A földön kívüli intelligencia (SETI) kutatása évtizedek óta zajlik, azonban az eddigi erőfeszítések nem hoztak áttörő eredményeket. A hagyományos megközelítés, amely a rádióspektrum egy szűk tartományára fókuszált, most új kihívások elé néz. Egy friss kutatás, amelyet a birminghami Nemzeti Csillagászati Találkozón mutattak be, két innovatív irányt jelöl ki a földönkívüli technológiai nyomok, az úgynevezett technoszignatúrák felkutatásában.
Louisa Mason, a Manchesteri Egyetem PhD-kutatója vezetésével egy új tanulmány a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádióinterferométer archív adatait elemezte. Ez volt az első alkalom, hogy az ALMA történetében SETI-felmérést végeztek, méghozzá olyan adatok felhasználásával, amelyeket eredetileg más csillagászati célokra gyűjtöttek. A kutatás célja az volt, hogy olyan rádiójeleket azonosítson, amelyek mesterséges, technológiai eredetre utalnak, szemben a természetes asztrofizikai folyamatokkal. Mason a milliméteres és szubmilliméteres rádiósávok felé fordult, amelyek a SETI-kutatás szempontjából eddig szinte teljesen feltérképezetlen területeknek számítottak.
Bár az ALMA 3-as sávjának két kis frekvenciaablakában vizsgált négy archív megfigyelés során nem találtak konkrét technoszignatúra-jelölteket, a munka rendkívül fontos eredményt hozott. Bebizonyosodott, hogy a magas frekvenciás rádiótávcsövek, mint az ALMA, hatékonyan alkalmazhatók a jövőbeli SETI-programokban. Ez a megállapítás új lehetőségeket nyit meg a földön kívüli intelligencia keresésében, kiterjesztve a kutatási spektrumot a hagyományos "vízlyuk" tartományon túlra.
A SETI-programok évtizedek óta a rádióspektrum egy nagyon specifikus részére, az 1,42 és 1,66 GHz közötti frekvenciatartományra koncentráltak. Ezt a sávot a csillagászok "vízlyuknak" nevezik, mivel a hidrogén és a hidroxil természetes rádióvonalai között helyezkedik el, amelyek egyesülve alkotják a vizet. A tudósok sokáig úgy gondolták, hogy egy technológiailag fejlett civilizáció felismeri ezen elemek kozmikus jelentőségét, és ezen a viszonylag csendes csatornán keresztül próbál meg kommunikálni a világegyetemmel. Azonban az eddigi felmérések nem jártak sikerrel ezen a frekvencián, ami arra utal, hogy a megközelítés felülvizsgálatára lehet szükség.
A korábbi kutatások kizárólagosságra törekvő fókuszálása egyetlen frekvenciatartományra korlátozta a potenciális felfedezések esélyét. A "vízlyuk" logikája ellenére a világegyetem hatalmas, és az intelligens civilizációk kommunikációs stratégiái sokkal változatosabbak lehetnek. Ez a felismerés ösztönözte a kutatókat arra, hogy új utakat keressenek, és szélesebb spektrumon vizsgálódjanak, kihasználva a modern technológia nyújtotta lehetőségeket.
A kutatás egy másik, talán még izgalmasabb felfedezést is hozott, amely alapjaiban változtathatja meg a SETI-felmérések hatékonyságának megítélését. A csillagászok hagyományosan a látómezőbe eső, de nem célzott csillagok számát, az úgynevezett "járulékos csillagfogást" becsülték meg olyan katalógusok alapján, mint a Gaia űrtávcső adatai. Mason azonban a Besancon Galaktikus Modellt alkalmazta, amely a látómezőben lévő teljes csillagpopulációt képes megbecsülni, beleértve azokat is, amelyek túl távoliak vagy halványak ahhoz, hogy a meglévő, megbízható katalógusokban szerepeljenek.
Ennek az új technikának az alkalmazása drámai eredményeket hozott. Egy korábbi, 1327 megfigyelésből álló SETI-felmérés esetében a potenciálisan vizsgált csillagok becsült száma a Gaia által azonosított körülbelül 288 ezerről hirtelen több mint 6,1 millióra ugrott. Ez a jelentős növekedés sokkal reálisabb képet ad arról, hogy a galaxis mekkora részét vizsgálták már át valójában technoszignatúrák után kutatva. Mason hangsúlyozta, hogy még egy nagyon apró megfigyelés is hatalmas számú és sokféleségű csillagot foglalhat magában, amelyekre korábban nem is gondoltak.
A kutatás eredményei arra ösztönzik a jövőbeli SETI-programokat, hogy sokkal szélesebb rádióspektrumon "hallgatózzanak", és a korábbinál okosabban aknázzák ki a már meglévő csillagászati archívumokat. A magas frekvenciájú megfigyelések és a galaktikus szimulációk ötvözésével sokkal pontosabban megérthető, hogy valójában mit is vizsgáltak már át, és merre érdemes legközelebb keresgélni. Fontos kiemelni, hogy egyetlen technoszignatúra-jelölt hiánya természetesen nem jelenti azt, hogy nem létezik intelligens élet a világegyetemben; mindössze arról van szó, hogy az adott, szűk frekvenciatartományban nem találtak megfelelő jelölteket.
A Louisa Mason, Michael Garrett professzor, valamint Dr. Andrew Siemion és Dr. Kelvin Wandia által jegyzett tanulmány áttörést jelenthet a földön kívüli intelligencia keresésében. Az új megközelítések reményt adnak arra, hogy a jövőben sikeresebben deríthetők fel az univerzum titkai, és talán egyszer választ kaphatunk arra az alapvető kérdésre, hogy egyedül vagyunk-e a kozmoszban.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása