Egy frissen megjelent, több mint 330 oldalas biográfia igyekszik átfogó képet adni Valéry Giscard d'Estaing volt francia elnök életéről és karrierjéről, rávilágítva annak kevésbé ismert aspektusaira is. A kötet azonban nem tér ki részletesen azokra a feltételezésekre és botrányokra, amelyek az elnök és a Közép-afrikai Császárság uralkodója, Jean-Bédel Bokassa közötti viszonyt övezték, különösen Catherine császárnével kapcsolatban.
A témát már 1985-ben is feszegette Bokassa memoárja, a „Ma vérité – Az én igazságom” című mű, melynek 8000 példányát Giscard d'Estaing rágalmazási és becsületsértési pere miatt azonnal lefoglalták és elégették. Ez a lépés nemcsak a könyvet tette ritkasággá, hanem elfedte a francia elit és az afrikai diktatúra korrupt, intim kapcsolatairól szóló állításokat is.
A "gyémántügy" 1979-ben robbant ki, két évvel a francia elnökválasztás előtt, amikor egy hetilap beszámolt arról, hogy Giscard d'Estaing értékes gyémántokat kapott ajándékba Bokassától. Az elnök igyekezett bagatellizálni az ügyet, és nem kommentálta a vádakat, ami a közvélemény szemében arrogánsnak tűnt, és sokan a korrupció beismeréseként értékelték.
Ezzel párhuzamosan felmerült a feltételezés, hogy Giscard d'Estaing viszonyt folytatott Catherine császárnével, Bokassa hatodik feleségével. Bokassa maga is többször utalt erre, egy interjúban például azt állította, hogy Giscard "elrabolta a feleségét", Catherine császárnét. Giscard d'Estaing viszont saját emlékirataiban azzal vádolta Bokassát, hogy hamis dokumentációt juttatott el a sajtónak, hogy a gyémántok értékét nagyobbnak tüntesse fel.
Bár Giscard d'Estaing mindent tagadott, és Catherine császárné évtizedek óta visszavonultan él interjúk nélkül, egyes történészek szerint a történetnek lehet valóságalapja. Diane Ducret történész például úgy véli, az egész gyémántügy egy nő miatt robbanhatott ki, és más vélemények szerint több hölgy is érintett lehetett a két vezető közötti megosztott kapcsolatokban.
Catherine Martine Denguiadéra mindössze 14 éves volt, amikor találkozott a 42 éves Bokassa ezredessel, aki elraboltatta és hatodik feleségévé tette. Hét gyermekük született, és Bokassa hatalomra jutása után Catherine lett a first lady, majd az 1977-es koronázás után császárné. Külföldi útjaira is elkísérte férjét, és fiát koronahercegnek szánták.
Bokassa 1977. december 4-i császárrá koronázása rendkívül fényűző esemény volt, amely az ország éves költségvetésének harmadát emésztette fel. A költségeket nagyrészt a francia adófizetők állták, mivel Bokassa az iskola- vagy kórházépítésre szánt segélyeket fordította a ceremóniára. A Giscard d'Estaing vezette francia kormány közvetlenül is hozzájárult a kiadásokhoz, például a rendészeti biztosításhoz vagy a díszes hintóhoz.
Franciaország számára kulcsfontosságú volt a jó viszony Bokassával a Közép-afrikai Köztársaság gazdag uránlelőhelyei miatt, amelyek esszenciálisak voltak a francia atomprogramhoz. Giscard d'Estaing már az 1970-es évek elejétől gyakran járt vadászni a volt francia gyarmatra, és szoros kapcsolatot alakított ki Bokassával. Az elnök több alkalommal is kapott tőle gyémántokkal díszített plaketteket, amelyek értékét később 100 ezer frankra becsülték, ami messze elmaradt az ellenzék által állított millióktól és a 30 karátos gyémántokról szóló pletykáktól.
A Bokassa-ügy és a gyémántbotrány súlyosan megtépázta Valéry Giscard d'Estaing elnök hitelességét és a közvélemény bizalmát. Az elnök elutasító és arrogánsnak tűnő hozzáállása a vádakhoz, valamint az, hogy nem volt hajlandó olvasni a Le Monde-ot, miután az újság a családját is belekeverte afrikai ügyekbe, tovább rontotta a helyzetét.
Az eset rávilágított a francia politikai elit és az afrikai diktatúrák közötti mélyen gyökerező, gyakran korrupt összefonódásokra. A francia kormány stratégiai érdekei, mint az uránhoz való hozzáférés, felülírták az emberi jogi aggályokat, egészen addig, amíg Bokassa rezsimje tarthatatlanná vált a gyermekek kivégzése miatt.
Az igazság feltárását nehezítette, hogy Giscard d'Estaing mindent tagadott, míg Bokassának, aki elvesztette trónját, minden oka megvolt arra, hogy befeketítse korábbi szövetségesét. Bokassa "kalóznak" nevezte az elnököt, aki szerinte visszaélt afrikai származásával, hogy elvegye feleségét és gyémántjait. A történet így a hatalmi játszmák, személyes bosszúk és geopolitikai érdekek szövevényes hálója marad.
A Bokassa-család "tündérmeséje" 1979-ben ért véget, amikor a belső feszültségek és a gyermekek kivégzése miatt Franciaország a Barracuda-hadművelettel beavatkozott és felszámolta a diktátor rezsimjét. Bokassát először Csádba, majd Elefántcsontpartra vitték száműzetésbe, míg Catherine gyermekeivel Genfben, majd Franciaországban élt, a császári gyémántok eladásából fenntartva magukat. Érdekesség, hogy később mindketten kegyelemben részesültek, és visszatérhettek a Közép-afrikai Köztársaságba.
A botrány és az elnöki arroganciának vélt hozzáállás végül hozzájárult Giscard d'Estaing politikai bukásához. Az 1981-es választásokon elvesztette a nép bizalmát, és alulmaradt Francois Mitterrand-nal szemben. A gyémántügy és a feltételezett viszony árnyéka hosszú ideig kísérte a volt elnök pályafutását, és a mai napig vita tárgyát képezi.
Az ügy öröksége a francia-afrikai kapcsolatok bonyolult természetét, a gyarmati múlt utóhatásait és a hatalmi elit erkölcsi dilemmáit mutatja be. A most megjelent életrajz, bár ígéri az elnök "emberi oldalának" bemutatását, nem kommentálja a Bokassa-famíliával való szoros kapcsolatot, így a kérdések továbbra is nyitva maradnak.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása