A Szépművészeti Múzeum földszinti kiállítóterében nyílt meg a „Vasarely 120” című retrospektív tárlat, amely a magyar származású, nemzetközi hírű Victor Vasarely munkásságát ünnepli. A kiállítás központi gondolata a művész paradox jelenléte: bár alkotásai mögé rejtőzik, valójában átható vágy élt benne az örök jelenlétre. Az első műtárgyak, egy korai önarckép és egy fia által készített szeriográfia, már ezt az ellentmondást hangsúlyozzák, bemutatva az arc eltűnését a geometrikus absztrakcióban.
A tárlat közel 150 művet vonultat fel, kronologikus rendben haladva Vasarely művészi fejlődésén keresztül. A látogatók megismerkedhetnek a Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájában készült aktoktól kezdve egészen a „Színes város” elnevezésű építészeti integrációs tervekig terjedő alkotásokkal. A kiállítás rávilágít arra, hogy Vasarely művészete miként vált egyre inkább elszemélytelenedetté, miközben globális hatást gyakorolt.
Vasarely nem csupán a rangos kiállítótermekben, hanem a popkultúrában és a köztereken is mély nyomot hagyott. Munkái megjelentek David Bowie 1969-es „Space Oddity” albumának borítóján, ő tervezte az 1972-es müncheni olimpia logóját, és fiával együtt a Renault autógyár emblémáját is megalkotta. Szobrai állnak köztereken, New York díszpolgárává avatták, és még az űrbe is eljutottak szeriográfiái egy francia űrhajós révén.
Múzeumokat alapított Pécsen és Aix-en-Provence-ban, továbbá számos neves galériában és múzeumban állított ki, mint például a párizsi Galerie Denise René-ben, a New York-i Guggenheim Múzeumban, valamint a kasseli documenta kiállításokon. Életműtárlata volt Párizsban 1963-ban, majd 1969-ben a budapesti Műcsarnokban is bemutatkozott.
Victor Vasarely 1906. április 9-én született Pécsett, Csiszár Győző néven, majd apja után a Vásárhelyi vezetéknevet kapta. Gyermekkorát Pöstyénben és Budapesten töltötte, mielőtt 1930-ban, 24 évesen Párizsba költözött. Ettől kezdve, 1932-től használta a Victor Vasarely nevet, és kapcsolata az itthoniakkal jószerivel megszakadt.
Párizsba nem bohém művészként, hanem megbízással érkezett, mivel a város ekkor a reklámgrafika és tipográfia egyik legfontosabb központja volt. A Bortnyik Sándor Műhelyében szerzett tudását, amelyet ő maga „magyar Bauhausként” emlegetett, sikeresen ötvözte a francia reklámgrafikai hagyományokkal. Itt ismerkedett meg a formaképzés problémáival, a funkció fontosságával, és a szociális érzékenység szükségességével.
Pócs Veronika kurátor szerint Vasarely egész életében a világ kis és nagy egységeit kutatta, és magánéletéről keveset nyilatkozott. Saját magát legszívesebben térművésznek nevezte, komoly matematikai tudással rendelkezett, és Einstein, valamint Niels Bohr voltak a hősei. Absztrakt korszakainak előzményei között Kassák képarchitektúrái is szerepelnek, mivel Vasarely építményekként képzelte el a képeit.
Vasarely művészete nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem mélyebb filozófiai kérdéseket is feszeget, mint például a mozgás és az illúziók szerepe a vizuális érzékelésben. Az optikai hatások, a fekete-fehér sávok ritmikus váltakozásából kibontakozó zebrák, vagy a kinetikus művek mind a látás és az érzékelés határait feszegetik. Az alkotó saját bevallása szerint a dupla ablakok párafelületére rajzolt figurák mozgása inspirálta a kinetikus művészet iránti érdeklődését.
A művész a Kádár-korszakban is népszerű volt Magyarországon, alkotásainak reprodukciói széles körben elterjedtek, a panelházak lakásaiban éppúgy megtalálhatók voltak, mint a rózsadombi otthonokban. Ez is mutatja, hogy Vasarely képes volt áthidalni a művészeti elit és a nagyközönség közötti szakadékot, színt csempészve az akkori „aczéli szürkeségbe”.
Vasarely nemcsak a termékek értékesítéséhez értett, hanem saját magát is kiválóan tudta „eladni” a művészeti piacon. Következetes programjának és eltökéltségének köszönhetően a globális művészeti szcénában is magasra jutott, bebizonyítva, hogy a művészet és a kereskedelmi alkalmazás nem zárja ki egymást, sőt, erősítheti egymást.
A Szépművészeti Múzeum kiállítása lehetőséget ad a látogatóknak, hogy átfogó képet kapjanak Vasarely életművéről, és megértsék, hogyan vált a 20. század egyik legbefolyásosabb művészévé. A retrospektív tárlat bemutatja, hogy az optikai művészet atyamestere miként formálta meg a vizuális kultúrát, és hogyan maradt releváns a mai napig.
Munkássága, amely az emelkedésből, süllyedésből, torzulásokból, hullámokból és hipnotikus kitüremkedésekből építkezik, a posztmodern, konkáv tereket előlegezi meg. Ezek a terek menedéket nyújtottak a második világháború borzalmai elől, és ma is gondolkodásra késztetik a nézőt a valóság és az illúzió természetéről.
Vasarely öröksége, a művészet demokratizálására és a vizuális élmények széles körű elterjesztésére irányuló törekvése, továbbra is inspirációt jelent a kortárs művészek és a közönség számára egyaránt.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása