyobb az uniós átlagnál, és Magyarország 2025-ben még mindig az EU legkedvezőtlenebb helyzetű országai között szerepel. Ez a mutató tehát nemcsak turisztikai szempontból fontos, hanem a háztartások tényleges jólétének is egy közérthető mérőszáma, amely az életminőségi fogyasztásra fordítható mozgásteret jelzi.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása