A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogászai a HVG-ben megjelent írásukban rámutattak, hogy az Igazságügyi Minisztérium egy hosszabb időszakon keresztül minden hozzá beérkezett titkos információgyűjtési kérelmet engedélyezett. Ezt a gyakorlatot a szervezet lényegében látatlanban, érdemi mérlegelés nélküli jóváhagyásnak minősíti, és javaslatokat tesz a rendszer átalakítására.
A TASZ által peres úton megszerzett adatok szerint 2017. január 1. és 2021. július 30. között összesen 6129 új titkos információgyűjtési kérelem érkezett a szolgálatoktól a minisztériumba. Ebben a négy és fél éves időszakban kivétel nélkül minden kérelemre engedélyt adtak, ami átlagosan napi 3,7 jóváhagyást jelentett.
Ugyanebben az időszakban 3349 lejárt engedély meghosszabbítását is kivétel nélkül jóváhagyta a minisztérium. A jogvédő szervezet szerint a külső engedélyezés puszta formalitásnak bizonyult, mivel a szabályozás nem biztosít lehetőséget az engedélyező számára a tényleges mérlegelésre.
A minisztérium válaszai alapján a döntéshozatal során az engedélyező nem rendelkezett információval arról, hogy milyen technológiát alkalmaznak majd a megfigyelés során, például telefonlehallgatást, lakásbemikrofonozást vagy kémszoftveres adatgyűjtést. A miniszter a meghosszabbítási kérelmeket is anélkül bírálta el, hogy a szolgálatoknak be kellett volna mutatniuk az addigi megfigyelés eredményeit.
A minisztérium saját megfogalmazása szerint nem engedélyezték a megfigyeléseket, hanem „nem éltek az elutasítás jogával”. A TASZ jogászai szerint egy jogállami rendszerben az engedélyező feladata nem az, hogy kivételesen nemet mondjon, hanem hogy szigorú alapjogi mérlegelés után csak akkor adjon engedélyt, ha a beavatkozás szükséges és arányos a nemzetbiztonsági érdek eléréséhez.
A TASZ problémásnak tartja, hogy a titkos megfigyeléseket az igazságügyi miniszter, vagy sok esetben az őt helyettesítő államtitkár engedélyezhette, mint például a vizsgált időszakban Völner Pál. Szerintük demokratikus jogállamban a titkos megfigyelések engedélyezését a végrehajtó hatalomtól független bírói fórumra kell bízni, amely képes ténylegesen kontrollálni a szolgálatok kérelmeit.
A bírói kontroll sem elegendő garancia, ha az ügyben döntő bíró nem ismeri a titkosszolgálat által alkalmazott technológiát és az általa hozzáférhető adatok körét. Fontos lenne, hogy a bíró mérlegelje a beavatkozás mértékét az érintett magánéletébe, valamint azt, hogy valóban fennáll-e a hivatkozott nemzetbiztonsági érdek, és azt csak megfigyeléssel lehet-e megóvni.
A 24.hu által korábban megszerzett adatok szerint az Orbán-rendszer 16 évében összesen 18906 esetben engedélyezték a titkos megfigyelést, miközben mindössze 50 kérelmet utasítottak el. Ez az arány is alátámasztja a TASZ azon állítását, miszerint a külső engedélyezés jellege inkább formális, mint érdemi kontroll.
A jelenlegi rendszerben a titkos megfigyelés érintettjei legfeljebb véletlenszerűen szerezhetnek tudomást arról, hogy megfigyelték őket. Elvben kérhetnek megismerési engedélyt, de kérelmüket csak akkor bírálják el, ha előre meg tudják jelölni a róluk szóló minősített irat iktatószámát.
Arról, hogy egyáltalán kezelnek-e valakiről minősített adatot, és ha igen, milyen azonosító alatt, a nemzetbiztonsági szervek műveleti nyilvántartásának átvilágíthatatlanságához fűződő érdek miatt nem adnak választ. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi az utólagos ellenőrzést és a jogszerűség vitatását.
A TASZ tudomására jutott adatok szerint 2021-ben az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz benyújtott 106 megismerési engedély iránti kérelmet mind elutasították. Ez a gyakorlat súlyosan korlátozza az érintettek alapvető jogait és a jogállamisági elvek érvényesülését.
A TASZ jogászai olyan rendszer bevezetését javasolják, amelyben a titkos megfigyelés nem maradhat korlátlan ideig megismerhetetlen az érintett számára. A megfigyelés lezárultával rendszeresen vizsgálni kell, fennáll-e még olyan konkrét nemzetbiztonsági érdek, amely indokolja az információk visszatartását.
Amennyiben ilyen érdek már nem áll fenn, az érintettet tájékoztatni kell a megfigyelés tényéről, időtartamáról, az alkalmazott eszközökről és az engedélyezés alapjául szolgáló indokokról. Ez biztosítaná az utólagos jogorvoslat lehetőségét és növelné az állami beavatkozások átláthatóságát és elszámoltathatóságát.
A javaslatok célja, hogy a titkos megfigyelések rendszere megfeleljen egy demokratikus jogállam elvárásainak, ahol a magánélet védelme és az állampolgári jogok tiszteletben tartása garantált. A független bírói kontroll és az utólagos tájékoztatás kulcsfontosságú elemei lennének egy ilyen reformnak.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása