A vörös hajú emberek ritkasága régóta táplálja a kihalásukkal kapcsolatos aggodalmakat és mítoszokat. Egy friss kutatás azonban megnyugtató válaszokkal szolgál, cáfolva azt az elterjedt nézetet, miszerint a rőt hajúak eltűnhetnek a Földről. A genetikai elemzések rávilágítottak a vörös haj öröklődésének komplexitására és a populációban való fennmaradásának mechanizmusaira.
A Colorado Egyetem Boulderi Viselkedésgenetikai Intézetének kutatói alapos vizsgálatnak vetették alá a vörös haj öröklődését. Eredményeik szerint a vörös hajért felelős gének nem befolyásolják negatívan a reprodukciót, és nem kapcsolódnak olyan betegségekhez, amelyek gátolnák az egyéneket a szaporodási kor elérésében.
Bár a vörös hajúak fokozottan hajlamosak a melanomára világos bőrük miatt, a Cancer Research UK adatai szerint a bőrrák okozta halálozás aránya a legmagasabb a 90 éves és idősebb korosztályban. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb vörös hajú ember már továbbadta génjeit, mire a betegség komoly fenyegetéssé válna. A modern fényvédő termékek és a tudatosság további védelmet nyújtanak, csökkentve a reproduktív kor előtti bőrrák kialakulásának esélyét.
A vörös haj mindig is különlegesnek számított a történelem során, gyakran téves hiedelmekkel társítva. Az ókori Egyiptomban balszerencsét hozónak, az ókori görögöknél vámpírnak, míg a középkori Európában boszorkánynak tartották a rőt hajúakat. Genetikai becslések szerint a természetes vörösek a lakosság 1-2 százalékát teszik ki Magyarországon.
A vörös hajért felelős gén, az MC1R, feltehetően 50 ezer évvel ezelőtt jelent meg Európában, miután az emberi ősök elhagyták Afrikát és hidegebb éghajlatra költöztek. A V6OL génvariáns ekkor kezdte el világosítani a bőrt, és valószínűleg ekkor jelent meg először a melanoma is.
Az Egyesült Királyságban és Írországban több mint 20 millióan hordozzák a vörös hajat okozó gént, különösen gyakran Skócia délkeleti partjainál, ahol Edinburgh lakosságának 40 százalékában megtalálható a három fő variáns egyike. Észak-Angliában is több mint 34 százalék a hordozók aránya.
A vörös haj génje, az MC1R, recesszív, vagyis lappangó tulajdonság. Ez azt jelenti, hogy két hordozó szülőre van szükség ahhoz, hogy vörös hajú gyermekük szülessen. Azok az egyének, akik csak egy ilyen génvariánst hordoznak, lehetnek barna vagy szőke hajúak, de továbbra is átadhatják a gént utódaiknak.
Ez a rejtett hordozói hatás biztosítja, hogy a recesszív tulajdonságok, még ha ritkán is láthatók, fennmaradjanak a populációban generációkon keresztül. A kihaláshoz az lenne szükséges, hogy a releváns variánsok fokozatosan eltűnjenek a génállományból, ami evolúciós szempontból azt jelentené, hogy a vörös hajúak vagy a hordozók szignifikánsan kevesebb utódot nemzenének, mint a többiek.
A bőrrák kockázata, bár valóban magasabb a vörös hajúaknál (akár négyszeres), nem vezet feltétlenül evolúciós hanyatláshoz, mivel a halálozás jellemzően későbbi életkorban jelentkezik. Emellett felmerülnek hipotézisek a vörös haj evolúciós előnyeiről is. A benne található pigment segíthet a felesleges sejtes cisztein szabályozásában, ami magas koncentrációban vesekövet okozhat.
A világosabb bőrpigmentáció emellett hatékonyabbá teheti a D-vitamin szintézist és az alacsonyabb intenzitású UV-sugarak hasznosulását. Ezen előnyök bizonyítása azonban még nem teljes, részben a vörös hajúak pontos meghatározásának nehézségei miatt.
A kutatók szerint a vörös hajúak kihalása nem valós veszély. Bár a hajszín gyakorisága ingadozhat, például az emberek növekvő mobilitása és a különböző régiókból származó partnerek választása miatt, ez csupán az előfordulások arányának változását jelentené, nem pedig a tulajdonság teljes eltűnését.
Mindaddig, amíg az MC1R génvariánsok megmaradnak a hordozókban, és amíg a vörös hajúak nem szülnek szignifikánsan kevesebb gyermeket, mint a többi ember, a világ vörös hajú populációja fennmarad. A ritkaság tehát nem egyenlő a veszélyeztetettséggel, és a genetikai mechanizmusok biztosítják a vörös hajúak jövőjét.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása