Az Egyesült Államok hadereje jelentős kihívással néz szembe a modern hadviselésben használt drága, precíziós irányítású lőszerek készleteinek fogyása miatt. Erre a problémára reagálva a Pentagon egy új, ambiciózus programot indított, amelynek célja olcsó, nagy hatótávolságú és tömeggyártásra alkalmas fegyverrendszerek kifejlesztése. A kezdeményezés a Ground-Based Affordable Mass (GBAM) nevet viseli, és a Defense News tájékoztatása szerint alapjaiban változtathatja meg a jövőbeli katonai stratégiákat.
A GBAM program kifejezetten olyan földi indítású, önirányítású fegyvereket keres, amelyek darabonkénti ára nem haladja meg a 250 ezer dollárt. A Pentagon ezzel a lépéssel a jelenlegi, rendkívül költséges precíziós fegyvereket kívánja kiegészíteni megfizethető, jól skálázható és nagy hatótávolságú megoldásokkal. Ez a stratégia lehetővé tenné szélesebb célspektrum lefedését, kímélné a kifinomult és drága fegyverkészleteket, valamint biztosítaná a hadműveleti tempó fenntartását egy esetlegesen hosszan elhúzódó konfliktus során.
A program koordinációját a Védelmi Innovációs Egység (DIU) végzi a GBAM Challenge pályázat keretében. A jelentkezőknek augusztus 5-ig kell benyújtaniuk szakmai anyagaikat vagy prezentációikat, melyeket követően a kiválasztott csapatokat egy kormányzati tesztközpontban rendezett repülési bemutatóra hívják meg. Itt egy 30 perces előadás után 250 ezer dolláros díjazásban részesülnek, a legjobban teljesítők pedig akár 5 millió dolláros támogatást is elnyerhetnek prototípusaik azonnali leszállítására, további finanszírozási lehetőségekkel.
A kormányzat összesen legfeljebb 250 millió dolláros keretet különített el erre a projektre, ami jelzi a kezdeményezés stratégiai fontosságát. A pályázati követelmények rendkívül szigorúak, olyan kiforrott technológiájú, megfizethető és nagy hatótávolságú precíziós csapásmérő rendszereket várnak, amelyek 60–90 napon belül demonstrálhatók. Emellett elvárás, hogy a sorozatgyártás 12–18 hónapon belül megkezdhető legyen, ami rendkívül rövid fejlesztési időt feltételez.
A modern hadviselésben a precíziós irányítású lőszerek kiemelkedő szerepet játszanak, azonban gyártásuk és beszerzésük rendkívül költséges. Az Egyesült Államok hadereje az elmúlt évek konfliktusaiban jelentős mennyiségű ilyen eszközt használt fel, ami a készletek csökkenéséhez vezetett. Ez a helyzet rávilágított arra, hogy a jelenlegi beszerzési és gyártási modellek nem biztosítanak elegendő rugalmasságot és kapacitást egy nagyszabású, elhúzódó konfliktus esetére.
A Pentagon felismerte, hogy a jövőbeli fenyegetésekkel szemben nem elegendő csupán a legdrágább és legfejlettebb fegyverekre támaszkodni. Szükség van egy kiegészítő stratégiára, amely lehetővé teszi nagy mennyiségű, mégis hatékony csapásmérő eszköz bevetését anélkül, hogy az a védelmi költségvetést aránytalanul megterhelné. A GBAM program éppen ezt a hiányt hivatott pótolni, egy újfajta megközelítést kínálva a haderőfejlesztésben.
A GBAM program által támasztott technikai követelmények rávilágítanak az amerikai haderő prioritásaira. Az elvárt legalább 600 tengeri mérföldes hatótávolság, valamint a minimum 35 fontos, ideális esetben 100 fontos harci rész komoly csapásmérő képességet feltételez. Különösen fontos az automatikus célfelismerés és az önálló végfázis-irányítás, amelyek növelik az eszközök autonómiáját és hatékonyságát.
A fegyvereknek elektronikai zavarás mellett és GPS-jel nélküli környezetben is működniük kell, alternatív navigációs rendszerek segítségével. Ez a képesség kritikus fontosságú a modern, fejlett ellenfelekkel szembeni harcban, ahol a GPS-jelek zavarása valós fenyegetést jelent. Az is elvárás, hogy az eszköz ne igényeljen gyártóspecifikus indítóállást, ami növeli a rugalmasságot és a telepíthetőséget, a távindítási és alacsony észlelhetőségű indítási módok pedig további előnyöket biztosítanak.
A havi 100 darab feletti gyártási kapacitás garantálása, miközben az egységár nem haladhatja meg a 250 ezer dollárt, jelzi a tömeggyártás és a költséghatékonyság iránti elkötelezettséget. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy nagy számban állítsanak elő olyan eszközöket, amelyekkel eláraszthatják az ellenséges védelmet, vagy nagyszámú célpontot semlegesíthetnek anélkül, hogy az egyedi, drága precíziós fegyverek készletei kimerülnének.
A GBAM program nem egyedülálló az amerikai haderő költséghatékony fegyverfejlesztési törekvései között. A Pentagon párhuzamosan dolgozik más, a hagyományos rakétáknál lényegesen olcsóbb csapásmérő eszközökön is. Ilyen például a FAMM-BAR program, amely szállítógépekről indítható robotrepülőgépeket vizsgál, vagy a Low-Cost Containerized Missiles projekt, amely konténeres telepítésű, költséghatékony hiperszonikus fegyverek kifejlesztését célozza.
Ezek a kezdeményezések egyértelműen jelzik, hogy az Egyesült Államok védelmi stratégiája egy paradigmaváltáson megy keresztül. A hangsúly egyre inkább a nagy mennyiségű, megfizethető, de mégis fejlett technológiájú rendszerekre helyeződik, amelyek kiegészítik a meglévő, drága és kifinomult fegyverarzenált. Ez a megközelítés hosszú távon biztosíthatja az amerikai haderő képességét a globális kihívások kezelésére, miközben fenntarthatóbbá teszi a védelmi kiadásokat és a logisztikai láncokat.
A jövő hadszínterein valószínűleg egyre nagyobb szerepet kapnak majd ezek az olcsó, tömeggyártott, autonóm rendszerek, amelyek új lehetőségeket nyitnak meg a hadviselésben. A GBAM és a hozzá hasonló programok eredményei alapvetően befolyásolhatják a katonai erőviszonyokat és a konfliktusok kimenetelét a következő évtizedekben.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása