A nemzetközi labdarúgás irányító testületei, a FIFA és az UEFA között újabb feszültség alakult ki egy nagyszabású kereskedelmi terv miatt. A FIFA egy új vállalat, a FIFA Forward Enterprise (FFE) létrehozását javasolja, amely a világszövetség összes kereskedelmi jogát, beleértve a közvetítési és szponzorációs szerződéseket, valamint a tornák operatív feladatait is kezelné. Az elképzelés szerint külső befektetők kisebbségi tulajdonrészt szerezhetnének az FFE-ben, akár 4,2 milliárd dollár tőkét juttatva a szervezetnek, miközben a cég becsült értéke elérné a 20 milliárd dollárt. Az UEFA rendkívül élesen bírálta a javaslatot, kijelentve, hogy a labdarúgás lelke és irányítása nem eladó, és a terv átláthatatlan.
A FIFA tervei szerint az FFE révén négy év alatt több mint tízmilliárd dollárnyi fejlesztési forrás jutna a labdarúgásba. A világszövetség ígérete szerint a 211 tagszövetségnek járó támogatás a jelenlegi nyolcmillió dollárról húszmillióra emelkedne a 2027 és 2030 közötti időszakban, emellett további, egyszeri források is elérhetővé válnának nagyobb beruházásokhoz. Gianni Infantino, a FIFA elnöke hangsúlyozta, hogy az új modell segítené a sportág globális fejlesztését, és a kereskedelmi sikerekből származó bevételek igazságosabban oszlanának meg a kevésbé tehetős tagszövetségek között.
Az UEFA azonban mély aggodalmát fejezte ki, mondván, a FIFA átlépett egy olyan határt, amelyet a labdarúgás irányító szervezeteinek soha nem szabadna. Az európai szövetség szerint a sportág irányítása nem árucikk, különösen akkor nem, ha az anyagi haszonszerzés átláthatatlan, és senki sem tulajdonosa a futballnak, így a FIFA-nak sincs joga azt eladni. Az UEFA nemcsak a magántőke bevonását kifogásolja, hanem azt is, ahogyan a terv nyilvánosságra került, mivel a Sky Sports értesülései szerint még az angol szövetség sem tudott előzetesen az elképzelésről.
A FIFA válaszul kiemelte, hogy nem magát a világszövetséget vagy a sportág irányítását adná el, hanem a külső befektetők kizárólag egy FIFA-leányvállalatban szereznének kisebbségi, irányítást nem biztosító részesedést. A szervezet állítása szerint a versenysorozatokról, a nemzetközi mérkőzésnaptárról és minden sportszakmai kérdésről továbbra is kizárólag a FIFA döntene. Az UEFA aggodalma azonban nem teljesen alaptalan, mivel egy üzleti befektető természetes célja a bevételek és a vállalat értékének növelése, ami közvetve a több mérkőzés, nagyobb létszámú tornák és újabb értékesíthető műsoridő iránti igényt erősítheti.
Ez nem az első alkalom, hogy Gianni Infantino külső befektetőket próbál bevonni a FIFA versenyrendszerének átalakításába. 2018-ban egy több milliárd dolláros üzleti tervet szorgalmazott, amely egy kibővített klubvilágbajnokságot és egy új globális válogatott sorozatot is magában foglalt volna. Akkor a javaslat nem kapott elegendő támogatást a FIFA-n belül, és az UEFA már abban az időszakban is attól tartott, hogy az új sorozatok versenytársat teremtenének az európai klub- és válogatott tornáknak.
A mostani tervezet óvatosabban fogalmaz, hangsúlyozva a kisebbségi és irányítást nem biztosító befektetést, valamint azt, hogy a sportszakmai döntések nem kerülnének magánkézbe. Az UEFA reakciója azonban azt mutatja, hogy Európában már önmagában a külső tulajdonosok megjelenését is komoly veszélynek tartják. A FIFA és az UEFA viszonya már korábban is feszült volt, amit nemcsak gazdasági és hatalmi kérdések, hanem a játékszabályok eltérő alkalmazása is jelez.
Példaként említhető a hidratációs szünetek alkalmazása a világbajnokságon, amelyet a FIFA nem kizárólag szélsőséges hőség esetén szakított meg ivószünettel, míg az UEFA és az MLSZ nem vette át ezt a gyakorlatot. Hasonlóan eltérő az álláspont a száj eltakarásának megítélésében, ahol a FIFA versenyopciója bizonyos helyzetekben kiállítást is érhet, míg az UEFA és az MLSZ sárga lappal bünteti a sportszerűtlen magatartást. A játékvezető döntése elleni tiltakozásként a játéktér elhagyásáért járó automatikus kiállítást is elutasította az UEFA és az MLSZ.
A feszültség odáig fajult, hogy Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke nem vett részt a 2026-os világbajnokság döntőjén. Ezt a távolmaradást több, a torna alatt kialakult vita előzte meg, köztük a Folarin Balogun-ügy, ahol a FIFA felfüggesztette az amerikai támadó eltiltását, ami az UEFA szerint veszélyes precedenst teremtett. Sajtóhírek szerint Donald Trump amerikai elnök is kapcsolatba lépett Infantinóval az ügyben, ami kérdéseket vetett fel a sportág függetlenségével és a külső politikai befolyással kapcsolatban. Ceferin elégedetlenségét fejezte ki Omar Abdulkadir Artan szomáliai játékvezető esete miatt is, akinek nem engedélyezték a belépést az Egyesült Államokba, ezért nem vezethetett mérkőzést a tornán, mire az UEFA demonstratívan őt jelölte ki az európai Szuperkupa játékvezetőjének.
A FIFA és az UEFA közötti küzdelem mögött két eltérő érdek és két eltérő futballkép áll. A FIFA 211 tagszövetséget képvisel, és arra hivatkozik, hogy a sportág globális bevételeiből a kisebb országoknak is nagyobb részt kell kapniuk. Ezzel szemben az UEFA a világ legerősebb bajnokságait, leggazdagabb klubjait és legértékesebb nemzetközi kupasorozatait fogja össze, és az európai futball érdekeit védi.
A vita tehát nem csupán egy húszmilliárd dollárra értékelt kereskedelmi vállalat létrehozásáról szól, hanem alapvető kérdéseket vet fel a labdarúgás jövőjével kapcsolatban. A valódi kérdés az, hogy meddig terjedhet a magántőke szerepe a sportágban, ki rendelkezhet a legértékesebb versenyek bevételei fölött, és mennyire alakíthatják át az üzleti érdekek a tornák formátumát. Az UEFA aggodalma, miszerint a befektetők a bevételek növelése érdekében több mérkőzést és nagyobb tornákat szorgalmazhatnak, egyelőre kockázat, de rávilágít a potenciális konfliktusokra.
A FIFA szerint az új modell több pénzt juttatna vissza a sportágba, elősegítve a globális fejlesztést és a tagszövetségek támogatását. Az UEFA ezzel szemben kitart amellett, hogy a futball irányítása nem tehető eladható vagyonelemmé, és a sportág integritása veszélybe kerülhet a magántőke túlzott bevonásával. A két fél közötti konfliktus ezért aligha ér véget az FFE-ről szóló döntéssel.
A következő években további feszültségekre lehet számítani a pénzügyi rendszer, a versenynaptár és a játékszabályok alkalmazása miatt. A labdarúgás jövőjét meghatározó döntések előtt áll a sportág, ahol a gazdasági érdekek és a sportág hagyományai közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú lesz.
📰 Forrás: Origo — Eredeti cikk elolvasása