Az Eurostat friss adatai szerint 2025-ben az Európai Unió lakosságának jelentős része, mintegy 27,5 százaléka nem engedhette meg magának egy egyhetes, otthonától távol töltött éves üdülést. Ez az arány enyhe, fél százalékpontos romlást mutat az előző évhez képest, de hosszabb távon, 2015-höz viszonyítva még mindig jelentős javulásról tanúskodik. Magyarországon a helyzet ennél kedvezőtlenebb: a 16 éves vagy annál idősebb lakosság közel 40 százaléka, pontosan 39,1 százaléka nem tudta finanszírozni az említett nyaralást, amivel az ország a harmadik legrosszabb helyen áll az uniós rangsorban.
Az Eurostat által közzétett statisztika azt vizsgálja, hogy a háztartások anyagi okokból képesek lennének-e finanszírozni egy egyhetes, otthonuktól távol töltött éves üdülést. Ez a mutató nem a tényleges utazási kedvet vagy aktivitást méri, hanem a pénzügyi mozgásteret és az életszínvonalat jelzi. Az éves üdülés megfizethetetlensége a materiális és társadalmi deprivációs mutatók közé tartozik, jelezve az elfogadható életminőséghez szükséges javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
Az uniós tagállamok között Romániában volt a legmagasabb azok aránya, akik nem engedhették meg maguknak az egyhetes nyaralást, 61,4 százalékkal. Ezt Görögország követte 46,6 százalékkal, majd Bulgária és Magyarország következett, mindkettő 39,1 százalékos értékkel. Ezzel szemben a legkedvezőbb helyzet Luxemburgban (10,6%), Svédországban (12,4%) és Hollandiában (12,8%) volt megfigyelhető. Az adatok alapján egyértelműen kirajzolódik egy kelet–nyugati, illetve részben dél–észak irányú törésvonal az EU-n belül.
Az uniós átlagot tekintve a nyaralás megfizethetetlenségének aránya 2012-ben érte el a csúcsát, 40,5 százalékon. Magyarországon ugyanebben az évben volt a legrosszabb a helyzet, amikor a 16 éves és idősebb lakosság 67,3 százaléka nem tudott elutazni egy hétre. Ez azt jelenti, hogy több mint kétharmaduk számára volt elérhetetlen az éves üdülés anyagi okokból.
A 2010-es évek eleji csúcs óta azonban jelentős javulás figyelhető meg Magyarországon. A 2012-es 67,3 százalékról 2025-re 39,1 százalékra csökkent az érintettek aránya, ami érdemi felzárkózást jelez. Az uniós háztartások pénzügyi mozgástere is javult hosszabb távon, de az elmúlt évek inflációs és megélhetési nyomása megtörte a korábbi egyértelmű javulási trendet, és enyhe romlást okozott 2024-ről 2025-re.
Ez a mutató nem csupán turisztikai szempontból releváns, hanem a háztartások tényleges jólétének egyik mérőszáma is. Azt mutatja meg, hogy a mindennapi kiadások után marad-e elegendő pénzügyi mozgástér olyan életminőségi fogyasztásra, mint az éves üdülés. Az egyhetes nyaralás megfizethetősége az európai életminőség egyik fontos eleme, nem alapvető szükséglet, de hozzájárul a társadalmi jóléthez.
Fontos különbséget tenni egy ország turisztikai teljesítménye és a lakosság üdülési hozzáférése között. Egy ország turizmusa lehet erős a belföldi magasabb jövedelmi csoportok, illetve a külföldi vendégek kereslete miatt, miközben a saját lakosság jelentős része továbbra sem tud rendszeresen részt venni a fizetős üdülési piacon. Ezt a kettősséget jól jelzi, hogy az EU turizmusa 2025-ben rekordévet zárt 3,08 milliárd vendégéjszakával, ami 2 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest.
A régiós összehasonlítás kedvezőbb képet mutat Magyarországról. Bár az ország az EU átlagánál rosszabbul teljesít, a vizsgált mezőnyben a nagyobb javulást mutató országok közé tartozik. 2010-hez képest Lengyelország érte el a legnagyobb javulást (35,4 százalékpontos csökkenés), őt követte Horvátország (34,7 százalékpont), Szlovákia (26,6 százalékpont), majd Magyarország (25,8 százalékpont). Ez azt jelenti, hogy a magyar felzárkózás jelentős, de a lengyel és horvát eredmények még látványosabbak voltak.
2015-höz képest is hasonló a sorrend: Horvátország (33,2 százalékpontos csökkenés) kiemelkedő javulást mutatott, amit Lengyelország és Szlovákia követett, Magyarország pedig a negyedik helyen állt 16,2 százalékpontos javulással. Ausztria ezzel szemben minimális romlást mutatott, ami az alacsonyabb kiindulási arányokból adódó nehezebb további javulást tükrözi. Összességében elmondható, hogy az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon jelentősen csökkent azok aránya, akik anyagi okból nem tudnak nyaralni, de a probléma súlya továbbra is meghaladja az uniós átlagot, és az ország az EU kedvezőtlenebb helyzetű tagállamai közé tartozik 2025-ben is.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása