Lengyelország nyilvánosságra hozta a részleteket arról, hogy miért nem sikerült lelőni azt az orosz H–101-es cirkálórakétát, amely jelentős távolságot, mintegy 100 kilométert tett meg az ország légterében, mielőtt a lublini térségben becsapódott. A vizsgálat fő megállapítása szerint a hatályos jogszabályok által előírt vizuális célazonosítási követelmény jelentette a legfőbb akadályt a rakéta elfogásában.
Az incidens során a lengyel légierő jelentős erőket mozgósított. A Defense Express beszámolója szerint két F–16-os és két MiG–29-es vadászgépet, egy Saab 340 AEW típusú korai előrejelző repülőgépet, valamint egy Airbus A330 MRTT légi utántöltő gépet is a magasba emeltek. Ireneusz Nowak, a lengyel fegyveres erők hadműveleti parancsnoka megerősítette, hogy a vadászgépeket már a légtérsértés előtt felszállították, egy Ukrajna elleni orosz rakétacsapás miatt bevezetett készültség részeként.
A lengyel haderő két orosz cirkálórakéta útvonalát követte figyelemmel. Ezek közül az egyik megközelítette a lengyel határt, a másik pedig át is lépte azt, behatolva az ország légterébe. Nowak parancsnok hangsúlyozta, hogy kész lett volna kiadni a tűzparancsot, azonban a hatályos lengyel jogszabályok egyértelműen előírják a fegyverhasználat előtti kötelező vizuális célazonosítást.
Ez a vizuális megerősítés azért is elengedhetetlen volt, mert a határ közelében ukrán vadászgépek is hajtottak végre feladatokat, amelyek nem rendelkeznek a NATO-kompatibilis IFF (barát/ellenség azonosító) rendszerrel, így megkülönböztetésük vizuális úton vált szükségessé.
A lengyel Defense24 szakportál elemzése rámutatott az események hivatalos időrendjében mutatkozó lehetséges ellentmondásokra. A portál számításai szerint a H–101-es rakéta mintegy 830 km/h-s utazósebességével fizikailag nem tehetett volna meg 100 kilométert 5,5 perc alatt. Ez a megállapítás arra utalhat, hogy a lengyel radarrendszerek csak azt követően észlelték a rakétát, hogy az már nagyjából 30 kilométert megtett az ország légterében.
Ez a késedelmes észlelés jelentősen csökkenthette az elfogásra rendelkezésre álló időt és a reagálási lehetőségeket.
A Defense24 elemzői szerint az is elképzelhető, hogy a lengyel vadászgépeket kezdetben a határ felé közeledő másik rakéta elfogására utasították. Amennyiben ez történt, a H–101-es későbbi észlelése után már nem volt elegendő idejük arra, hogy megfelelő tüzelési pozícióba kerüljenek a behatoló rakéta ellen. Az incidens rávilágít a modern légvédelem komplex kihívásaira, különösen olyan helyzetekben, ahol a gyors reagálás és a jogszabályi előírások betartása egyaránt kritikus fontosságú.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása