Miközben Ukrajnában a háború pusztítása zajlik, az ország újjáépítésével kapcsolatos üzleti és geopolitikai folyamatok már javában zajlanak. Ez a kettősség az ukrán valóság részét képezi, ahol a rombolás és a normalitás párhuzamosan létezik. A fegyveres konfliktus ellenére az újjáépítés nem egy távoli, békével kapcsolatos remény, hanem egy aktív iparpolitikai pozicionálás és piacszerzés.
Június 25–26-án Gdańskban egy jelentős ukrán újjáépítési konferenciát tartottak, amelyen mintegy 7500 résztvevő vett részt. Ezen az eseményen több mint 160 megállapodás született, melyek összértéke megközelítőleg 10 milliárd euró volt. A konferencia legkiemelkedőbb üzletét az amerikai GE Vernova és az ukrán DTEK energiavállalat kötötte, egy 900 millió euró értékű, 650 megawattos kombinált ciklusú gázerőmű építésére a burstini telephelyen.
Érdekes módon, ez az „amerikai” megállapodás jelentős európai, sőt magyar értékláncokat is érint. A GE Vernova veresegyházi üzeme az Egyesült Államokon kívül a cég legnagyobb gázturbinagyártó bázisa, több mint kétezer munkavállalóval. Hasonlóképpen, a Siemens Energy budapesti gyára, mely turbinalapátokat és égőket gyárt, valamint a Schneider Electric dunavecsei kapcsolókészülék-gyártó bázisa is kulcsszerepet játszhat az ukrán rekonstrukcióban. Ezek a magyarországi üzemek multinacionális vállalatok szállítási láncainak részeként már most is hozzájárulnak az ukrán ipar helyreállításához, anélkül, hogy ez tudatos magyar állami stratégia része lenne.
Ukrajna energetikai adottságai hatalmas potenciált rejtenek a jövőre nézve, évtizedekre előretekintve. Az Európai Unió 90 milliárd eurós hitelkeretrendszert mozgósít Ukrajna támogatására, azonban az európai nagyvállalatok, mint a Siemens Energy vagy az Orlen, Gdańskban többnyire csak szándéknyilatkozatokig jutottak. Ennek oka a strukturális problémákban keresendő: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az Európai Beruházási Bank (EIB) lassú, akár 9-24 hónapos döntési ciklusokkal dolgozik, és hiányzik egy agresszív európai eximbank, amely hatékonyan támogatná a vállalatokat, ahogy azt Washington teszi a maga 300 millió dolláros Naftogaz-finanszírozásával.
A nagy hiányzó Kína, amely politikai okokból egyelőre távol maradt Gdańsktól, noha technikailag versenyképes áron tudna mindent szállítani. Ez az ablak azonban szűk, és a béke beköszöntével, Peking stratégiájának esetleges változásával, az európai ipar brutális versenynyomás alá kerülhet. Ezzel szemben a magyar állami MVM-csoport érdemben nem jelent meg Gdańskban, ami geopolitikai és üzleti szempontból is kihagyott lehetőségnek tűnik, annak ellenére, hogy a fizikai és intézményi alapok adottak a magyar részvételre.
A magyar–ukrán határon évtizedek óta működő infrastruktúra, például a gázszállítási átadók, biztosítják a folyamatos fizikai gázszállításokat mindkét irányba. Az FGSZ, a hazai rendszerirányító, a politikai retorika ellenére is végzi a feladatát, és megkezdte az újberegdaróci nemzetközi mérőállomás kiviteli tervezését. A vállalat független átvitelirendszer-irányítóként az uniós hálózati kódexek előírásainak megfelelően írta ki a kapacitásaukciókat, és az Ukrajna felől érkező kapcsolt kapacitástermék már él.
A határon túl a magyar gyökerű energia-ökoszisztéma a magánszektor révén már jelen van. A svájci székhelyű, magyar gyökerű MET-csoport regisztrált piaci szereplőként, gáz- és villamosenergia-nagykereskedőként épült be az ukrán piacra, európai gáztőzsdékhez indexált termékeket és fedezeti megoldásokat kínálva. A cég a háborús kockázatok elkerülése érdekében a nagykereskedelmi fókuszra koncentrál, elkerülve a végfogyasztói kiskereskedelmet és az infrastrukturális beruházásokat. A MET-csoport hangsúlyozta, hogy nincs orosz energetikai expozíciója, és nem tervez infrastrukturális vagy rekonstrukciós bővítést Ukrajnában a jelenlegi kereskedelmi tevékenységén kívül.
Amennyiben egy, a régióban mélyen beágyazott magyar gyökerű magáncég is óvatosan közelít az infrastrukturális beruházásokhoz, és az MVM is távol marad a gdański konferenciától, az azt jelenti, hogy a magyar energetikai ipar gyakorlatilag kiüríti a pályát az ukrán újjáépítés piacán. Ez jelentős kihagyott lehetőséget jelenthet, hiszen ahol a magyar tőke és tudásvállalás kockázatot vállal, ott jelentős hasznot realizálhat, ahogy az az OTP ukrán leánybankjának példája is mutatja.
Gdańskban egy új geopolitikai energiatérkép rajzolódik ki, és azok a szereplők, akik most ott vannak a projektasztaloknál, alakítják Ukrajna energetikai jövőjét a következő két évtizedre. Magyarországon az új kormányzat energetikai kommunikációja eddig szigorúan belső fókuszú maradt, hálózat-korszerűsítésre és okosmérőkre koncentrálva. Az ukrán piacról és a határkeresztező együttműködésekről egyelőre nem esett szó a nyilvánosságban, pedig a fizikai alapok már adottak a magyar részvételhez egy, a háború árnyékában formálódó piacon.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása