Ötven évvel az 1976-os montreali olimpiai játékok után a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) emlékezőtúrát szervezett az érmes sportolóknak a helyszínre. Ezen az utazáson találkozott újra a magyar kenusport két legendás alakja, Buday Tamás és Frey Oszkár. A páros 35 év elteltével elevenítette fel közös emlékeit, amelyek az olimpiai bronzérmekhez vezettek.
A montreali kajak-kenu pálya, amely a Forma–1-es versenypálya közvetlen közelében fekszik, volt a helyszíne Buday és Frey sporttörténelmi sikerének. Az 1976-os olimpián mindkét távon, ötszáz és ezer méteren is harmadik helyen végeztek. Buday Tamás a nyolcvanas évek végén, a legális kiszerződési lehetőséget kihasználva Kanadába költözött, míg Frey Oszkár Magyarországon maradt.
A 35 évnyi különélés utáni találkozásuk során a „reunion” szó jutott eszükbe a leginkább, mint a közös képük alá írható leírás. A kanadai napok során számos régi emlék felidézésére került sor, amelyek közül Buday egy különleges történetet is megosztott. Elmondása szerint az olimpiai döntő előtt testvére, a kézilabdás Feri levágta hosszú haját az olimpiai faluban.
Ez a váratlan esemény a rádiós közvetítés során is zavart okozott, Vass István Zoltán riporter eleinte nem látta Budayt a hajóban, annak ellenére, hogy nem volt kis termetű. Az előfutamokban még hosszú hajjal evezett, ami otthon aggodalmat keltett feleségében, aki tudta, hogy a nagy versenyeken gyakran érik váratlan események. Korábban medúzacsípés, eltörött lapát és rózsatövis is okozott már kellemetlenséget számára.
A riporter korrigálása után a felesége megnyugodott, és tízezer kilométer távolságból is örülni tudott a megszerzett éremnek. Ez a történet jól illusztrálja a sportolókra nehezedő nyomást és a szeretteik aggodalmát a nagy megmérettetések idején. A páros a hajóban is átélte az érem örömét, amely felejthetetlen pillanat maradt számukra.
Az 1976-os montreali olimpia a magyar sport számára is sikeres volt, összesen 22 érmet szereztek a sportolók. A kajak-kenu versenyeken a szovjet Szerhij Petrenko és Alekszander Vinogradov párosa dominált, mindkét távon aranyérmet szerezve. Budayék ötszáz méteren szoros küzdelmet vívtak a lengyel egységgel az ezüstért, míg ezer méteren nagyobb különbség alakult ki.
Frey Oszkár kiemelte, hogy már a kijutás is hatalmas sikernek számított számukra, hiszen a hazai válogatón le kellett győzniük az 1975-ös világbajnok Árva Gábor–Povázsay Péter duót. Ez a győzelem tette lehetővé számukra a montreali rajthoz állást. A páros 1980-ig maradt együtt, és a moszkvai olimpián is rajthoz álltak, de ott már nem sikerült érmet szerezniük.
Legsikeresebb évük 1978 volt, amikor Belgrádban világbajnoki címet szereztek ezer méteren. Buday Tamás később az 1980-as olimpiai bajnok Vaskuti Istvánnal is evezett egy hajóban a nyolcvanas években, tovább gazdagítva sportpályafutását. A MOB 2002 óta rendszeresen szervez emlékezőtúrákat, ezzel is tisztelegve a múlt nagy sportteljesítményei előtt.
Az ilyen találkozók rendkívül fontosak a sporttörténet megőrzése és az olimpiai eszme ápolása szempontjából. Lehetővé teszik a régi barátságok felélesztését és a közös sikerek újbóli átélését, erősítve a sportolók közötti köteléket. A magyar kajak-kenu sport gazdag hagyományokkal rendelkezik, és az ilyen események hozzájárulnak ezen örökség továbbadásához.
Buday és Frey története rávilágít a sportolói életpálya kihívásaira és örömeire, a kitartás és a felkészülés jelentőségére. Az anekdoták, mint a hajvágás vagy a feleség aggodalma, emberközelivé teszik a sportolók történetét, megmutatva, hogy az olimpiai dicsőség mögött is hétköznapi érzelmek és események rejlenek. Az emlékezőtúrák révén a jelen generáció is betekintést nyerhet a múlt nagy teljesítményeibe.
A sportolók személyes történetei, mint Buday Kanadába költözése, bemutatják a sportolói életpálya sokszínűségét és az egyéni döntések hatását. Az újraegyesülés nem csupán két egykori csapattárs találkozása, hanem egy korszak, egy olimpiai generáció újbóli összekapcsolódása is. Ez a fajta megemlékezés erősíti a nemzeti sportidentitást és a sportolók iránti tiszteletet.
Buday Tamás sportolói öröksége tovább élt fiaiban, Attilában és Tamásban, akik Magyarországon születtek, de Kanadában nőttek fel. Ők kanadai színekben versenyeztek a 2004-es athéni olimpián, folytatva a családi hagyományt a kenusportban. Ezzel a magyar sport nemzetközi szinten is képviseltette magát, egyfajta hidat képezve a két ország között.
A Buday testvérek jelentős sikereket értek el, többek között ezüstérmet szereztek a 2006-os szegedi világbajnokságon. Ott a Kozmann György–Kolonics György magyar egység mögött végeztek a második helyen, ezzel is bizonyítva tehetségüket és a kanadai kenusport erejét. Ez a teljesítmény rávilágít a sportág nemzetközi jellegére és a tehetségek vándorlására.
A Magyar Olimpiai Bizottság által szervezett emlékezőtúrák biztosítják, hogy az 1976-os montreali olimpia és más történelmi események emléke ne merüljön feledésbe. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak a sportolók számára, hogy újraéljék a dicsőséges pillanatokat, és megosszák tapasztalataikat a szélesebb közönséggel. Az ilyen események hozzájárulnak a sportolói közösség összetartásához és a nemzeti büszkeség erősítéséhez.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása