New York városát 1916. július 30-án hajnalban egy olyan erejű robbanás rázta meg, amely az 5,5-ös erősségű földrengéssel volt egyenértékű, és sokak szerint a világvége eljövetelét jelezte. A Black Tom-szigeten történt esemény, amelyet német szabotőrök okoztak, több mint ezer tonna lőszer és dinamit felrobbanásával járt. Bár a pusztítás mértéke óriási volt, és az amerikai történelem egyik legnagyobb terrortámadásaként tartják számon, a modern New Yorkban szinte senki sem tud róla.
1916. július 30-ára virradó éjszaka, hajnali egy óra előtt nem sokkal riasztást kapott a Jersey City-i tűzoltóság egy kisebb tűzről a Black Tom-szigeti kikötőben. A helyszínre érkező egységek azonban már egy hatalmas, megközelíthetetlen tűzzel szembesültek, ahol két hajó, több vasúti kocsi és egy raktár lángolt. A kikötőben több mint ezer tonna lőszer és dinamit várakozott Európába szállításra, ami jelentősen növelte a veszélyt.
Hajnali 2 óra 8 perckor bekövetkezett a katasztrófa: egy hatalmas robbanás rázta meg a kikötőt, amelynek ereje még kétszáz kilométerre, Maryland államban is érezhető volt. A lökéshullám tíz kilométeres körzetben ablakokat tört be, és a környékre órákon át záporoztak a felrobbanó lőszerek darabjai. A kikötő szinte teljesen megsemmisült, és a becslések szerint az épületekben keletkezett kár mai árfolyamon több mint félmilliárd dollárra tehető.
A robbanásban legalább heten meghaltak és több százan megsérültek, bár az áldozatok száma valószínűleg jóval magasabb lett volna, ha az esemény nem vasárnap hajnalban, szinte teljesen néptelen utcákon történik. Az első nagy robbanást fél órával később egy kisebb követte, majd órákon át robbantak fel a vasúti kocsikban lévő lőszerek, repeszekkel borítva be a környéket.
Az első világháború idején az Egyesült Államok hivatalosan semleges állam volt, azonban a brit blokád miatt főként az antant hatalmakat látta el lőszerekkel. A New York-i öbölből indult el Európába a lőszerszállítmányok mintegy kétharmada, és a Black Tom-sziget kikötője volt az egyik legfontosabb kiindulási pont.
Ebben a kikötőben tárolták az európai hadszíntéren kívül valószínűleg a legnagyobb fegyverarzenált, ami ideális célponttá tette a német szabotőrök számára. A kikötő védelme rendkívül gyenge volt: hiányzott a kerítés, a bejárati kapu és a világítás, és a víz felől is könnyedén be lehetett jutni. Aznap este mindössze nyolc őr felügyelte a több mint másfél kilométer hosszú területet, ahol közel 70 lőszerrel teli vasúti kocsi és egy dinamittal megrakott bárka állt.
A legelfogadottabb elmélet szerint két német ügynök a vízen keresztül, egy Michael Kristoff nevű osztrák bevándorló pedig a szárazföldön át jutott be a területre. Ők helyeztek el időzített gyújtószerkezeteket, amelyek a távozásuk után lobbantak fel, elindítva a pusztító tüzeket. A legnagyobb robbanást egy dinamitot és több mint négyszáz doboznyi kanócot szállító bárka okozta, amelynek fénye nappali világosságot teremtett a környéken.
A Black Tom-i robbanást kezdetben hanyagságból vagy balesetből eredő eseményként könyvelték el az amerikai hatóságok. Az FBI elődjének számító Bureau of Investigation is balesetnek minősítette az esetet előzetes jelentésében, és a korabeli sajtó is ezen a véleményen volt.
Pár évvel később azonban bebizonyosodott, hogy német szabotőrök álltak a tüzek mögött, akik szándékosan akarták megakadályozni a lőszerek szállítását Németország ellenségeihez. Emiatt egyes történészek ma már az Egyesült Államok területén elkövetett első, és a 2001. szeptember 11-i támadások előtt történt legnagyobb terrortámadásként tartják számon az eseményt.
Az eset rávilágított az amerikai semlegesség kihívásaira és a háború kiterjedt hatásaira, még azokon a területeken is, amelyek távol estek az európai frontoktól. A robbanás egy olyan időszakban történt, amikor az Egyesült Államok még nem lépett be az első világháborúba, de gazdaságilag már erősen kötődött az antanthoz.
A szabotázsakcióért közvetlenül senkit sem ítéltek el az esemény után, és Németország felelősségét csak évtizedekkel később, a második világháború után sikerült bizonyítani. Végül Németország ötvenmillió dollár kártérítést fizetett az Egyesült Államoknak a károkért.
A robbanás pusztító hatásai hosszú távon érezhetőek voltak. Jersey Cityben szinte az összes épület ablaka kitört, és Brooklyn, Manhattan, valamint Hoboken egyes részein is jelentős károk keletkeztek. A Szabadság-szobor is megsérült: alapzatának acélajtója kiszakadt, és a fáklyát tartó karja is meghajlott a légnyomás hatására. Az Ellis-szigetet evakuálni kellett, mivel az épületek összes ablaka kitört.
Annak ellenére, hogy a Black Tom-i robbanás az amerikai történelem egyik legjelentősebb és legpusztítóbb eseménye volt, mára nagyrészt feledésbe merült. A New York-iak többsége nem ismeri ezt a tragikus eseményt, amely egykor milliókat vert fel álmukból, és amelynek erejét a korabeli beszámolók szerint „pokolinak” és „szörnyűnek” írtak le.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása