A magyar egészségügyben régóta fennálló kihívás a kórházak finanszírozása, amelynek egyik legjellemzőbb megnyilvánulása a beszállítók felé felhalmozódó, rendszeresen megújuló lejárt adósságállomány. Ez a helyzet egy sajátos, informális „hitelkártya” rendszerként írható le, ahol az állam a kórházi beszállítók felé fennálló tartozásokat halmozza fel, mintha egy 100 milliárd forintos kerettel rendelkezne. Amikor ez a keret kimerül, a kormányzat beavatkozik, és részben vagy egészben rendezi a tartozásokat, ám a probléma rövid időn belül újra megjelenik.
Az Orvostechnikai Szövetség főtitkára az RTL Híradónak adott nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy az év végére a kórházak lejárt adósságállománya ismét megközelítheti, vagy akár el is érheti a 100 milliárd forintos összeget. Ez a prognózis rávilágít a rendszer krónikus jellegére és a finanszírozási hiányosságokra, amelyek évek óta jellemzik az egészségügyi szektort. A probléma gyökere abban rejlik, hogy az állam gyakorlatilag a kórházi beszállítókkal finanszíroztatja az intézmények napi működését, azaz a beszállítók nyújtanak hitelt a kórházaknak az alapvető ellátásokhoz szükséges eszközök és szolgáltatások biztosításával.
Ez a működési modell hosszú távon nem fenntartható, és súlyos következményekkel járhat mind az ellátás minőségére, mind a beszállítói lánc stabilitására nézve. Amíg a rendszerszintű változások elmaradnak, addig az egészségügyi intézmények pénzügyi helyzete nem tekinthető rendezettnek. A korábbi évek adatai is alátámasztják ezt a tendenciát. 2023 végén például a kórházak teljes lejárt tartozása elérte a 130 milliárd forintot. Erre reagálva a kormányzat egy 90 milliárd forintos adósságrendezésről döntött, azonban ebből az összegből azonnal csak 60 milliárd forintot utaltak át az intézményeknek. Ez a lépés, bár átmeneti enyhülést hozott, nem oldotta meg a probléma strukturális okait.
A rendelkezésre álló adatok alapján nehéz pontos éves szintű lebontást adni a kórházak finanszírozási igényeiről, de az egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi működési feltételek mellett az intézményeknek legalább évi 150 milliárd forint plusz forrásra lenne szükségük ahhoz, hogy stabilan működhessenek és elkerüljék az adósságok újbóli felhalmozódását. Ez az összeg jelzi azt a mélyebb finanszírozási rést, amely a rendszerben tátong, és amelyet a jelenlegi költségvetési keretek nem képesek fedezni.
Az elmúlt években az Orbán-kormányok jellemzően retorziókkal próbálták meg rábírni a kórházakat a költségeik csökkentésére. Ez a megközelítés azonban nem hozott tartós megoldást a rendszeres adósságproblémára, és nem orvosolta a finanszírozási hiányosságok alapvető okait. A büntető intézkedések vagy a szigorú költségvetési fegyelem elvárása önmagában nem elegendő, ha a rendszer strukturális problémái továbbra is fennállnak.
Az új kormányzat előtt álló egyik legnagyobb kihívás az egészségügy stabilizálása. Jelenleg még nincsenek konkrét, rendszerszintű megoldási tervek a kórházi adósságok kezelésére. Azonban annyi már tudható, hogy a szektor várhatóan évi 500 milliárd forint pluszforráshoz juthat. Fontos megjegyezni, hogy ez a jelentős összeg valószínűleg nem kizárólag a kórházi adósságok rendezésére fog szolgálni, hanem az egészségügy számos más területének fejlesztésére és működtetésére is fordítják majd. Ennek ellenére a pluszforrás érkezése reményt adhat a helyzet hosszú távú rendezésére, feltéve, hogy a kormányzat kidolgozza és bevezeti azokat a rendszerszintű változásokat, amelyek nélkül a „hitelkártya” mechanizmus továbbra is fennmaradna.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása