A csillagászati kutatások újabb mérföldkőhöz érkeztek, miután a tudósok egy Földünkhöz hasonló, de annál nagyobb exobolygó, az LHS 1140 b körül légkörre utaló jeleket találtak. Ez a szuperföld, amely körülbelül 48 fényévre található tőlünk, egy vörös törpecsillag körül kering, és a potenciálisan lakható zónában helyezkedik el. A felfedezés különösen jelentős, mivel a vörös törpék intenzív sugárzása általában képes eltávolítani a közeli bolygók légkörét.
A kutatócsoport az LHS 1140 b bolygó légkörének létezésére utaló jeleket kereste, mivel annak közvetlen megfigyelése a jelenlegi technológiával túl nagy kihívást jelent. A chilei Magellan Clay teleszkópon található spektrográf segítségével héliumszivárgást észleltek az űrben. Amikor a bolygó elhaladt csillaga előtt, a csillagászok apró fényerő-csökkenést figyeltek meg azon a hullámhosszon, amelyet a hélium elnyel.
Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy a bolygó felső légköre felmelegszik és kitágul a csillag intenzív sugárzása hatására, ami a hélium, mint az egyik legkönnyebb gáz, szökését eredményezi. Az LHS 1140 b tömege 5,6-szorosa a Földének, így a szuperföldek kategóriájába tartozik, melyek a miénknél nagyobb, de a gázóriásoknál kisebb égitestek. Bár felszíni hőmérsékletét -47°C körülire becsülik, ez a hideg ellenére is a potenciálisan lakható zónába sorolja.
A bolygórendszerek létezésének és gyakoriságának elméleti alapjait Otto Struve balti-német származású orosz-amerikai csillagász fektette le az 1950-es években. Struve megfigyelte, hogy a Naphoz hasonló csillagok túl lassan forognak, ami arra utal, hogy a csillagok keletkezése során a por és a gáz összeállva bolygókat alkot. Elmélete szerint a bolygók a csillagkeletkezés szükségszerű melléktermékei, ezért nagy számban kell jelen lenniük a galaxisban.
A modern csillagászat azóta számos exobolygót fedezett fel, megerősítve Struve hipotézisét a bolygórendszerek elterjedtségéről. Korábban, mintegy öt évvel ezelőtt, a HD 172555 jelű fiatal csillag körül is szokatlan por- és szén-monoxid-felhőt észleltek. Ezt a felhőt egy másik bolygóval történt, másodpercenként 10 kilométeres sebességű becsapódás hozta létre körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt, melynek során a bolygó légkörének egy része elveszett. Ez a korábbi felfedezés is rávilágított a bolygók dinamikus fejlődésére és a légkörök sérülékenységére az űrben.
Robin Wordsworth, a Harvard Egyetem kutatója, aki részt vett az új felfedezésben, rávilágított a kutatás evolúciójára. Elmondása szerint húsz évvel ezelőtt még az volt a kérdés, léteznek-e egyáltalán földszerű bolygók, majd kiderült, hogy gyakoriak, és sokuk a lakható zónában található. A következő nagy kérdés az volt, hogy ezek a bolygók képesek-e megtartani a légkörüket, amire az LHS 1140 b esete most pozitív választ adott.
Ez a felfedezés azért is kiemelkedő, mert az LHS 1140 b egy vörös törpecsillag körül kering, amelyekről ismert, hogy intenzív röntgensugárzással és extrém ultraibolya fénnyel bombázzák közeli bolygóikat. Ez a sugárzás általában képes lenne eltávolítani a bolygók légkörét. Az, hogy az LHS 1140 b mégis rendelkezik légkörrel, jelentős információval szolgál a bolygók légkörének stabilitásáról és evolúciójáról ilyen extrém körülmények között.
A hélium kimutatása tehát nem csupán egy gáz jelenlétét igazolja, hanem azt is, hogy a bolygó képes volt megőrizni gázburkát a csillaga pusztító hatásai ellenére. Ez a tény alapvetően befolyásolja a kutatók elképzeléseit a lakható exobolygók kritériumairól és a földön kívüli élet keresésének esélyeiről.
Fontos hangsúlyozni, hogy a hélium kimutatása önmagában nem bizonyítja, hogy az LHS 1140 b lakható, vagy hogy élet található rajta. A kutatók egyelőre nem tudják, milyen gázok alkotják az atmoszféra nagy részét, és azt sem, hogy található-e rajta folyékony víz vagy óceán. Jelenleg lehetetlen meghatározni, hogy az atmoszféra tartalmaz-e oxigént, szén-dioxidot vagy vízgőzt.
A jövőbeli megfigyelések és a fejlettebb technológiák azonban lehetővé tehetik ezen kérdések megválaszolását. Az LHS 1140 b esete kulcsfontosságú laboratóriumként szolgálhat a bolygólégkörök viselkedésének és hosszú távú fennmaradásának tanulmányozására a vörös törpecsillagok körül. Ez a felfedezés új lendületet ad a földön kívüli élet nyomai utáni kutatásnak, és közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük, mennyire egyedülálló a Föld a galaxisban.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása