A Szíjj László tulajdonában lévő Duna-csoport jelentős afrikai infrastrukturális projektjét a magyar állam több mint százmilliárd forinttal támogatta. Az állami Eximbank és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) jegyzett le dollárkötvényeket, melyekre az állam 80 százalékos kezességet vállalt.
A Duna Aszfalt Zrt. tavaly novemberben 400 millió dollár értékben bocsátott ki dollárkötvényeket, melyek közel 113 milliárd forintot tettek ki kibocsátáskori árfolyamon. Ezeket a kötvényeket a magyar állami tulajdonú Eximbank és MFB vásárolta meg, miután a Duna-csoport állítása szerint három év alatt sem talált kereskedelmi banki partnert a projekt finanszírozására. A kötvények értékének 80 százalékára a magyar állam garanciát vállalt, ami jelentős kockázatot jelent az adófizetők számára.
A finanszírozás részletei a július 23-i kormányszóvivői tájékoztatón váltak nyilvánossá, ahol Magyar Péter miniszterelnök-helyettes osztott meg információkat. Ezt követően a kormányzat feljelentést tett az ügyben, és a Duna Aszfalt is közzétette honlapján, hogy az Exim és az MFB jegyezte le a kötvényeket, ami korábban üzleti titoknak számított. A Duna-csoport egy 25 éves koncesszió keretében egy 184 kilométer hosszú fizetős utat és egy 345 méteres hidat építtet a Kongói Demokratikus Köztársaság és Zambia között, a bányászati régiók összekötésére az Indiai-óceáni kikötőkkel.
A projektcég, a mauritiusi bejegyzésű GED Africa, a Duna Aszfalt szakmai irányítása mellett valósul meg, a kivitelezésben kínai, zambiai és francia partnerek is részt vesznek. A Duna Aszfalt tájékoztatása szerint a híd helyszíni szerelése és egyes útszakaszok aszfaltozása már megkezdődött. A tervek szerint a híd az év végéig elkészül, és jövőre várhatóan megkezdődik a próbaüzem, majd az út megnyitása.
A Duna-csoport, Szíjj László milliárdos tulajdonában, az elmúlt évtizedekben kevés magyar vállalat által követett úton indult el, nemzetközi terjeszkedésbe kezdett, különösen Afrikában. A kongói útépítési projekt egyike ezeknek a kezdeményezéseknek, melynek célja a régió bányászati termékeinek gyorsabb szállítási útvonalának biztosítása. A projektet megvalósító GED Africa cég Mauritiuson van bejegyezve, amely egy adóparadicsomként ismert ország, és a cég tulajdonosi háttere, működése nem átlátható. A GED Africa nem szerepel a Duna-csoport konszolidált éves beszámolójában leányvállalatként, bár a Duna Africa Ltd., amelyben a Duna Aszfalt 34 százalékos részesedéssel rendelkezik, ugyanabban az épületben működik.
A Duna Aszfalt konszolidált beszámolója szerint a vállalat bankszámláin 2025 végén 214 milliárd forint volt, amely összeg tartalmazza a kötvénykibocsátásból származó fel nem használt részt is. Emellett a tulajdonosok, főként Szíjj László, aki 2015 óta a cég egyedüli tulajdonosa, több tízmilliárd forint osztalékot vettek ki a vállalatból. Ez a helyzet felveti a kérdést, hogy a jelentős állami finanszírozásra valóban szükség volt-e, tekintettel a cég saját pénzügyi helyzetére.
Az állami támogatás és kockázatvállalás ezen formája nem egyedi a hazai gazdasági életben. Hasonló konstrukciók már megjelentek más, a kormányhoz közel álló üzletemberek, például Mészáros Lőrinc érdekeltségeinek projektjeinél, ahol szintén az állam vállalja a jelentős kockázatokat, miközben a magáncégek zsebelik be a hasznokat. Ez a minta rávilágít a magyar állam és bizonyos magánvállalkozások közötti szoros pénzügyi kapcsolatokra.
A projekt finanszírozásának módja, különösen az állami bankok szerepvállalása, több szempontból is kiemelten fontos. Míg a kereskedelmi bankok a projekt magas kockázata miatt elzárkóztak a hitelnyújtástól, az állami Eximbank és MFB mégis részt vett a finanszírozásban, ráadásul az állami kezességvállalással. Ez azt jelenti, hogy az adófizetők pénze áll mögötte, ami felveti a közpénzek felhasználásának hatékonyságával és átláthatóságával kapcsolatos kérdéseket.
A Duna-csoport azt állítja, hogy a kötvények jegyzési kamata "messze piac feletti", és így a projekt nyereséget termel az állam és az adófizetők számára. Ezzel szemben Magyar Péter aggályosnak nevezte, hogy miközben az állam 101 milliárd forintig kezességet vállalt, az esetleges koncessziós bevételek nem az államhoz, hanem a Duna Aszfalthoz áramlanak. A kötvény kamatának pontos ismerete nélkül nehéz megítélni, hogy a befektetés hozama mennyire arányos a vállalt kockázatokkal, és valóban előnyös-e az állam számára.
A mauritiusi bejegyzésű projektcég átláthatatlansága tovább bonyolítja a helyzetet. Az adóparadicsomokban bejegyzett cégek tulajdonosi és működési háttere gyakran homályos, ami megnehezíti a közpénzek útjának nyomon követését és az elszámoltathatóságot. Ez a transzparencia hiánya különösen érzékeny kérdés, amikor jelentős állami támogatásról van szó.
A kormányzat feljelentése az ügyben azt jelzi, hogy a projekt finanszírozásának körülményei hatósági vizsgálatot vonhatnak maguk után. A jövőben várhatóan további részletek derülnek ki a kötvények kamatairól és a finanszírozási megállapodás pontos feltételeiről, ami segíthet tisztázni a kockázatok és a várható hozamok arányát. Az Exim és az MFB éves jelentéseiből származó adatok, amelyek a dollárban jegyzett vállalati kötvények növekedését mutatják, alátámasztják az állami szerepvállalás mértékét.
A közérdekű adatkérésekre adott válaszok hiánya, vagy azok késedelme továbbra is akadályozza a teljes kép megismerését. A projekt előrehaladása, a híd és az út elkészülte, valamint a koncessziós időszak alatti bevételek alakulása kulcsfontosságú lesz annak megítélésében, hogy az adófizetők valóban jól jártak-e ezzel a jelentős állami támogatással. A Duna-csoport honlapján közzétett tájékoztató szerint a két állami bank nem az afrikai projektcégnek, hanem közvetlenül a Duna Aszfalt Zrt.-nek nyújtja a kölcsönt, ami a cég teljes körű bevonását jelenti a finanszírozásba.
Ez az eset rávilágít a nagyszabású infrastrukturális projektek állami finanszírozásának összetettségére és a közpénzek felhasználásának ellenőrzésének fontosságára. A jövőbeli fejlemények meghatározzák, hogy az afrikai beruházás hosszú távon milyen eredménnyel zárul a magyar állam és a magánvállalkozás számára egyaránt.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása