A hazai palackvisszaváltási rendszer bevezetése óta egyre több kérdés merül fel a PET-palackok újrahasznosításával kapcsolatban. A Mol Talks podcastjében a téma szakértői, Bozóki Csaba, a Mohu intézményi hulladékmenedzsment-igazgatója és Gere Dániel, a BME Polimertechnika Tanszékének adjunktusa adtak átfogó képet a folyamatról. Bakos Piroska, a Mol szóvivőjének kérdéseire válaszolva számos fogyasztói dilemmára keresték a választ, és rávilágítottak az újrahasznosítás kulcsfontosságú aspektusaira.
A válogatóüzemekben az egyik első lépés a palackok szín szerinti szétválasztása. Magyarországon jellemzően három kategóriát különböztetnek meg: víztiszta, világoskék és színes palackokat, míg például Szlovákiában öt színt válogatnak. A víztiszta palackok a legértékesebbek, mivel ezekből többféle színű új termék állítható elő, szemben a színes palackokkal, amelyekből már nem lehet átlátszó alapanyagot készíteni. A vegyes színű frakciót általában sötétre, gyakran feketére színezik, hogy homogén legyen, majd ebből készülnek például csomagolóanyagok, logisztikai tálcák vagy dekorfóliák, de akár új palackok is. A szín tehát nem akadályozza az újrahasznosítást, csupán a belőle készülő termék optikai tulajdonságait határozza meg.
Gyakori kérdés, hogy a cukros üdítőt vagy teát tartalmazó palackokat ki kell-e öblíteni visszaváltás előtt. Néhány csepp maradék természetes, és nem feltétlenül igényli az öblítést, azonban a tiszta flakonok megkönnyítik az üzletek munkáját, mivel így kevésbé lesz szagos és ragacsos a visszaváltó automata környéke. Az öblítéshez ideális megoldás a szürkevíz használata, amely mosogatás vagy zuhanyzás után megmaradt, enyhén szennyezett vizet jelenti. A visszaváltott palackok a válogatás után az újrahasznosító üzembe kerülnek, ahol ledarálják, granulátummá alakítják, majd ebből formálnak újra feldolgozható műanyagot.
Az újrahasznosítás célja elsősorban az, hogy a palackból ismét élelmiszeripari minőségű, úgynevezett „food grade” palack készüljön. Amennyiben a granulátum minősége ehhez nem elegendő, akkor csomagolóanyag, tálca vagy poliészter műszál készülhet belőle. Fontos azonban megérteni, hogy az újrahasznosítás nem egy végtelen folyamat. A PET műanyag hosszú molekulaláncokból áll, amelyek a feldolgozás során eltörhetnek és rövidülhetnek, hasonlóan a spagettihez. Ez idővel rontja az anyag tulajdonságait, például a nyomás- vagy ütésállóságát.
A PET-palackok újrahasznosíthatóságának száma függ az eredeti alapanyagtól és a feldolgozás paramétereitől. Laboratóriumi körülmények között az anyag önmagában csak néhányszor hasznosítható újra. Azonban, ha az új palackok bizonyos arányban eredeti PET-et is tartalmaznak, a ciklusok száma jelentősen növelhető. Az SSP-eljárás (szilárd fázisú polikondenzáció) is segíti a tisztítás mellett a molekulaláncok újbóli összekapcsolódását. Éppen ezért nem mindig a kizárólag újrahasznosított anyagból készült palack a legcélravezetőbb megoldás. A „100% RePET” jelzés a polcokon gyakran csak a palacktestre vonatkozik, mivel a kupak általában más műanyagból készül, és a címke, ragasztó, festék is befolyásolja az újrahasznosíthatóságot. Az uniós „Design for Recycling” irányelv arra ösztönzi a gyártókat, hogy már a tervezéskor gondoljanak az elemek könnyű szétválasztására. Ezt a logikát követi a 2024 nyara óta érvényes, palackhoz rögzített kupakok szabálya is, amely biztosítja, hogy a kupak is a flakonnal együtt kerüljön vissza a rendszerbe.
A szakértők szerint egy nem szennyezett, UV-sugárzásnak nem kitett palack szinte teljes egészében, 90-95 százalékban újra palackká alakítható megfelelő technológia alkalmazásával. A darálás és tisztítás során azonban némi veszteséggel mindig számolni kell. Fogyasztóként a leginkább környezettudatos magatartás az, ha eleve kevesebb műanyag csomagolást használunk. Ezt követi a kulacs vagy az újratölthető palackok előnyben részesítése, és csak ezután jönnek az újrahasznosítható italcsomagolások.
Ha mégis az újrahasznosítható palackokat választjuk, érdemes minél nagyobb kiszerelést venni, víztiszta palackot keresni, és olyat, amit idehaza vagy a közelben palackoztak, ezzel csökkentve a szállítási távolságot. A leglényegesebb lépés azonban az, hogy a flakon ténylegesen az automatában végezze, ezzel biztosítva, hogy bekerüljön az újrahasznosítási körforgásba. Ehhez ma már futárszolgálat is igénybe vehető, ami tovább egyszerűsíti a visszaváltást.
Gere Dániel, a BME adjunktusa egy alapvető szemléletváltást javasolt a podcast végén. Szerinte el kellene hagyni az „eldobható palack” kifejezést a köztudatból. A PET-palackok ugyanis nem arra valók, hogy egyszerűen kidobjuk őket, hanem arra, hogy visszaváltsuk, újrahasznosítsuk, és amennyire csak lehetséges, a körforgásban tartsuk. Ez a megközelítés kulcsfontosságú a fenntartható jövő és a hulladékcsökkentés szempontjából. A szakértői vélemények rávilágítanak, hogy a gyártók és a fogyasztók közös felelőssége a hatékony újrahasznosítási rendszer működtetése és fejlesztése. A technológiai fejlesztések és a tudatos fogyasztói döntések együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a PET-palackok valóban értékes alapanyagként szolgáljanak a körforgásos gazdaságban.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása