A Paksi Atomerőmű történetének egyik legkritikusabb időszakához érkezett, mivel a Duna történelmi mélységű vízállása és a rendkívüli hőhullám együttesen fenyegeti a négyblokkos létesítmény teljes leállítását. Ez az esemény, amelyre 1982-es üzembe helyezése óta még sosem volt példa, példátlan nyomás alá helyezheti Magyarország energiaellátását. Az energetikai szakemberek és a kormány is a legrosszabb forgatókönyvre készül, egy magas rangú vállalatvezető szerint "most elmegyünk a falig".
Az elmúlt napokban fokozatosan csökkentették a Paksi Atomerőmű teljesítményét az extrém alacsony dunai vízszint és a tartós hőség miatt. A szakértők és a kormányzati nyilatkozatok szerint a hétvégén, de akár kedden vagy szerdán is elkerülhetetlenné válhat az összes blokk egyidejű leállítása. Jelenleg az erőmű hozzávetőleg 900 megawatt teljesítménnyel üzemel, a cikk írásakor az 1. blokk 246 MW, a 2. blokk 245 MW, a 3. blokk 0 MW, a 4. blokk pedig 482 MW teljesítményen működött. A vízügyi előrejelzések tartósan alacsony, stagnáló vízállással számolnak, ami tovább növeli a leállás valószínűségét.
A kialakult helyzet hátterében nem csupán az extrém időjárás áll, hanem az energiarendszer korábbi felkészületlensége is. Magyar Péter miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy a 2018-as figyelmeztetések ellenére sem készültek fel megfelelően az extrém alacsony dunai vízállásra. Finomítói és atomerőművi kapacitások kiesése, történelmi aszály és hőkupola egyszerre állították olyan kihívás elé az energiarendszert, amellyel korábban még nem kellett szembenéznie. A Duna vize kulcsfontosságú hűtőközegként szolgál a paksi és számos más folyóparti erőmű, például a gönyűi, csepeli, kelenföldi és Dunamenti létesítmények számára; egyedül a Mátrai Erőmű jelent kivételt, ahol léghűtők biztosítják a hűtést.
A paksi hűtővíz-szivattyúkat az 1970-es években az akkori legalacsonyabb vízállások alapján méretezték, de a jelenlegi helyzet meghaladja ezeket a korábbi feltételezéseket. A probléma nem csupán az alacsony vízállás, hanem az is, hogy minél több szivattyú dolgozik, annál nagyobb a helyi vízszintsüllyedés. Éppen ezért csökkentették az elmúlt napokban fokozatosan a paksi blokkok teljesítményét, minden leállított turbina után egy hozzá tartozó hűtővízszivattyút is kikapcsolva. Ezzel mérséklődik a szívóhatás, így a még működő szivattyúk alacsonyabb dunai vízállás mellett is képesek biztosítani a szükséges hűtővizet.
A Paksi Atomerőmű teljes leállása önmagában is olyan kiesést jelentene, amelyet a hazai tartalékok már nem tudnak teljes egészében ellensúlyozni. Az energiarendszerre most két, egymást erősítő folyamat nehezedik: a rendkívüli hőhullám egyszerre növeli a villamosenergia-igényt és csökkenti a rendelkezésre álló termelőkapacitást. A legkritikusabb időszak naponta a késő délutáni és esti órákban, nagyjából 17 és 22 óra között várható, amikor a naperőművek termelése gyorsan visszaesik, miközben a légkondicionálók és a háztartások esti fogyasztása miatt tetőzik az igény.
Bár az elmúlt évtizedben kiépített jelentős hazai naperőművi kapacitás nappal képes jelentős mennyiségű villamos energiát termelni, a hozzávetőleg egy gigawattnyi energiatároló csak részben képes áthidalni a nappali és az esti termelés közötti különbséget. Normál körülmények között a paksi atomerőmű biztosítja a rendszer folyamatos, alapterhelési termelésének jelentős részét, miközben a nappali naperőművi többlet exportra kerül. A paksi teljesítmény visszaesésével a naperőművek vették át az alaptermelés jelentős részét nappal, de a kritikus esti időszakban Magyarország import pozícióban van.
Az energetikai szakértők szerint a következő tíz nap döntő jelentőségű lesz a válság alakulásában. A villamosenergia-rendszer rendelkezik olyan tartalékokkal, mint az MVM Balance csúcserőművei és az olajtüzelésű blokkok, amelyek egy gigawattnyi pótlólagos termelőkapacitást biztosíthatnak. Ezeket az egységeket azonban vészhelyzeti működésre tervezték, évente legfeljebb 50-60 órára, nem folyamatos üzemre. A valódi próbatétel akkor jöhet, amikor a csúcsterhelés és a további paksi teljesítménycsökkenés egyszerre jelentkezik.
A vízügyi előrejelzések nem számolnak érdemi csapadékkal a Duna vízgyűjtő területein, így a folyó vízállásának emelkedése nem várható a közeljövőben. Bár a folyó vízhozamát nemzetközi megállapodások is szabályozzák, ezek csak akkor működnek, ha van elegendő víz. Amennyiben a hőhullám nem enyhül, és az erőmű leáll, az ország példátlan energiaellátási helyzettel szembesülhet, ami végső soron kötelező ipari korlátozásokhoz is vezethet. A szakértők szerint a kormány helyesen teszi, hogy felkészíti a lakosságot egy esetleges súlyosabb forgatókönyvre, és szóba került egy, a vízkivételi rendszer korszerűsítését célzó fejlesztési terv is.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása